Reformátusok Lapja, 1986 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1986-07-06 / 27. szám

1986. július 6. Makó-bevárosi megemlékezés Csaknem zsúfolásig megtelt a ma­­kó-belvárosi templom június 1-én. Az egybegyűltek hálaadó istentisz­teleten emlékeztek meg Kéki Imre jelenlegi lelkipásztor 20 éves makói szolgálatáról és Szikszay György: Keresztyén tanítások és imádságok című könyv megjelenésének 200. év­fordulójáról. Az ünnepi istentiszteleten Arató Ferenc egyházkerületi főjegyző hir­dette az Igét. Különös hangsúlyt ka­pott az igehirdetésben az a gondo­lat, hogy ma a lelkipásztorok szol­gálatának súlya egyre inkább nö­vekszik. Rapcsák Péter csongrádi esperes köszöntötte Kéki Imre lel­kipásztort, aki 20 éve szeretettel, hűséggel, odaadással szolgál a ma­­kó-belvárosi gyülekezetben, 4 éve pedig Magyarcsanádon és Csanád­­palotán is. Az elmúlt 20 év alatt került sor: a harang villamosítá­sára, a templom és a parókia re­noválására, tetőrendezésre. Mind­ezek a lelkipásztor és a gyülekezet kezemunkájának és anyagi áldoza­tának nyomait őrzik. A gyülekezet az ünnepi alkalomból új palásttal ajándékozta meg lelkipásztorát. Az istentisztelet keretében dr. Ko­csis Elemér teológiai professzor, kollégiumi főigazgató előadást tar­tott Szikszai Györgyről, s méltatta a fent említett könyvét. Szikszai év­századokon át sokakat vigasztalt. Könyve a legjelentősebb magyar re­formátus imakönyvnek számít, mert írója erős hitű, kiemelkedő keresz­tyén egyéniség volt. Soha egy pil­lantásra sem szűnt meg Isten felé fordulni, s ez az emberek iránt ta­núsított sugárzó szeretetében kama­tozott. Aki azzal a céllal veszi ke­zébe a keresztyén tanításokat, hogy valamit szeretne kapni belőle, nem csalódik. „A magvető elment, de él és megmarad a mag, amely elvette­tett. Minden nemzedékben új haj­tásokat hoz és csodálatos fává nö­vekszik” — hangsúlyozta többek kö­zött előadásában Kocsis professzor. Nagy Lenke Eltemették Kulifay Imrét Lapunk június 8-i számában kö­zöltük a fájdalmas hírt, hogy má­jus 22-én, életének 78. esztendejé­ben Párizsban elhunyt Kulifay Im­re magyar református lelkipásztor, aki több mint öt évtizeden keresz­tül töretlen hűséggel pásztorolta a franciaországi szórványmagyarsá­got és­ a párizsi magyar gyülekeze­tet. Hamvasztását követő temetésére szülőfalujában, a Fejér megyei Abán istentisztelet keretében került sor nagy részvét mellett június 21-én. Az istentiszteleten Szénási László abai lelkipásztor hirdette a vigasz­talás igéjét a Mt 25.21. alapján. Dr. Aranyos Zoltán zsinati tanácsos a Zsinat elnöksége, dr. Nagy Tibor lelkészi főjegyző az egyébirányú szolgálati elfoglaltsága miatt távol­levő dr. Tóth Károly püspök képvi­seletében a dunamelléki egyházke­rület elnöksége nevében méltatta Kulifay Imre hűséges és nagyjelen­tőségű munkásságát. Az Anyanyelvi Konferencia védnöksége és a Ma­gyarok Világszövetsége nevében dr. Bartos György, az Anyanyelvi Kon­ferencia titkára búcsúzott az el­hunyttól, méltatva e két szervezet­ben végzett értékes szolgálatát. Je­len volt Sági Mihály, a helyi tanács elnöke, valamint Hámory Ferenc, a helyi tsz elnöke. Az istentiszteletet követően a gyá­szoló gyülekezet a templomból a te­metőbe vonult, ahol a családi sír­boltba helyezték el az elhunyt földi maradványait. Szénási László szol­gálatát követően Takács Imre arról emlékezett meg hálás szavakkal, hogy Kulifay Imre közbenjárására szabadulhatott ki annak idején több társával együtt a franciaországi ha­difogoly-táborból. Végül Kulifay Gyula, az elhunyt testvére, düsseldorfi