Reformátusok Lapja, 1997 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1997-06-01 / 22. szám
A XVIII. század elejéig tiszta, református magyar falu volt Ugocsa megyében. Első ismert prédikátora, Cseke Gáspár 1573-ban már minden bizonnyal Kálvin szellemében hirdette az Igét. Batár eleitől fogva mater Ecclesiae, azaz anyaegyház. A XVI. század második felében a következő pastor-ok vagy praedicator-ok szolgáltak itt. 1578-tól: Kóródi Bálint, 1582-től: Bokányi András, 1590-től: Cengeri Gergely, 1593-tól: Óváry János, 1598-ban Szigethy András, 1599-től: Felsőlindvai Mihály. A századforduló után is virágzó eklézsia volt. 1605-től Tiszabecsi Tamás, majd Terebessy Tamás volt a lelkipásztor. Taraczközy János lelkészsége idején (1611-1620) már rektort is tartott a gyülekezet, amit az alábbi nyugtatvány bizonyít: „Pro Anno 1611. Taraczkóözy János Batári prédikátor és Schola Mester Károly Pál adjuk emlékezetre az kiknek illek, hogy az Eö Felsege Búza Dezmajabul tudni illik Gelimas 5, manipulos 14 (5 kalangya és 15 kéve) az mi illet ki attuk, kivül az Chatetraticumot az FI. 1, denar 50. (1 forint és 50 dénár) meghattuk. Ennek bizonyságára attuk ezen levelünket kezeink írásával és pechetünkkel megheresitve...” A XVII. században folyamatosan voltak lelkészei és rektorai. A század vége felé a népesség fogyatkozása és elszegényedése következett be. Erre utal az alábbi levél is: „Mi Nemes Ughocsa Vármegyébe Bathar nevű faluba lakozók úgy mint Huszty István Feö Biró, Csorna István és Csorna Miklós Hites Emberek Falunknak minden lakosit kit-kit személy szerént hitünk után előszámlálván és Nemzetes Etey András Uramnak, Eö Felsége mostani Dezmasanak be desmalva, Búzája Szalmajaban Eö Felségének jutott Négy kereszt 10 kéve, Idest No. Gellima: 2 manipulos 10. Zabja penig 6 kéve Idest manipulos 6. Kikbül a kökényesdi próba szerént szemül Kö Felségének jutott: Egy köböl, hat véka búzája és Zabja fél negyed. Füst pénz hat emberiül per Dénár novem (9) megyen ötven négy pénz, Idest Dénár: 54. Raj váltság tizenhat Rajtul per Denar tres (3) jutott Harminczkilencz Pénz ( dénár) Mind ezekrül emlitett Dezmas Uramnak attuk ezen Recognitionalisunkat ( bizonyságlevelünket) Die 11. Septembe 1689...” 1706-ban a piskolti közzsinat Almási Zsigmond lelkészt ordinálta Batárra, viszont két évtized múlva 1727- ben már nem szerepel az Ugocsai Senioratus gyülekezetei között. A falu református gyülekezetének pusztulása és az egész lakosság kicserélődése az 1717. évi tatárpusztítás következménye volt. 1786-ban a kanonika vizitáció alkalmával ezt jegyezték fel róla: Batár, Nevetlenfaluhoz tartozik - valamikor leányegyháza volt Batárnak - holott is egy Református Nemes Ember Gazda találtatik...” 1851-ben 8, 1900-ban már 85 református lélek lakott itt. A batári reformátusok a XIX. századtól a szomszédos Nevetlenfalui református egyházhoz tartoztak. A 3-4 kilométerre lévő templomba eljárni - különösen az idősebbeknek - nem kis fáradságba került. Jelenleg a faluban mintegy 150 református lélek él és 800 magyar görög katolikus. 1994-ben alakult újjá a református egyház. Barna Gyula kurátor a lakásában egy szobát biztosított az istentiszteletek tartására. 