Reformátusok Lapja, 2004 (48. évfolyam, 1-52. szám)

2004-02-22 / 8. szám

Hír és kultúra. A Mindentudás Egyetemén A keresztyénség a szeretet vallása ---------------­---------- Folytatás az 1. oldalról S­ okszor halljuk: a karácsony a szeretet ünnepe. Az előadás en­nek a közhelynek az eredetét és értelmét próbálja megvilágíta­ni. Bemutatja, hogy a keresztyén világ­ban a szeretetnek mely dimenziói kerül­nek az előtérbe, beszél arról, hogy a sze­­retetet jelentő görög szavak közül vajon miért éppen az agapé­ra esett az Ószö­vetség fordítóinak választása, s hogy mi­ben különbözik a szeretetnek ez a formá­ja az érzéki vonzalomtól vagy a baráti érzésektől. Bevezetés Miért beszélünk oly sokat a szere­tetről? Nagyon sokat beszélünk a szeretetről, de vajon sokat is tudunk-e róla? Hogy értsük azt, hogy a keresztyénség a szere­tet vallása? Hogyan beszélünk a szeretetről? Cordelia csak hallgat, amikor Lear azt kérdezi, hogyan szereti őt. Mit jelent ez a hallgatás? A szeretetnek sokféle megnyi­latkozása lehet. A szeretet többféle fogalmáról - erósz, filia, agapé. A görög nyelv többféle szót ismer a szeretetre. Ezek közül az Újszövetség az agapét, az elfogadó, adakozó szeretetet állítja a keresztyén hit középpontjába. Isten szeretetéből van a világ. Az emberben közvetlenül Isten alkotó szeretete ismerhető fel, ezt a szeretetet tükrözi a gondviselés. Isten szeretete nem válogat igaz és gonosz között. Isten törvénye a szeretet törvénye. Isten szeretetéről tanúskodnak a tör­vények és a próféták jövendölései is. Az ember természetéből nem következik az agapé, ezért van szüksége Isten megvál­tó szeretetére. Jézus Krisztus teljesíti be az üdvösség ígéretét és a szeretet törvényét. A megváltó szeretet Jézus Krisztusban érkezik el. Az ember többféleképpen is vá­gyakozhat a megváltásra, s nem mindegy, hogy pusztán helyet készít-e Istennek, vagy engedi, hogy belépjen az életébe. Summázás. Isten szeretete kezdeményező, teremtő, újrateremtő és szent. Olyan életvitelre készteti az embert, melyet földi törvé­nyekkel nem lehetne kikényszeríteni. Miért beszélünk oly sokat a szeretetről? Slágereket hallunk, s szinte minden másodiknak az a refrénje:­­ love you. Ku­tatók vizsgálják a szeretettel kapcsolatos emberi fizikai-biológiai folyamatokat. Erkölcs- és társadalomtudósok értekez­nek róla. Olykor-olykor még politikusok is ki merik mondani. Mindenki a szeretetről beszél. Pár napja megnéztem egy internetes keresőprogramot, s azt ta­láltam, hogy angol nyelven több mint 180 millió olyan honlapot regisztráltak, melynek témája a szeretet. Ez rettenete­sen nagy szám. Szűkítettem a keresést: megnéztem, hány honlapon van szó szeretetről és agykutatásról. Az ered­mény 3,2 millió. Gyerünk tovább: szere­tet és biológia? Az eredmény 6,7 millió. Szeretet és zene? 7,4 millió. Szeretet és computer? 4,8 millió. A számok azonban nem annyira a bőséges és magabiztos tudást jelzik, ha­nem inkább azt, hogy zavarban vagyunk, amikor a szeretetről beszélünk. Részben azért vagyunk zavarban, mert nagyon ke­veset tudunk erről a nagy titokról, rész­ben pedig azért, mert a szeretetet nem annyira mondanunk kell, mint inkább megélnünk. Az információ viszont még nem tudás, a tudás pedig még nem böl­csesség. És a bölcsesség még nem cse­lekvés. S éppen ezért kell a szeretetről beszélnünk is, hiszen mindaz, ami a va­lódi szeretetre jellemző, nem velünk szü­letett képesség, hanem hosszú elsajátítá­si folyamatok és változások eredménye. A keresztyénség par excellence a sze­retet vallása. Sőt, ahogy