Reformátusok Lapja, 2005 (49. évfolyam, 1-52. szám)

2005-10-23 / 43. szám

RMVniSOK NAPJA 2005. Október 23.MegbecS­Ü LÉ­S Könyvbemutató a Várban A Sárospataki Diákok Budapesti Egyesületének következő összejövetele október 28-án, pénteken 18 órakor lesz a Magyar Kultúra Alapítvány Székházában (Budapest, I. Szentháromság tér 6.). Ez alkalommal kettős könyvbemutatóra kerül sor. Egyrészt Bertalan Imre washing­toni esperes „Ott ülök...­­ közöttük" című gyűjteményes kötetét Nagy Lenke, a Re­formátusok Lapja főszerkesztője mutatja be, majd a „Pataki tanáraink" című könyv­ről Bulvárt Takács Gábor, a Zempléni Múzsa főszerkesztője szól az egybegyűl­tekhez. A könyvek a helyszínen megvásárolhatók. ­ Épüljünk élete példájából! A Budapest-Külső-Józsefvárosi Református Egyházközség október 15-én bensőséges ünnepség keretében emlékezett meg alapító és templomépítő lelkipásztoráról, Demján Jánosról születésének 100. évfordulója alkalmából. E­zen az alkalmon Kovács Emil nyu­galmazott lelkipásztor hirdette Isten igéjét, a gyülekezet énekkara énekelt, Ka­rasszon István egyetemi tanár Demján Já­nosról, mint az ószövetségi tudományok művelőjéről tartott előadást. Madarász Imréné, a Budapesti Lónyay Utcai Refor­mátus Gimnázium igazgatója, mint aki e gyülekezetben nőtt fel, személyes élmé­nyei alapján emlékezett Dómján Jánosra, a lelkipásztorra. Urbán Gyula színházi rendező, gyermekkorában szintén e gyü­lekezet tagja volt, versekkel tisztelgett Dómján János emléke előtt. Beharka Pál orgonaművész és Meláth Andrea Liszt dí­jas énekművész Dómján János írta éneke­ket mutatott be. Ladányi Sándor egyetemi tanár Dómján János életútját vázolta fel, végül a templom előterében elhelyezett emléktáblát Madarász Imréné leplezte le, Dómján Jánosné Sebestyén Erzsébet és Kovács Dávid, a gyülekezet jelenlegi lel­kipásztora koszorúzta meg, majd a vissza­emlékező gyülekezet helyezte el az em­léktáblánál virágait. Napjainkban két dátum - egy örvende­tes és egy szomorúbb - kapcsán is emlé­kezhetünk Demján Jánosra: 100 eszten­deje, 1905. október 11-én született Mis­kolcon, és a közeljövőben lesz 22 éve, hogy 1983. november 13-án, 78 éves ko­rában hunyt el Dunavarsány határában a sokoldalú, magas műveltségű tudós teo­lógus, szorgalmas, szívós egyházépítő, végtelenül szerény és hűséges lelkipász­tor, egyházi író. Szülővárosában kezdett tanulni, s ott, a Miskolci Református Főgimnáziumban tett „jeles” eredménnyel érettségi vizsgát 1924 júniusában. Még azon esztendő szeptember 20-án beiratkozott a Buda­pesti Református Theologiai Akadémiára, ahol 1928 júniusáig, végzéséig szorgal­masan tanult. 1928. szeptember 14-én „jeles” eredménnyel letette az első lel­készképesítő vizsgát, a másodikat pedig 1930. szeptember 11-én „jó” eredmény­nyel. 1926-1927-ben Berlinben, 1928- 1929-ben Edinburghban, 1934- 1935-ben pedig Párizsban gyarapította tudását. Jól beszélt angolul, németül és franci­ául, de „otthon volt” az olasz és spanyol nyelvben is. Ez utóbbi tudását igazán 1981-1983 között, csaknem két és fél esztendőn át a venezuelai Caracas-ban, az ottani magyar protestáns gyülekezet­ben, a Magyarországi Református Egy­ház felső vezetésének megbízásából vég­zett hűséges szolgálata során hasznosí­totta leginkább. A budapesti Pázmány Péter Tudo­mányegyetem Bölcsészettudományi Ka­rának is hallgatója volt, ahol 1932-ben sémi idológiából „A Deuteronomium kultuszi törvényei” című értekezése alapján doktori fokozatot is szerzett (munkája Budapesten még abban az év­ben megjelent nyomatásban), 1934-ben pedig a Pápai