Reformátusok Lapja, 2009 (53. évfolyam, 1-52. szám)
2009-03-08 / 10. szám
8 Múltes tr JOVO 2009. MÁRCIUS 8. A kommunizmus áldozataira emlékeztek Előadásokkal egybekötött megemlékezést tartottak Nagyváradon a kommunizmus áldozatainak emléknapján az egyházkerületi székház dísztermében, népes közönség előtt. Az előadások és felszólalások között az érmihályfalvi Szenes Molnár Albert Kórus lépett fel Veres László Zsolt vezényletével. Fábián Enikő színművész pedig Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról és Tollas Tibor Túlélők című versét szavalta el. Anca Tibor egyetemi lelkész nyitóáhítatát követően Szilágyi Zsolt, Tőkés László EP-képviselő kabinetvezetője a kommunizmus romániai bűneit összegző Tismaneanu-jelentés fontosságát hangoztatta, illetve arról is beszámolt, hogy Brüsszelben úgy érzékelhető: a nyugat-európai államok lezártnak tekintik a kommunizmus ügyét. Antal János külügyi előadó-tanácsos Donald Patton moderátort, az ír presbiteriánus egyház vezetőjét köszöntötte, aki az írországi egyházi és politikai helyzetet ismertette. A fiatalok körében nagy a tudatlanság a kommunizmussal kapcsolatban - csatlakozott az előtte szólókhoz Molnár János szegedi egyetemi tanár. Napjaink új generációja nem egy esetben felmenti a volt besúgókat, mi több: azonosul is velük. Az antikommunizmus manapság nem „trendi”, ellentétben az antifasizmussal - mutatott rá a szintén anyaországi Vincze Gábor történész. 1947. február 25., Kovács Béla kisgazdapárti képviselő elhurcolása a korszak szimbolikus napja - hangsúlyozta az előadó -, amikor a farkas egy időre levetette magáról a báránybőrt. Forró László előadó-tanácsos a kommunizmus bihari áldozatai között ismert és elfeledett személyeket (Sass Kálmán, Büte János, Székely Lajos, Visky Ferenc, Kovács Ferenc, Medve Jósef, Baróti Béla, Darabont Ferenc és mások), csoportokat (biharfélegyházi, mihályfalvai, biharvajdai, érolaszi, Szabadságra Vágyó Ifjak szervezete, a Szent László templom védői) és közösségeket (a megsemmisített Mezőfalva, Érmihályfalva, Érolaszi, Micske, Bihardiószeg, Hegyközszentimre) nevezett meg. Tőkés László püspök a Prágai Nyilatkozat jelentőségét hangsúlyozta, mely a kettős mérce alkalmazásának megszüntetésére hívja fel a figyelmet a kommunizmus és a nácizmus viszonylatában. A megemlékezés résztvevői nyilatkozatot fogadtak el, mely többek között síkra száll a politikai elítéltek rehabilitálásáért, személyesen is említve Sass Kálmán mártír-lelkészt. Az egyházkerületi székház belső udvarán gyertyagyújtással, koszorúzással és a Szózat eléneklésével ért véget a nagyváradi emléknap. FÁBIÁN TIBOR Tőkés László a kettős mérce ellen szólt Valami baj van velünk, magyarokkal? A nemzeti önismeret keserű pohara... (3.) KARDOS PÉTER Nyeste Zoltánné Bolyky Magda nyolc évtizednyi élete maga a történelem. A magyarság viharos, embert próbáló történelme. Magdi néni aktívan ápol kapcsolatot itthoniakkal és külföldiekkel, családtagokkal és férje sorstársaival a még élőkkel. Férje, a református lelkész felmenőkkel rendelkező Nyeste Zoltán mérnök, a kistarcsai és recski pokol megjárása után, 1956-ban családjával együtt nyugatra menekült. Néhány évig Németországban éltek, majd évtizedekig az Amerikai Egyesült Államokban volt megbecsült gépészmérnök. A vízumkényszer megszűnése után minden év felét itthon töltötték, majd 2001 -ben elment a minden élők útján. Özvegye most a maga szemszögén át az ő kálváriáit, élettörténetét mondja el. A múlt héten az Amerikába való áttelepülésnél hagytuk abba... - Mi volt a legszebb, illetve a legnehezebb az emigrációban eltöltött hosszú évek alatt? - Nekünk már hivatalos jótállóra volt szükségünk ahhoz, hogy Amerikába mehessünk. A forradalom menekültjeit politikai menedékjoggal segítették, vitték, befogadták. Mi európaiaknak éreztük, tartottuk