lelkipásztor mondott köszönő szavakat családja nevében a megtapasztalt részvétért, s tett bizonyságot a feltámadás Urá­ról. — nt — Lelkészbeiktatás Zámolyon Zámoly viruló község a Vértes­hegység alján, Székesfehérvár észa­ki szomszédságában. Balázs László egyháztörténész „Vértesalja” című, most megjelent művében egyebek között megvárja, hogy a falu a tö­rök időkben elpusztult, lakói elme­nekültek. „De visszatérve újból fel­építik leégett, kis paticsfalú első templomukat... Erről a kis patics­­fal­ú templomról írta a zámolyi szü­letésű Csanádi Imre »­Egy hajdani templomra« c. feledhetetlen szép versét.” A Türelmi Rendelet után épült szép, nagy kőtemplomát most készül renoválni a gyülekezet. Május 25-én zsúfolásig megtelt a templom, ekkor iktatta be Szénási Sándor esperes a gyülekezet újon­nan választott lelkipásztorát, Ker­tész Pétert. Az ünnepségen részt vett Lovrek Károly főtanácsos, egyház­ügyi titkár, Szabó Lajos tanácsel­nök, és Stumpf János, a Népfront helyi titkára. A szülőfalu ünnepére hazajött Csoóri Sándor költő is. Az esperes János 21:15—19. alap­ján prédikált. Az új lelkipásztor az Apostolok Cselekedete 20:24 alapján szólt élete, szolgálata cél­járól. A lelkésztársak áldásmondása után, az ünnepi közgyűlésen Bíró Ernő ny. zámolyi lelkipásztor szólt 43 éves helyi szolgálata tapasztala­tairól, áldást kérve utódja munkás­ságára. Lovrek Károly egyházügyi titkár egyfelől elismerését fejezte ki a nyugalomba vonult lelkipász­tornak hosszú, és hű szolgálatáért, másfelől bizalommal köszöntötte az új lelkészt. A bibliaórás asszonyok éneke után Pánczél Tivadar rákos­­szentmihályi lelkipásztor annak a gyülekezetnek köszöntését tolmá­csolta, amelyben az új lelkész ifjú éveit töltötte. Az egykori teológus­társak nevében Szabó Imre ny. sár­bogárdi lelkész, a gyülekezet nevé­ben Nagy István gondnok fejezte ki jókívánságait. Szénási Sándorné és Varga Éva versmondással. Szabó Imréné ny. lelkész, Galgár György bicskei presbiter, az ifjúsági biblia­órások, valamint a gyermekgyüleke­zet tagjai énekkel szolgáltak. MIMIM 5 Hálaadó istentiszteletek Debrecenben Mester utca A Mester utcai gyülekezet az elmúlt két és fél év során két fontos és nagy munkálatot végeztetett temp­lomán. Elsőnek a torony teljes felújítása vált sürgő­sen szükségessé. A háborús sérülések óta csak javítga­tások történtek a tornyon, így az ÉMI (Építési Minő­ségellenőrző Intézet) vizsgálata megállapította, hogy a torony életveszélyes állapotban van, a faszerkezet el­­korhadása miatt bármikor ledőlhet, ezért sürgősen új­já kell építeni. Ez a munka 1983 nyár elején kezdő­dött el és­ 1984 tavaszán készült el. Alig fejeződött azonban be ez a nagy munka, ami 430 ezer forintba került, amikor 1984 nyár végén kiderült, hogy a temp­lom tetőzetét sem lehet tovább foltozgatni, mert egy beázás kijavítása után, újabb nagyobb eső alkalmával két másik helyen ázik be a tető. Így aztán 1985 tava­szán­ ehhez a munkához is hozzá kellett fogni. A tető­­felújítási munkálatok 1985 szeptemberében elkészültek. A további áldozathozatalra való felhívás és buzdítás eredményeképpen 1986 tavaszára teljes egészében ösz­­szegyűlt a hívek adományaiból a szükséges 220 ezer forintnyi összeg, amelyhez néhány más gyülekezetbe tartozó atyánkfia is hozzájárult adományával. Ezeknek a munkálatoknak elvégzése után adott há­lát a gyülekezet május 11-én, vasárnap a délelőtti is­tentiszteleten, amelyen Arató Ferenc egyházkerületi fő­jegyző hirdette az Igét a II. Móz. 19,1—9. versei alap­ján. Az igehirdetés után Tóth Lajos helyi lelkész számolt be az elvégzett munkálatokról, a gyülekezet köszöne­tét fejezve ki a vállalkozóknak: Kanda László ácsmes­ternek, aki munkatársaival a torony felújítását, és Elek József tetőfedőmesternek és munkatársainak, akik a tető felújítását végezték el igen szép munkával. Végül, de nem utolsósorban megköszönte Juhász Attila tő­l?