Péter apostol levelében ol­vassuk: „egymást tiszta szívből buzgón szeressétek, mint akik újonnan szület­tek” (1 Péter 1, 23). Ez a különös kifeje­zés: „újjászületés”, gyökeres változást jelöl. Valami olyasmit, ami nem követke­zik az ember életéből. Ahogyan nem ma­gunk adjuk magunknak életünket, akép­­pen ez az újonnan születés is ajándék, kegyelem. Spirituális dimenzióban megy végbe, ám az ember egész életvalóságát átható módon. A keresztyénség ennek lehetőségét és örömét hirdeti. „A keresz­tyénség tipológiájához elég egyetlen szó: szeretet. Ez onnan származik, hogy a ke­­resztyénségben Isten mozdulata és az ember vele szemben tett mozdulata egylényegű: a szeretet az isteni hatalom mozdulata a világ felé, és a viszontszere­tet: a világ mozdulata Isten felé. Más szó nem kínálkozik ennek kifejezésére. Az emberi szeretet az isteni szeretet vissza­tükröződése az emberben, illetve sokkal inkább: Krisztus „kiábrázolódása” az emberben.” (Gerardus van der Leeuw, A vallás fenomenológiája, 560. o.). Először a szeretet fogalmáról szólok, aztán Isten­nek a világ felé tett mozdulatáról és az ember viszontszeretetéről, úgy ahogyan ez a kettő egyidejűleg és egylényegűleg Krisztusban kiábrázolódik, ahogyan Őbenne megszületett. Az óegyház nagyszerű hitvallása, a kalkedóni dog­ma úgy határozza ezt meg, hogy Krisz­tus istenségére nézve egylényegű (con­substantialis) az Atyával, s emberségére nézve egylényegű (consubstantialis) az emberrel (kivéve a bűnt). Krisztus való­sággal Isten (vere Deus) és valósággal ember (vere homo). (Folytatjuk) -----------------------------------­ ­ Meg nem alkuvásra tanító peldamutatás “«!£££» Kilencven esztendős korában elhunyt Bertha Zoltán festőművész, nyugalmazott lelkész-tanár, volt presbiter. Hamvai fölött Virágh Sándor sárospataki lelkipásztor hirdette a vigasztalás üzenetét és mindazok szavaiból, akik sírjánál rá emlékező beszédben felidéz­ték személyét, alakját, kirajzolódik a „nagy­pataki tudós tanári ge­neráció utolsó tagjának" hitből fakadó embersége és morális pél­daadása. Rá emlékezve idézünk most a búcsúztató beszédekből: V­ irágh Sándor lelkipásztor Dániel 12:3 alapján hir­dette Isten vigasztaló üzenetét: „Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és akik az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké”. Középkori képeken felfedezhető, hogy Lukács evangélistát nemcsak mint orvost ábrázolták, hanem palettával festőként is. Képekben beszélte el a Krisztus-eseményt. Bertha Zoltán mint lelkész-tanár is talán képein és életfolyásán keresztül prédikált a legtöbbet. Az Ige megállapítása szerint az értelmes, okos ember nem csak az, aki kiműveli Istentől kapott szellemi képességeit, nagy tudásra tesz szert, hanem az, aki ezt Isten szolgálatába állítja, aki számol az ő terveivel. Az ilyen csillag­ létű ember sorsa ugyanakkor gyakorta a sötétség, mely­ben ragyognia kell. Bertha Zoltán, mint tanár és teológus, elénk adta a példát, miként lehet az értelem hívő, és a hit értelmes. Lénárt Attila, a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának igazgatója elsősorban tanárára emlékezett meleg szavakkal: „Nemrég az Alma Mater tanárainak 1948-ban készült tablóját nézegettem. A legfelső sorban balról másodikként Bertha Zoltán tanár úr állt. 34 éves volt akkor. Milyen fiatal, mosolygós! Nemes, derűs, szép férfiarc. Bertha Zoltán tanár úr, mint magvető tanított. Ma is emlékszem. Sententiák, declinatiók, coniugatiók, a római történelem, a költők, a verslábak, Vergilius, Cicero, a szeretet