Reformátusok Lapja, 1986 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1986-07-06 / 27. szám
1986. július 6. Makó-bevárosi megemlékezés Csaknem zsúfolásig megtelt a makó-belvárosi templom június 1-én. Az egybegyűltek hálaadó istentiszteleten emlékeztek meg Kéki Imre jelenlegi lelkipásztor 20 éves makói szolgálatáról és Szikszay György: Keresztyén tanítások és imádságok című könyv megjelenésének 200. évfordulójáról. Az ünnepi istentiszteleten Arató Ferenc egyházkerületi főjegyző hirdette az Igét. Különös hangsúlyt kapott az igehirdetésben az a gondolat, hogy ma a lelkipásztorok szolgálatának súlya egyre inkább növekszik. Rapcsák Péter csongrádi esperes köszöntötte Kéki Imre lelkipásztort, aki 20 éve szeretettel, hűséggel, odaadással szolgál a makó-belvárosi gyülekezetben, 4 éve pedig Magyarcsanádon és Csanádpalotán is. Az elmúlt 20 év alatt került sor: a harang villamosítására, a templom és a parókia renoválására, tetőrendezésre. Mindezek a lelkipásztor és a gyülekezet kezemunkájának és anyagi áldozatának nyomait őrzik. A gyülekezet az ünnepi alkalomból új palásttal ajándékozta meg lelkipásztorát. Az istentisztelet keretében dr. Kocsis Elemér teológiai professzor, kollégiumi főigazgató előadást tartott Szikszai Györgyről, s méltatta a fent említett könyvét. Szikszai évszázadokon át sokakat vigasztalt. Könyve a legjelentősebb magyar református imakönyvnek számít, mert írója erős hitű, kiemelkedő keresztyén egyéniség volt. Soha egy pillantásra sem szűnt meg Isten felé fordulni, s ez az emberek iránt tanúsított sugárzó szeretetében kamatozott. Aki azzal a céllal veszi kezébe a keresztyén tanításokat, hogy valamit szeretne kapni belőle, nem csalódik. „A magvető elment, de él és megmarad a mag, amely elvettetett. Minden nemzedékben új hajtásokat hoz és csodálatos fává növekszik” — hangsúlyozta többek között előadásában Kocsis professzor. Nagy Lenke Eltemették Kulifay Imrét Lapunk június 8-i számában közöltük a fájdalmas hírt, hogy május 22-én, életének 78. esztendejében Párizsban elhunyt Kulifay Imre magyar református lelkipásztor, aki több mint öt évtizeden keresztül töretlen hűséggel pásztorolta a franciaországi szórványmagyarságot és a párizsi magyar gyülekezetet. Hamvasztását követő temetésére szülőfalujában, a Fejér megyei Abán istentisztelet keretében került sor nagy részvét mellett június 21-én. Az istentiszteleten Szénási László abai lelkipásztor hirdette a vigasztalás igéjét a Mt 25.21. alapján. Dr. Aranyos Zoltán zsinati tanácsos a Zsinat elnöksége, dr. Nagy Tibor lelkészi főjegyző az egyébirányú szolgálati elfoglaltsága miatt távollevő dr. Tóth Károly püspök képviseletében a dunamelléki egyházkerület elnöksége nevében méltatta Kulifay Imre hűséges és nagyjelentőségű munkásságát. Az Anyanyelvi Konferencia védnöksége és a Magyarok Világszövetsége nevében dr. Bartos György, az Anyanyelvi Konferencia titkára búcsúzott az elhunyttól, méltatva e két szervezetben végzett értékes szolgálatát. Jelen volt Sági Mihály, a helyi tanács elnöke, valamint Hámory Ferenc, a helyi tsz elnöke. Az istentiszteletet követően a gyászoló gyülekezet a templomból a temetőbe vonult, ahol a családi sírboltba helyezték el az elhunyt földi maradványait. Szénási László szolgálatát követően Takács Imre arról emlékezett meg hálás szavakkal, hogy Kulifay Imre közbenjárására szabadulhatott ki annak idején több társával együtt a franciaországi hadifogoly-táborból. Végül Kulifay Gyula, az elhunyt testvére, düsseldorfi