­­ap­a .A mérnök segítségét, aki mindkét munkálatnál a “munkak” ellenőri teendőket láttál el minden juttatás nélkül. T. L. Kerekestelep kettős ünnepe volt a kerekestelepi gyülekezetnek jú­nius 8-án. Hálaadó nap keretében emlékezett meg a kis peremvárosi gyülekezet arról, hogy temploma 50 évvel ezelőtt épült fel, jelenlegi lelkipásztora, Nagy József, pedig 50 éves lelkészi és 10 éves helybeli szol­gálatát töltötte be. Az alkalomra készülve a gyülekezet felújította templomát és falán emléktáblát helyezett el, ■amellyel maradandó emléket kíván állítani mindazok­nak, akik szolgálatukkal, támogatásukkal segítették az egykori templomépítő és a jelenlegi, a templom meg­újításáért fáradó gyülekezetét. Három püspök neve ■(Baltazár Dezső, Révész Imre, Bartha Tibor) olvasható a pártfogók között. Megörökítették az emléktáblán a­­gyülekezet két lelkipásztorának (Madarász Józsefnek 1949—1976 és Nagy Józsefnek 1976-tól), továbbá az egyházközség gondnokainak és jelenleg szolgáló pres­bitereinek a nevét is. A hálaadó napon Arató Ferenc egyházkerületi fő­jegyző hirdette az Igét a 46. zsoltár alapján. Részt vett az alkalmon s zárszót mondott dr. Kocsis Elemér kol­légiumi főigazgató és szolgálatával közreműködött Ber­kesz Sándor karnagy vezényletével a Kollégiumi Kán­tus is. A nap emlékére Nagy József lelkipásztor megmin­tázta boldog emlékezetű Kalas Ferenc valamikori deb­receni lelkész képmását,­­,aki annak idején a temp­lom (és egyben a debrecen-homokkerti gyülekezet templomának) építését irányította. Ugyancsak megmin­tázta Csokonai Vitéz Mihály arcmását is. A két dombor­­művet és a templom falán elhelyezett emléktáblát Nagy László fémöntőmester készítette el, s a Csokonairól készített domborművet ő maga adta át emlékül dr. Kocsis Elemér kollégiumi főigazgatónak, míg a Kalas Ferenc emlékplakettet Nagy József dr. Molnár Mihály jelenlegi debrecen-homokkerti lelkipásztornak adta át a kerekestelepi gyülekezet hálás emlékezete jeléül. Az ünnepségen Nagy József lelkipásztor hálaadással és köszönettel emlékezett meg mindazokról, akik ado­mányaikkal, munkájukkal hozzájárultak a templom felújításához és felszereléséhez. Külön is megemléke­zett arról, hogy Szendrey Zoltán, az egyházközség né­hai gondnoka két díszes bejárati ajtót készített, de a hálaadó ünnepséget már nem élhette meg. Köszönettel szólt arról is, hogy Kun Károlyné és Pesti Imréné presbiterasszony értékes kézimunkával ajándékozta meg a jubiláló templom­ot. Az ünneplő gyülekezet az istentisztelet perselyes adományát, 5580 forintot hálaáldozatul a debreceni Re­formátus Kollégiumnak ajánlotta fel. A Doktorok Kollégiuma Egyház­történeti Szekciója évközi ülését május 27—30. között Pápán tartotta meg, melynek házigazdája a Pápai Tudományos Gyűjtemény volt. A szekció tagjait Kovách Attila püspö­pök fogadta Veszprémben. Az ülést megnyitó áhítatában a püspök kiemelte, hogy mennyire fontos történelmi múltunk, gyökere­ink ismerete, melyek nélkül nem tudnánk mostani helyzetünkben el­igazodni. A gazdag program három fő témát ölel fel: Kálvin, kutatási érdekességek, nevezetes évfordulók. Makkai László, a szekció elnöke a genfi Kálvin-ünnepség eredmé­nyeiről és az augusztus 