1995-ben kezdték meg az új templom és parókia építését, melynek befejezését és felavatását 1997- ben szeretnék megtartani. A szolgálatokat jelenleg Seres János lelkipásztor végzi. Molnár Ambrus Én csak jót kaptam Istentől - volt a vallástétele Zákonyi Józsefné lelkészözvegynek, sz. Arany Juliannának, amit magnószalag őriz. Múlt év október 12-én ünnepelte születésének 100. évfordulóját. Ez év május 7-én volt a temetése Bellas Zoltán lelkipásztor szolgálatával Kaposváron, a Filippibettekhez írt levél 4:11-13 versei alapján. A megélt 100 esztendő telve volt az élet jó és rossz fordulataival, eseményeivel. De az alapmeggyőződés mindvégig megmaradt: ,Azoknak, akik az h-A búcsúztató igehirdetés hangsúlyos üzenete a már elnémult ajkak helyett az élet tanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, meg előutaztatni is, tudok bővölködni is... Ismerős vagyok a jóllakással és az éhezéssel is. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” Arany László | V__| FORMÁITOK IM 1997. június 1. Emléktábla -avatás Bakó Elemér Hencidáról elszármazott nyugdíjas könyvtáros kezdeményezésére május 11-én emléktáblát kaptak a faluban 1724 óta szolgált református lelkipásztorok. Az istentiszteletet - amelyet Csikós János, a bihari egyházmegye esperese tartott - követően Szabó Andor lelkész, aki 46 éven át, 1996-ig szolgált a gyülekezetben, emlékezett meg a 18. század eleje óta a községben szolgálatot teljesített lelkipásztorokról, majd leleplezték és megkoszorúzták a neveket tartalmazó táblát a templomban. Az avatási ünnepségen közreműködött a miskolci Kleiser vonósnégyes. Bakó Elemér 1915-ben született, s 1944-ben került ki Németországba mint katonatiszt. Onnan előbb Helsinkibe, később az Amerikai Egyesült Államokba ment, könyvtáros lett, a washingtoni Kongresszusi Könyvtárban mint a magyar és finnugor irodalmak és nyelvek szakértője tevékenykedett. Részt vállalt a kinti magyarság társadalmi és kulturális életének megszervezésében. Az emléktáblára, amelyet a templom crnatórium-termébe helyeztek el, 13 lelkész valamint Bakó Elemér katonatiszt és polgári rokonainak neve került. Túlságosan énközpontú világban élünk. A történelmi, társadalmi változások kérdéseire választ kell adni a lelkipásztor, gyülekezet, az egyház egészének is. Istennek van hatalma és vannak eszközei arra, hogy jót hozzon elő a rosszból a mi esetünkben is. Ezeket az eszközöket meg kell keresni és élni kell velük. Meg kell tanulni „használni” Istennek azt az „eszközét” is, akit úgy hívnak, lelkipásztor. A Szentírás három módot ajánl a lelkipásztor „használatára”: Tanuljunk tőle tudományt! Az Ószövetségben a pap mindig megkülönböztetett helyet töltött be az emberek között. Ennek egyik oka kétségtelenül a papnak a tudományában volt. Volt idő, amikor a pap mindenféle tudást őrzött és osztogatott: voltak közöttük orvosok, csillagászok, bírák, bölcsek, költők... Még ma is számottevő és használható a lelkészek általános tudása, azonban mindenki tudja, hogy a lelkészek ma már sem az orvost, sem mérnököt, tanárt, ügyvédet, sem semmi más tudományág szakemberét nem pótolhatják. A régi református lelkészeket sem világi tudományukért hívták elsősorban „tiszteletes és tudós lelkipásztoroknak”, hanem ahogyan a 18. században élt tudós erdélyi pap tanította: „Bűnösöket téríteni, civódó házasfeleket békíteni, betegeket mennyi orvossággal gyógyítani, sírókat boldogsággal megismertetni, önző emberek között szent gyülekezetet építeni csak Krisztus tudományával lehet.” Isten, Krisztusban