lelkipásztor mondott köszönő szavakat családja nevében a megtapasztalt részvétért, s tett bizonyságot a feltámadás Uráról. — nt — Lelkészbeiktatás Zámolyon Zámoly viruló község a Vérteshegység alján, Székesfehérvár északi szomszédságában. Balázs László egyháztörténész „Vértesalja” című, most megjelent művében egyebek között megvárja, hogy a falu a török időkben elpusztult, lakói elmenekültek. „De visszatérve újból felépítik leégett, kis paticsfalú első templomukat... Erről a kis paticsfalú templomról írta a zámolyi születésű Csanádi Imre »Egy hajdani templomra« c. feledhetetlen szép versét.” A Türelmi Rendelet után épült szép, nagy kőtemplomát most készül renoválni a gyülekezet. Május 25-én zsúfolásig megtelt a templom, ekkor iktatta be Szénási Sándor esperes a gyülekezet újonnan választott lelkipásztorát, Kertész Pétert. Az ünnepségen részt vett Lovrek Károly főtanácsos, egyházügyi titkár, Szabó Lajos tanácselnök, és Stumpf János, a Népfront helyi titkára. A szülőfalu ünnepére hazajött Csoóri Sándor költő is. Az esperes János 21:15—19. alapján prédikált. Az új lelkipásztor az Apostolok Cselekedete 20:24 alapján szólt élete, szolgálata céljáról. A lelkésztársak áldásmondása után, az ünnepi közgyűlésen Bíró Ernő ny. zámolyi lelkipásztor szólt 43 éves helyi szolgálata tapasztalatairól, áldást kérve utódja munkásságára. Lovrek Károly egyházügyi titkár egyfelől elismerését fejezte ki a nyugalomba vonult lelkipásztornak hosszú, és hű szolgálatáért, másfelől bizalommal köszöntötte az új lelkészt. A bibliaórás asszonyok éneke után Pánczél Tivadar rákosszentmihályi lelkipásztor annak a gyülekezetnek köszöntését tolmácsolta, amelyben az új lelkész ifjú éveit töltötte. Az egykori teológustársak nevében Szabó Imre ny. sárbogárdi lelkész, a gyülekezet nevében Nagy István gondnok fejezte ki jókívánságait. Szénási Sándorné és Varga Éva versmondással. Szabó Imréné ny. lelkész, Galgár György bicskei presbiter, az ifjúsági bibliaórások, valamint a gyermekgyülekezet tagjai énekkel szolgáltak. MIMIM 5 Hálaadó istentiszteletek Debrecenben Mester utca A Mester utcai gyülekezet az elmúlt két és fél év során két fontos és nagy munkálatot végeztetett templomán. Elsőnek a torony teljes felújítása vált sürgősen szükségessé. A háborús sérülések óta csak javítgatások történtek a tornyon, így az ÉMI (Építési Minőségellenőrző Intézet) vizsgálata megállapította, hogy a torony életveszélyes állapotban van, a faszerkezet elkorhadása miatt bármikor ledőlhet, ezért sürgősen újjá kell építeni. Ez a munka 1983 nyár elején kezdődött el és 1984 tavaszán készült el. Alig fejeződött azonban be ez a nagy munka, ami 430 ezer forintba került, amikor 1984 nyár végén kiderült, hogy a templom tetőzetét sem lehet tovább foltozgatni, mert egy beázás kijavítása után, újabb nagyobb eső alkalmával két másik helyen ázik be a tető. Így aztán 1985 tavaszán ehhez a munkához is hozzá kellett fogni. A tetőfelújítási munkálatok 1985 szeptemberében elkészültek. A további áldozathozatalra való felhívás és buzdítás eredményeképpen 1986 tavaszára teljes egészében öszszegyűlt a hívek adományaiból a szükséges 220 ezer forintnyi összeg, amelyhez néhány más gyülekezetbe tartozó atyánkfia is hozzájárult adományával. Ezeknek a munkálatoknak elvégzése után adott hálát a gyülekezet május 11-én, vasárnap a délelőtti istentiszteleten, amelyen Arató Ferenc egyházkerületi főjegyző hirdette az Igét a II. Móz. 19,1—9. versei alapján. Az igehirdetés után Tóth Lajos