25—28. kö­zött Debrecenben megtartandó Kál­­vin-kongresszus előkészületeiről szá­molt be. Békési Andor előadásában Kálvin és Béza megszentelődésről Múlt a jövőért szóló tanát hasonlította össze. Lő­­rincz Zoltán az oly sokat vitatott té­máról szólt: Kálvin és a képzőmű­vészet. Barcza József a felvilágosodásnak a magyar teológiai irodalomra gya­korolt hatásáról beszélt, majd is­mertette azt az érdekes anyagot, melyre kutatásai során Pápán lelt: „A felszentelendő Ref. Magyar Pa­pok Censeálása Módja” Dunántúlon 1831-ben, melyet Hetényi István ál­lított össze 110 kérdésben. Szabó Bo­torul a Debreceni Kollégium XVIII. századi oktatási reformjáról beszélt. Ismertette Maróthy György 11 pon­tos javaslatát. Böszörményi Ede sta­tisztikai adatok alapján dolgozta fel a hódmezővásárhelyi egyházi élet hétköznapjait a dualizmus korában, s ennek eredményeiről számolt be. Makkai László a „kétarcú” Pósa­házi János halálának 300. évforduló­­­járól emlékezett meg, Ladányi Sán­dor a nemrégiben elhunyt Zsindely Endréről és a 350 éves utrechti egyetem és Magyarország kapcsola­tairól, Csohány János az 1869-ben Balogh Ferenc által megszervezett Hittanszaki önképző Társulatnak Méliusz halálának 300. évfordulójá­ról való debreceni megemlékezésé­ről, Békési Andor A. Kuyper szüle­tésének 150. évfordulójáról, Erdei István pedig „egyiptomi” Kovács Jánosról, Molnár Ambrus az Egyhá­zi Néprajzi Szekció eddigi munká­járól és a most megjelent két kötet tartalmáról és a szekció terveiről számolt be. Az előadásokat élénk megbeszélé­sek követték. — et — Gyülekezetek találkozói Négy, különböző helyen élő és szolgáló gyülekezet találkozott egy­mással testvéri szeretetben június 8-án. Az áporkai gyülekezet lelkipász­torának, Kőhegyi Istvánnak és fele­ségének vezetésével meglátogatta a Skót Missziót Budapesten, a Vörös­marty utcában. A két gyülekezet kapcsolatának eredete, hogy a Skót Misszió Áporkán márciusban egy­hetes evangélizációval szolgált. Az ekkor szövődött testvéri barátságból adódott az áporkaiak budapesti vi­­szontlátogatásának gondolata. A közös istentiszteleten Tamás Berta­lan, a Skót Misszió lelkésze hirdet­te az Igét, majd szeretetvendégség keretében beszélgettek a jelenlevők sajátos feladataikról, terveikről. Kora délután a két gyülekezet képviselőit a Leányfalui Szeretet­otthon lakói várták nagy szeretet­tel. A körülnézés, ismerkedés után Kőhegyi István igemagyarázata hangzott el, majd Soós László, a Skót Misszió angol nyelvű bibliakö­rének vezetője a Misszió múltjáról és jelenéről tartott tájékoztatót. Ez­után a két vendéggyülekezet műsora következett. Az énekkar angol és magyar énekeket adott elő, Koncz Gabriella és Komjáthy Aladárné szavaltak. Varga Mária szólót éne­kelt. A műsor kedves befejezéseként a házbeliek kamarakórusa dr. Ecse­­dy Aladár lelkiénekeivel gyönyör­ködtette a hallgatóságot. Ezt köve­tően Kerekes Mária intézetvezető beszélt az otthon lakóinak hétköz­napi életéről és ünnepnapjairól. Szónok Béla igazgató lelkész meleg szavakkal mondott köszönetet a lá­togatásért, a szolgálatokért. A negyedik gyülekezet, amelyik ennek a vasárnapnak a szeretetkö­­zösségébe bekapcsolódott, a buda­pesti Szilágyi Dezső téri egyházköz­ség volt. A délután hátralevő részét itt töltötték el az áporkaiak és a Skót Misszió közössége. Komjáthy Aladár esperes-lelkész köszöntötte a vendégeket. A házigazda a szere­tetvendégség után vetített képes elő­adásban számolt be a Szentföldről. Mind a négy gyülekezetnek nagy ajándék volt ez az együtt töltött vasárnap. (Budapest) —g —1

Next