és gyűlölet oximoronok, a klasszikus értékrend; ma is élénken él bennem. Tőle tanultam. Tudást adott, stílust, formált, szemléletet alakított. Egyszerű volt, szerény... Nem tudtuk róla, hogy több diplomája van. Társainknak magyart tanított, meg angolt. Sose mondta, hogy irodalomból doktorált. Meg könyvet írt Justh Zsigmondról. Mi csak azon csodálkoztunk, hogy min­den kérdésünkre válaszolni tud. Diákként nem tudtam, hogy teológiát is végzett. Lelki egyensúlya, kiegyensúlyozottsága, derűje viszont feltűnt. Erről már kollegaként, tanárként válthattam szót vele. Megtudtam, hogy Ady istenes költészete segítette őt is a hitre jutásban, a Minden titkok megközelítésében. Megismerhettem, hogy világnézetének és élet­­felfogásának alapja ez volt. .. .Egyedül Istené a dicsőség”. Sipos István gimnáziumi tanár, presbiter búcsúszavai az egyko­ri kolléga emberségét idézték föl: „Egyetlen olyan emlékem sincs, hogy «hangerővel» próbált volna megoldani egy problémát. A tanáriban soha senkinek nem panaszkodott. Bizonyára úgy gondol­ta, hogy csak olyan személlyel érdemes megbeszélni a napi nehézségeket - mert ilyenek akadtak -, aki tud is rajta segíteni. Ez a személy az Isten volt. Festői munkásságát szakemberek értékelték kiállítások alkalmával. Bertha Zoltán képei mernek szépen szólni hozzánk, ma, az ezredvég eszeveszett metál-zsivajában, amikor a szép magyar szónak minden megelőző korszakot alulmúlóan ala­csony az árfolyama nálunk”. Majd a volt tanítvány, az 1949-ben érettségizett Magyar Miklós búcsúzott tanárától: „Amikor a tanár úr a terembe lépése után a padsorok között sétálva bemutatkozott és egyenként velünk ismerkedett, hallva nyugodt és csendes hangját, látva barátságos és egyenes tekintetét, továbbá a szüleinkről és szülőfalunkról való őszinte érdeklődését, szinte eltűntek a félelmeink és aggodalmaink. Kezdetét vette tanár úr és kisdiák barátsága, ami mostanáig tartott. A „pata­ki szellemben” egyszerre taní­tott és szigorú értelemben nevelt is, így vezetett gazdag szellemi és tárgyi tudásra, emberségre és magyarságtudatra, igazi nemzeti identitásra és vallásos hitre, hivatástudatra. Mindezekhez társult nagy emberismerete és igazságossága. Rajongásig szerette Patakot a Bodroggal és a zempléni hegyekkel. Ez kitűnt festészetéből az iskolakerti foglalkozásokból és abból, hogy időt és fáradságot nem kímélve számta­lan hétvégén kirándulni, hosszú gyalogútokra vitt bennünket a hegyekbe. Érettségi után jött az embert-lelket gyötrő, országot nyomorító diktatúra. Nem csoda, hogy mi, volt diákok együtt öregedtünk tanárainkkal. De Zoli bácsi meg nem alkuvásra tanító példamutatása megérlelt bennem egy kivallást: „nem adtam el anyámat, apámat, hitemet és hazámat”. Hálát adunk Istennek, hogy közénk adta tanítóul és barátunkként a teremtő és mindenható Urunkban megtért Zoli bácsit. 2004. FEBRUÁR 22. RIKIRMVNU­SOK . Kálvin téri zenei esték Kórusművek és orgonamuzsika A Kálvin Téri Zenei Esték januári programja az egyetemes imahét je­gyében került megrendezésre. A Buda­pesti Julianna Református Általános Isko­la felsős kórusát és növendékeit, a Budapesti Fasori Evangélikus Gimnázi­um Gyermekkórusát, illetve a Sylvester Já­nos Protestáns Gimnázium kórusát hall­hatták a zenét értők és szeretők. A koncer­ten Csernyik Balázs, Nováky Andrea és Csernyik Réka vezényelt. Kovács Botond Árpád, a gyülekezet orgonista-kántorának köszöntése után a Julianna Református Iskola kórusa és a Fasori Evangélikus Gimnázium Gyermekkórusa énekelt. A gyülekezet lelkipásztora, Kun