Református Theologiai Akadémia „Mózes” című disszertációja alapján magántanárává habilitálta. E mi­nőségében a Budapesti Református Theo­logiai Akadémián mintegy nyolc esz­tendőn át tartott magántanári előadásokat. Egyházunk (az ún. „közegyház”) is értékelte Demján Jánost. Már 1936-ban küldött volt a Londonban tartott III. nem­zetközi szociális kongresszuson. Több nemzetközi szociális és segélyelosztó, új­jáépítési bizottság tagja volt. Az Országos Szociális Szolgálat igazgatója, az ökume­nikus gyermekalosztály vezetője, stb. A Budapest-Északi Egyházmegye tanácsbí­­rája, a Dunamelléki Református Egyház­­kerület jegyzője, stb. Demján János azonban mindenek előtt és mindenek felett lelkipásztor volt. 1929-től 1937-ig több budapesti egyház­­községben segédlelkész, majd 1938. ja­nuár 1-jétől 1983. július 1-ig, nyugdíjba vonulásáig a Budapest Külső-Józsefvá­rosi Egyházközség lelkipásztora.­­ Az 1938. esztendő nevezetes volt Demján János számára: január 1-jével foglalta el külső-józsefvárosi lelkipásztori tisztét, január 26-án kötött házasságot Vásárhelyi Katalinnal (itt még „rímelt is Ravasz László mondása, hogy „először a katedra, aztán a Katika”, vagyis „parókus lelké­szek”, biztonságosabb anyagi helyzetbe kerülve nősüljenek meg), majd az 1938. évi őszi egyházkerületi közgyűlés (1938. november 17-én) szentelte fel. Vásárhelyi Katalinnal 1938-tól 1977. február 4-ig, Katalin néni haláláig éltek hűségben, sze­­retetben, egymást segítve. 1979. június 22-én újabb „hűséges segítőtársat” kapott Sebestyén Erzsébet személyében. Demján János életének, szolgálatának, egyházépítő munkásságának középpont­jában Jézus Krisztus anyaszentegyházá­­nak alapegységei, a gyülekezetek álltak. Ezt bizonyítja széleskörű, kiterjedt irodal­mi tevékenysége is. Irt lelki énekeket, amelyek egy részéhez maga szerezte a dallamokat is („Énekelj velünk”), biblia­ismertetést („Könyvek könyve” Bibliai útmutató Ir Ószövetség), „A magyar refor­mátus presbiter” című munkája ”a presbi­teri tiszt rövid ismertetése”, „Vele szentül élek” pedig „Házassági tanácsok jegyesek­nek és fiatal házasoknak”, adott ki prédiká­­ciós kötetet is: „A gyógyulás titka”, „Isten szántóföldjén”. Számos egyéb munkájá­ban is a gyülekezetépítés, a gyülekezeti ta­gok lelki nevelése, gazdagítása volt a célja.­­ Utolsó nagyobb munkája John Bright: Izrael története című könyvének fordítása, ami több kiadást ért már meg. - Számos cikke, tanulmánya mind-mind a gyüleke­zetépítés szolgálatában állt. - Mindezért kitüntetéseket, magas elismeréseket nem kapott,­­ vagy talán mégis: a „jól végzett szolgálat jutalma a még több szolgálat”!­­ Ezt megkapta, ebben része volt. Nyugdíjasként sem „merült a semmit­tevésbe”, hanem tovább szolgált. Szalk­­szentmártonban végzett szolgálata után gépkocsiján igyekezett újabb szolgálatá­ra, Zuglóba. Menet közben, a volán mel­lett érte a halál. Emléke legyen áldott, épüljünk élete példájából! Ladányi Sándor Demján János W­íiTífizessen el° V­i? a REFORMÁTUSOK LAPJÁRA! Derencsényi István köszöntése A Debrecen-Kossuth Utcai Re­formátus Egyházközség espe­res-lelkésze beiktatásának hu­szonöt éves jubileumát ünne­pelte október 2-án hálaadó is­tentisztelet keretében a gyüle­kezet. Az igei szolgálatot Bölcs­kei Gusztáv, a Tiszántúli Refor­mátus Egyházkerület püspöke, a Zsinat lelkészi elnöke végezte az 1. Zsoltár alapján. I­gehirdetésében rámutatott arra, hogy milyen csodálatosan írja le a zsoltáros ennek az embernek a jellegzetességét, ami­kor azt mondja, ez az ember az Úr törvé­nyében gyönyörködik. Ez