ajtót nyitott nekünk az ő országának boldog titkai felé, és mindaz kijelentetik számunkra, ami csak üdvösségünkre szükséges. Ha az egyház tagjai mégis hamis tudományban hinnének a kijelentés helyett, a hitetlenség bölcsességében Krisztus tudománya és a Szentháromság egy igaz Isten helyett... akkor a lelkipásztornak és a gyülekezetnek újra meg kell tanulni a kereszt rejtett bölcsességét, Isten országának drága jó hírét. Várjunk tőle törvényt! Isten kijelentése nemcsak bölcsesség, hanem élet, nemcsak elmélet, hanem gyakorlat, nemcsak cél, hanem út, nemcsak beszéd, hanem erő is. A prédikáció nem azt mondja el, hogy milyen Isten önmagában, hanem azt, hogy milyen Isten hozzánk, mi az akarata velünk, mit parancsol, hogy cselekedjünk. Hogy ezt megtudjuk, Isten törvényt adott a Sínai-hegyről, tízparancsolatban örök törvényt szabott az erkölcsi életre. Ezt a törvényt töltötte be Jézus az Isten és az emberek iránti szeretet új parancsolataival. A Krisztusban való élet törvénye vezet minket jócselekedetekre, amelyek nélkül a hit halott önmagában. Az élő hitnek van olyan ereje, amely hegyeket mozdít, csodákat él át és messzire néz az új föld felé. Azt szokták mondani, hogy a „parókiák falai üvegből vannak” és a hibákat rögtön meglátják bennük. Ebben az ítélkezésben benne van valami abból, hogy a pap szájából törvényt, „tanítást”, az életből példát várnak. Ennek a várakozásnak megfelelni a legnehezebb. A maga életét egyetlen lelkipásztor sem állíthatja példaképül. Amikor Pál apostol ezt írta a korinthusi gyülekezetnek: „Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim.” (1 Kor 4:16), akkor ezen nem értett többet, de kevesebbet sem, hogy ők is kövessék Krisztust! Fogadjuk, mint a Seregek Urának követét! Sokan kérdezik: hogyan taníthatja nekem a lelkipásztor Krisztus tudományát és hogyan várhatja tőlem a keresztyén élet törvényének hirdetését? Honnan tudja az ember, hogy Istenről és a világról az egyetlen igaz tudomány az, amelyet a pap tanít, ha mindjárt a legjobb pap is? Miért szabjam életemet a lelkipásztor által hirdetett törvényhez, mikor talán az egész világ másképpen gondolkozik, mikor az emberi természet nem azt tartja jónak és rossznak, amit a prédikációk? Az Ige világosan fogalmaz, hogy nem azért hiszem és tanulom meg a pap tanítását, mert sokat tanult, hanem azért, mert Istentől tanulta, mert Krisztus tudományát tanítja. És nem azért engedelmeskedem az evangélium lelki törvényének, mert a pap mondja, hanem azért, mert Isten üzeni ezt nekem éppen ővele. Tehát nem a lelkész tekintélye, tudása vagy példája vezet valakit Istenhez, hanem éppen fordítva: Isten kijelentése, tekintélye, akarata használja fel eszközül az igehirdetőt, lelkigondozót. A lelkipásztor akkor lehet hasznunkra, ha a Seregek Urának követét fogadjuk benne! Az alázatosságot kívánja tőlünk ma is Isten - nem a lelkipásztor, hanem ő maga és az ő Szent Fia előtt. Az alázattal lehet az üdvösség tudományát és az életnek törvényét a lelkipásztor ajkáról meghallani, ha az Úr meg nem vonja kegyelmét. Akkor az Úr megkeresi, ami elveszett... Akkor tudunk imádkozni és igét érteni, lesz közösség, és a gyülekezet szaporodni fog az üdvözülőkkel. Kocsis Attila Lelkészbeiktatás Nagykerekiben Pünkösd hétfőjén ünnepelt a történelmi hírű bihari község, Nagykereki: Vörös Éva lelkésznő beiktatása zajlott