helyi lelkész számolt be az elvégzett munkálatokról, a gyülekezet köszönetét fejezve ki a vállalkozóknak: Kanda László ácsmesternek, aki munkatársaival a torony felújítását, és Elek József tetőfedőmesternek és munkatársainak, akik a tető felújítását végezték el igen szép munkával. Végül, de nem utolsósorban megköszönte Juhász Attila től?apa .A mérnök segítségét, aki mindkét munkálatnál a “munkak” ellenőri teendőket láttál el minden juttatás nélkül. T. L. Kerekestelep kettős ünnepe volt a kerekestelepi gyülekezetnek június 8-án. Hálaadó nap keretében emlékezett meg a kis peremvárosi gyülekezet arról, hogy temploma 50 évvel ezelőtt épült fel, jelenlegi lelkipásztora, Nagy József, pedig 50 éves lelkészi és 10 éves helybeli szolgálatát töltötte be. Az alkalomra készülve a gyülekezet felújította templomát és falán emléktáblát helyezett el, ■amellyel maradandó emléket kíván állítani mindazoknak, akik szolgálatukkal, támogatásukkal segítették az egykori templomépítő és a jelenlegi, a templom megújításáért fáradó gyülekezetét. Három püspök neve ■(Baltazár Dezső, Révész Imre, Bartha Tibor) olvasható a pártfogók között. Megörökítették az emléktáblán agyülekezet két lelkipásztorának (Madarász Józsefnek 1949—1976 és Nagy Józsefnek 1976-tól), továbbá az egyházközség gondnokainak és jelenleg szolgáló presbitereinek a nevét is. A hálaadó napon Arató Ferenc egyházkerületi főjegyző hirdette az Igét a 46. zsoltár alapján. Részt vett az alkalmon s zárszót mondott dr. Kocsis Elemér kollégiumi főigazgató és szolgálatával közreműködött Berkesz Sándor karnagy vezényletével a Kollégiumi Kántus is. A nap emlékére Nagy József lelkipásztor megmintázta boldog emlékezetű Kalas Ferenc valamikori debreceni lelkész képmását,,aki annak idején a templom (és egyben a debrecen-homokkerti gyülekezet templomának) építését irányította. Ugyancsak megmintázta Csokonai Vitéz Mihály arcmását is. A két domborművet és a templom falán elhelyezett emléktáblát Nagy László fémöntőmester készítette el, s a Csokonairól készített domborművet ő maga adta át emlékül dr. Kocsis Elemér kollégiumi főigazgatónak, míg a Kalas Ferenc emlékplakettet Nagy József dr. Molnár Mihály jelenlegi debrecen-homokkerti lelkipásztornak adta át a kerekestelepi gyülekezet hálás emlékezete jeléül. Az ünnepségen Nagy József lelkipásztor hálaadással és köszönettel emlékezett meg mindazokról, akik adományaikkal, munkájukkal hozzájárultak a templom felújításához és felszereléséhez. Külön is megemlékezett arról, hogy Szendrey Zoltán, az egyházközség néhai gondnoka két díszes bejárati ajtót készített, de a hálaadó ünnepséget már nem élhette meg. Köszönettel szólt arról is, hogy Kun Károlyné és Pesti Imréné presbiterasszony értékes kézimunkával ajándékozta meg a jubiláló templomot. Az ünneplő gyülekezet az istentisztelet perselyes adományát, 5580 forintot hálaáldozatul a debreceni Református Kollégiumnak ajánlotta fel. A Doktorok Kollégiuma Egyháztörténeti Szekciója évközi ülését május 27—30. között Pápán tartotta meg, melynek házigazdája a Pápai Tudományos Gyűjtemény volt. A szekció tagjait Kovách Attila püspöpök fogadta Veszprémben. Az ülést megnyitó áhítatában a püspök kiemelte, hogy mennyire fontos történelmi múltunk, gyökereink ismerete, melyek nélkül nem tudnánk mostani helyzetünkben eligazodni. A gazdag program három fő témát ölel fel: Kálvin, kutatási érdekességek, nevezetes évfordulók. Makkai László, a szekció elnöke a genfi Kálvin-ünnepség eredményeiről és az