a szó pedig, a gyönyörködés ugyanazt a tartalmat hordozza, mint amikor az oroszlán elejtette zsákmányát, és már ott van, már az övé és gyö­nyörködik benne, mert tudja, hogy ez fogja táplálni, ez adja ne­ki az erőt, ez adja neki a továbbélésnek, a túlélésnek a lehető­ségét. Hangsúlyozta, hogy aki így tekint az Isten Igéjére, aki így tud az ő törvényéről elmélkedni, meditálni éjjel és nappal, az boldog ember. Ez is egyfajta választás, mint ahogyan hatá­rozott választás és döntés volt az is, hogy Derencsényi István a lelkipásztori életformát választotta és olyan emberré lett, aki az Úr törvényében gyönyörködik, és arról elmélkedik éjjel és nap­pal. „Nincsen és nem lehet a mi református hitünk és meg­győződésünk szerint teljesebb, nagyobb boldogság, mint az Is­ten Igéjének, Isten kijelentett akaratának az ily elfogadott, az ily befogadott, az ily gyönyörűséggé tett szeretete és ismerete”. A jubiláló Derencsényi István esperes-lelkészt a gyülekezet nevében Imre Sándor főgondnok köszöntötte e szavakkal: „Derencsényi István esperes úr, lelkipásztor testvérünk 1980 júniusában történt beiktatátásnak huszonöt éves jubileuma, s az azóta eltelt negyedszázad alkalmat kínál visszatekintésre, az ör­vendezésre, a hálaadásra és az Úr dicséretére. Derencsényi István fiatal, pályakezdő lelkipásztorként szembesült a rendkívül rossz állapotban lévő templom renová­lásának embert és gyülekezetet próbáló feladatával. A gyüleke­zet áldozatkészsége és ragaszkodása templomához lehetővé tet­te 1985-88 között a belső restaurálást, majd 1990-96 között a templom külső szakaszos felújítását, illetve 1993-ban a régi pa­rókia tatarozását. Az elmúlt öt év nagyobb beruházásai az új parókia megépí­tése, és a templom külső megvilágítása már meghaladták volna a gyülekezet teherbíró képességét. Kivitelezésüknél a korábban elvett egyházi ingatlanok kártalanításából befolyt összeg került felhasználásra, illetve Debrecen város önkormányzatának tá­mogatásáért tartozunk köszönettel. A rendszerváltást követően a gyülekezetek kezdtek kiszaba­dulni a templom falai közé zárt állapotukból, így történt ez a Kossuth utcai gyülekezettel is. Szabadabban kezdtünk lélegezni, ifjúsági és házaspári bibliaórák indultak, megalakult a gyüleke­zet énekkara, kirándulásokat és egészségfejlesztő tornát szervez­tünk, ahová, természetesen, gyülekezetünkön kívüli ismerősök és érdeklődők is szabadon jöhettek. Most már internetes honlap­ja is van a gyülekezetnek. Messziről indultunk, s hosszú időt ölel át ez a huszonöt esztendő. Mi az, ami összetartotta ezt a gyüle­kezetet, s lelkipásztorát nemcsak a győztes csaták, de még a ki­sebb kudarcok és csalódások idején is? Talán az, ami a középkor­ban a magyarok harci kiáltása volt: Jézus, segíts! S ő segített. Ezekkel a gondolatokkal köszöntjük nagytiszteletű urat hu­szonöt éves jubileuma alkalmából, hálás szeretettel mondunk kö­szönetet példamutató hűséges szolgálatáért, és kívánunk további jó egészséget és áldást életére. Boldog az a lelkipásztor és az a gyülekezet, akik együtt gyönyörködnek az Úr törvényében.” Derencsényi István egyszerű, meleg hangon köszönte meg a gyülekezet befogadó szeretetét: „Nem vettem észre az idő mú­lását, mert olyan jó volt közöttetek.” Tóth Tamás-Kovács Abigail Barcza János felvétele FŐVÉDNÖKÖK: Bölcskei Gusztáv a Tiszántúli Református Egyházkerület püs­pöke, a Zsinat Elnöke és Kósa Lajos Debrecen Megyei Jogú Város polgármestere JEGYEK: elővételben a programok helyszínein, a Tourinform Debreceni kirendeltségében (Piac u. 20.), a Fesztivál ideje alatt pedig a Kossuth téri Reformáció Infor­­mációs Pontnál is vásárolhatók! 