le. Az elmúlt évtizedekben peremvidékké vált a hajdan jobb kort és helyzetet megélt település, régi dicsőségét már csak a Bocskai várkastély és a patinás református templom jelzi. Vajon mi kell az építéshez, újjáépítéshez a falu, az ország és az egyén szintjén? - hangzott a kérdés a lelkésznő ünnepi istentiszteletén. Pénz, pénz és pénz - mondanák sokak reflexszerűen, belefásulva az életszínvonal általános és folyamatos romlásába, csatlakozva az országos panaszáradathoz. A lelkésznő válasza azonban valami más volt:,Áldás, áldás és áldás.” Az ünnepi alkalmat dr. Bölcskei Gusztáv, az egyházkerület püspöke nyitotta meg igehirdetésével. Pünkösd aktuális üzenetét vitte át a beiktatási alkalomra, hirdetve, hogy a Szentlélek éltető erejére van szüksége lelkésznek, gyülekezetnek, egyháznak és egyénnek egyaránt. A pünkösdi Lélek új életre tud kelteni bennünket, még ha haladóban lennénk is, megtisztít, erőt ad, megelevenít. Barth Károly egy gondolatával kívánt a püspök áldást a lelkésznő munkájára, mindannyiónkat megszólítva: kétszer kell megtérni; egyszer, amikor a természeti embert győzi le bennünk Isten Lelke és még egyszer, amikor ez az új ember válik természetessé. A beiktatás szertartását Csikós János bihari esperes végezte. A lelkésznőt bemutatva vázolta eddigi pályáját. 1980-ban végezte el a Teológiai Akadémiát Budapesten, egy évig Angliában volt ösztöndíjas, majd segédlelkész lett, illetve tanár Debrecenben. Hét évet töltött a Református Szeretetotthon élén. Hosszú és kanyargós volt az az út, amelyik Nagykerekibe vezetett. A beiktatott lelkésznőt 17 vendég lelkipásztor köszöntötte, egy-egy bibliai idézettel kívánva áldást munkájára. Az ünnepi prédikációt Vörös Éva a IV. Mózes 23:19-20 alapján tartotta meg. A szellem embere nem tehet mást, mint amire Istentől kap parancsot - hangsúlyozta a lelkésznő. - Ezt viszont meg kell tennie, és ez a legtöbb, amit tehet gyülekezetéért és a közösségért. Van valami, ami a pénznél is fontosabb: Isten szavának megértése és követése. Ha ez megtörténik, akkor ez egyben olyan belső erőket mozgósít, amelyek segítségével legyőzhetők a nehézségek az egyén, a közösség, a község szintjén, sőt azon túl is. Az ellenség gyakran nyúl szellemi eszközökhöz annak érdekében, hogy lerontson értékeket. Az is előfordul, hogy megpróbálja a látó és halló lelki vezetőket manipulálni. Az Ige alapján reménykedhetünk azonban abban, hogy Isten közbelép, figyelmeztet, és az ártó erőket visszafordítja. Isten áldását nem lehet elnémítani. A lelki vezető feladata ezt közvetíteni hitelesen, ebből erőt tud meríteni a gyülekezet. Móréné Tariska Eszter énekesnő „angyali” énekével kínált felüdülést a hallgatóságnak, majd Dávid Lajos, a helybeli gondnok maga készítette citeráján idézte elénk a népben mélyen élő zsoltáros lelkületet. Az elhangzó köszöntések közül szeretném még az olvasókkal megosztani az ifjúság nevében megszólaló Tóth István gondolatait, aki értékelte a lelkésznő eddigi munkáját. Elmondta, hogy megragadták őket a szokatlan és nyílt prédikációk. A helyi viszonyokra átültetett igemagyarázatok váratlanságuk által érintették meg őket, közel hozva az igei üzenetet és a tevékenykedés lehetőségét. Úgy érzik, kapnak tőle útmutatást arra vonatkozóan, hogy merre keressék a kivezető utat, amihez elsősorban nem pénz, hanem áldás szükséges. Dr. Kálmánchey Márta