augusztus 25—28. között Debrecenben megtartandó Kálvin-kongresszus előkészületeiről számolt be. Békési Andor előadásában Kálvin és Béza megszentelődésről Múlt a jövőért szóló tanát hasonlította össze. Lőrincz Zoltán az oly sokat vitatott témáról szólt: Kálvin és a képzőművészet. Barcza József a felvilágosodásnak a magyar teológiai irodalomra gyakorolt hatásáról beszélt, majd ismertette azt az érdekes anyagot, melyre kutatásai során Pápán lelt: „A felszentelendő Ref. Magyar Papok Censeálása Módja” Dunántúlon 1831-ben, melyet Hetényi István állított össze 110 kérdésben. Szabó Botorul a Debreceni Kollégium XVIII. századi oktatási reformjáról beszélt. Ismertette Maróthy György 11 pontos javaslatát. Böszörményi Ede statisztikai adatok alapján dolgozta fel a hódmezővásárhelyi egyházi élet hétköznapjait a dualizmus korában, s ennek eredményeiről számolt be. Makkai László a „kétarcú” Pósaházi János halálának 300. évfordulójáról emlékezett meg, Ladányi Sándor a nemrégiben elhunyt Zsindely Endréről és a 350 éves utrechti egyetem és Magyarország kapcsolatairól, Csohány János az 1869-ben Balogh Ferenc által megszervezett Hittanszaki önképző Társulatnak Méliusz halálának 300. évfordulójáról való debreceni megemlékezéséről, Békési Andor A. Kuyper születésének 150. évfordulójáról, Erdei István pedig „egyiptomi” Kovács Jánosról, Molnár Ambrus az Egyházi Néprajzi Szekció eddigi munkájáról és a most megjelent két kötet tartalmáról és a szekció terveiről számolt be. Az előadásokat élénk megbeszélések követték. — et — Gyülekezetek találkozói Négy, különböző helyen élő és szolgáló gyülekezet találkozott egymással testvéri szeretetben június 8-án. Az áporkai gyülekezet lelkipásztorának, Kőhegyi Istvánnak és feleségének vezetésével meglátogatta a Skót Missziót Budapesten, a Vörösmarty utcában. A két gyülekezet kapcsolatának eredete, hogy a Skót Misszió Áporkán márciusban egyhetes evangélizációval szolgált. Az ekkor szövődött testvéri barátságból adódott az áporkaiak budapesti viszontlátogatásának gondolata. A közös istentiszteleten Tamás Bertalan, a Skót Misszió lelkésze hirdette az Igét, majd szeretetvendégség keretében beszélgettek a jelenlevők sajátos feladataikról, terveikről. Kora délután a két gyülekezet képviselőit a Leányfalui Szeretetotthon lakói várták nagy szeretettel. A körülnézés, ismerkedés után Kőhegyi István igemagyarázata hangzott el, majd Soós László, a Skót Misszió angol nyelvű bibliakörének vezetője a Misszió múltjáról és jelenéről tartott tájékoztatót. Ezután a két vendéggyülekezet műsora következett. Az énekkar angol és magyar énekeket adott elő, Koncz Gabriella és Komjáthy Aladárné szavaltak. Varga Mária szólót énekelt. A műsor kedves befejezéseként a házbeliek kamarakórusa dr. Ecsedy Aladár lelkiénekeivel gyönyörködtette a hallgatóságot. Ezt követően Kerekes Mária intézetvezető beszélt az otthon lakóinak hétköznapi életéről és ünnepnapjairól. Szónok Béla igazgató lelkész meleg szavakkal mondott köszönetet a látogatásért, a szolgálatokért. A negyedik gyülekezet, amelyik ennek a vasárnapnak a szeretetközösségébe bekapcsolódott, a budapesti Szilágyi Dezső téri egyházközség volt. A délután hátralevő részét itt töltötték el az áporkaiak és a Skót Misszió közössége. Komjáthy Aladár esperes-lelkész köszöntötte a vendégeket. A házigazda a szeretetvendégség után vetített képes előadásban számolt be a Szentföldről. Mind a négy gyülekezetnek nagy ajándék volt ez az együtt töltött vasárnap. (Budapest) —g —1