2005. október 28. péntek 17.00 Felvonulás, kísér a Tatai Református Egyház Réz­fúvós Zenekara - Kossuth tér. Találkozó a Piac utca és a Széchenyi utca kereszteződésében 17.30 Megnyitó ünnepség - Kossuth tér 18.00 Zenés Istentisztelet - fellép a Debreceni Kollégiumi Kántus - Debreceni Református Nagytemplom 19.00 Dürrenmatt: Fizikusok Az Evangéliumi Színház vendégjátéka. - Csokonai Színház Kamaraszínháza 20.00 „Ímé az ember” Passiójáték az evangéliumok alapján. A Pannon Várszínház vendégjátéka­ - Csokonai Színház 21.00 Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos és Sebestyén Márta: Tizenöt Zsoltár - Debreceni Református Nagytemplom 22.30 Rendhagyó éjszakai némafilmvetítés a reformációról Az Evangélikus Hittudományi Egyetem médiaműhe­lyének előadása - Debreceni Református Nagytemplom 2005. október 29. szombat Protestáns Könyvvásár - Kossuth tér Bibliakiállítás az Újfordítású Biblia megjelenésének 30. évfordulóján. Megnyitó - Debreceni Ref. Kollégium Ökumenikus Filmfesztivál - Apolló Mozi „Kárpátaljai cigány misszió” című fényképkiállítás megnyitó - Debreceni Református Kollégium „Délvidéki lerombolt és újjáépült templomok” című fényképkiállítás megnyitó - Debreceni Refor­mátus Kollégium A Tündérkert Művészeti Gyermekfoglalkoztató Csoport kézműves-foglalkozásai 3-14 éves gyerme­keknek - DRK Dóczy Gimnáziuma Trade Over Shoes, 15.30 Kálvin tér, 17.00 Dr. Wal­ter Blues Társasága - Csillag Music Club A „Passió” című film vetítése majd Fazakas Sándor a Debreceni Református Egyetem rektora és Bakács Ti­bor esztéta beszélgetése a filmről - Apolló Mozi Négypárti egyházpolitikai vita - Debreceni Refor­mátus Kollégium A „Luther” című film vetítése majd Gábor György vallástörténész és Réz Nagy Zoltán teológus a Debre­ceni Evangélikus Gyülekezet lelkipásztora beszélget a filmről - Apolló Mozi Zenés Istentisztelet fellép Karasszon Dezső orgona­művész - Debreceni Református Nagytemplom DEBRECEN 2005. október 28-30. KULTURÁLIS FESZTIVÁL A REFORMÁCIÓ ÜNNEPÉN 18.00 A Budapest Klezmer Band és a Muzsikás Együttes közös koncertje, és táncház a Szeredás Együttes ve­zetésével - Főnix Csarnok 20.00 A Sonatores Pannoniae koncertje - Debreceni Re­formátus Nagytemplom 2005. október 30. vasárnap Istentisztelet - Debreceni Református Nagytemplom Protestáns Könyvvásár - Kossuth tér „Szívemet hozzád emelem” - kortárs iparművészek és építészek tisztelgése a reformáció emlékünnepén. Megnyitja prof m. Fekete György érdemes művész. - Debreceni Református Nagytemplom Tabak Színház 15.00 Step Time Band 16.30 Slow Band - Csillag Music Club Paul Ricoeur francia filozófus gondolatairól -Fabiny Tibor PPKE tanszékvezető, Karasszon István KGE HTK tanszékvezető és Mezei Balázs, a PPKE professzora beszélget - Club Bohém A Tündérkert Művészeti Gyermekfoglalkoztató Csoport kézműves-foglalkozásai 3-14 éves gyerme­keknek - DRK Dóczy Gimnáziuma Az Országos Református Gyermekrajzpályázat ér­tékelése - DRK Dóczy Gimnáziuma Őrei József: „Csapongások - rögtönzések.. c. kiál­lításának megnyitója. A kiállítást megnyitja Kőszegi Zoltán, Dabas város polgármestere - Debreceni Re­formátus Kollégium Zenés Istentisztelet - fellép Orbán Dénes tárogató­művész - Debreceni Református Nagytemplom Illényi Katica és a Bolyki Brothers közös koncert­je - Debreceni Református Nagytemplom 9.00 10.00 10.00 11.00 12.00 14.00 14.00 14.00 15.00 18.00 10.00 11.00 12.00 14.00 14.00 14.00 15.00 16.00 18.00 20.00 18.00

Next