And­rás Nándor, a Zsidók 5,11-14 alapján hir­dette az Igét. Prédikációjában az egyete­messég igazi lényegére mutatott rá. Hangsúlyozta, hogy az ember nem szüle­tik felnőttnek, érettnek és tapasztaltnak; el kell bizonyos időnek telni ahhoz, hogy megfontoltan és bölcsen tudjon dönteni. A mai ember igazán akkor válik felnőtté, ha az önismerete Krisztus ismeretével ötvöződik. Csak így tud előretekinteni, így tudja megélni az élet kihívásait. A ke­resztyénség közös értékeinek felfedezése és annak tovább­adása útján tudunk test­véri közösséget vállalni egymással. Az igehirdetés után a Sylvester János Protestáns Gimnázium kórusának előadá­sa következett. A Kálvin Téri Zenei Esték februári programja az orgonamuzsikát szeretők­nek nyújtott feledhetetlen élményt. Gyimesi Bence fiatal orgonaművész, a Rákosligeti Református Egyházközség or­gonista-kántora, a Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Egyetem hallgatója adott koncertet. Repertoárjában barokk orgonaművek és francia szerzők művei szerepeltek. Kun András Nándor lelkipásztor a Já­nos ev. 7,37-38 alapján hirdette az Igét, rámutatva arra, hogy az igazi, élő víz for­rása Jézusban van. Tőle nyerhetünk erőt mindennapi küzdelmeinkhez. --------------------------------- Eremiás Richárd Ifjúsági vezetők találkozója 2004. január 30-án a Zsinati Ifjúsági Iroda szokásos évenkénti találkozóra hívta a református ifjúsággal foglalkozó partnereit. Az egész napos rendezvényen töb­bek között az egyetemi gyülekezetek és teológiák küldöttei, ifjúsági szervezete­ink képviselői és több egyházmegyei ifjúsági előadó vett részt. Az elhangzott előadások és az abból induló beszélgetések az ifjúság szolgálatát leginkább érin­tő témákban igyekeztek segítséget nyújtani. A résztvevők hallhattak az aktuális ifjúságpolitika helyzetéről, a legfrissebb pályázati lehetőségekről, az ifjúsági új­ság tervezetéről, az országos ifjúsági vezetőképzésről, az Önkéntes Diakóniai Év programjáról és természetesen a Csillagpont tapasztalatairól és az ezzel kapcso­latos jövőbeni tervekről, így a Regionális Csillagpontokról is. A találkozás érté­kes tapasztalatnak bizonyult, és mind az iroda mind a partnerek számára megerősítette az elhatározást, hogy lehetőség szerint évente két alkalommal fo­kozott figyelmet szenteljen a Partnertalálkozók rendezvényének. A 2003 őszén megújult Zsinati Ifjúsági Iroda reményei között szerepel, hogy partnereit a közeljövőben a lehető legeredményesebben segítse az ifjúsági munka terén való aktív, öntudatos és szakmai jelenlétre. Szolgálatunkban partneri segítségre szá­mítunk, szeretettel várunk minden ifjúsági missziót érintő híradást a honlapunk­ra: www.reformatus.hu/maria A Nemzeti Pedagógiai Műhely elméleti és gyakorlati pedagógiai munka mellett évente nemzetközi konferenciát szervez a családi és iskolai neve­lést, a hatékony és korszerű oktatást érintő kérdésekben. A szorosan vett pedagógi­ai kérdések mellett, a tanítás összes emberi és társadalmi vonatkozásait, filozófiai, etikai, demográfiai és gazdasági kapcsolatait is vizsgálják. Ebben az évben febru­ár 20. és 22. között (a budai Szent Imre Gimáziumban) Emlékezet és remény cím­mel rendezik meg a soron következő nemzetközi konferenciát. Időszerűnek látszik a fiatalok és a nevelésükért felelős felnőttek figyelmét felhívni a múltra és jövőre, hogy emlékezzenek, és reménnyel forduljanak a jövő felé, különös tekintettel arra, hogy az oktatásügy új kihívásokkal néz szembe a felgyorsult nemzetközi integ­rációs folyamatban.

Next