magunkat, még ragaszkodtunk Európához. Öt év után barátaink meggyőztek, több lehetőségünk van talpra állni a tengeren túlon. Hamza András New York-i lelkészbarátunk és Gombos Gyula író vállalták a hivatalos jótállást. Hat hét múlva már állás is volt New Jerseyben, ahonnan huszonöt és fél év múlva ment nyugdíjba a férjem. Harminc évnek kellett volna lenni ahhoz, hogy teljes nyugdíjra legyen jogosult. Legszebb emlékeim a sok oldalról megtapasztalt segítőkészséghez kapcsolódnak Egészen a legutóbbi évekig zavartalan jó érzés volt a keresztyén szellemű, demokratikus országban élni. Ötévi amerikai tartózkodás után megkaptuk az állampolgárságot. 1990 után „félidős”, azaz kettős polgárok lettünk. Biztattak, nyugodtan legyünk magyar állampolgárok az amerikai mellett. Órákig tudnám az emlékeimet visszaidézni, annyi jóindulat, segítőkészség nyilvánult meg irányunkban. Állás, lakáskeresés... Első berendezésünket a Salvation Army-tól, az Üdvhadseregtől válogattam össze, 260 dollár volt a számla összege. Én még egy nagy szőnyegre is szemet vetettem, 25 dollár volt az ára, de Hamza Bandi leintett: - Luxusra nem költünk! Mivel ő egyszer már prédikált gyülekezetüknek, az Üdvhadsereg őrnagyához fordult, engedné el a hatvan dollárt. Az őrnagy felajánlotta, ha hajlandó még egyszer prédikálni nekik, semmit sem kell fizetnünk az összeválogatott bútorokért. Négy ágy, szekrények, asztalok, székek... Állásügyben ő mozgósította a barátokat. Hat hét múlva Zoltán már a Worthington alkalmazottja volt. Barátságos helyen, Bloomfieldben egy 150 éves ház második szintjét béreltük, az Ukrajnából származó kertész-tulajdonos lakott az elsőn. A következő telet már nem vállaltuk a ház állapota miatt. A párnámról havat kellett takarítanom reggelente... A közeli presbiteriánus gyülekezetbe kapcsolódtunk be. Zoltán első télikabátját is tőlük kapta, amit a következő évben egy New Yorkban lakó barátja költöztetése közben Manhattanben elloptak. Soha többé nem lett olyan „minőségi” kabátja! A helyi Kozmopolitán Klubnak is tagjai voltunk. A legkülönfélébb származásúakkal volt alkalmunk barátságot kötni. A szoros magyar közösségbe való kapcsolódásunk később jött létre és soha nem ért véget! * Nyeste Zoltán megrázó könyve (RECSK - Emberek az embertelenségben) 1982-ben jelent meg először az Egyesült Államokban. Magyarországon szamizdatként terjedt, majd 1989-ben Püski Sándor is kiadta. A meglepően tárgyilagos írással a szerzőnek egyetlen célja volt: segíteni azoknak a sorstársaknak, akik Magyarországon nyugdíjazásukkor kérték a recski kőbányában eltöltött évek beszámítását. A Kádár-rezsim hivatalnokai ugyanis azt az „udvarias” választ adták, hogy Recsken soha nem volt ilyen tábor... Nyeste Zoltán kezdeményezésére Recsk újra téma lett! Ma már nemzeti emlékhely van a Csákány-kő alatti szenvedések, kínzások helyszínén. Könyve utóhangjában az író a nemzeti önismeret keserű poharáról beszél. Idézzük őt befejezésül: „Nem kívánok szót vesztegetni annak bizonygatására, hogy emberi mivoltukból kivetkőzött fenevadak voltak mindazok, akik a recski pokolért felelősek: a recski ávósoktól fel egészen a budapesti és moszkvai banditákig, akik az igazi hatalmat gyakorolták. Engem a sokkal fontosabb másik kérdés érdekel, hogy viselkedett általában a magyarság, az ország népei Szolzsenyicin gyakran visszatérő megjegyzése: „Valami baj van velünk, oroszokkal.”Nincs-e valami baj - kérdezem - velünk, magyarokkal? Nincs-e valami baj azzal a nemzet-,tel, amelynek hazájában ilyesmi megtörténhet? Én nem tudom a választ, de értelmét látnám annak, hogy az önvizsgálatról is szó essék a mostanában egyre nagyobb számban megrendezésre kerülő konferenciák egyikén. Nem azért, hogy a sebekben vájkáljunk, vagy a vészharangot kongassuk, hanem azért, hogy okosan felkészülhessenek a jövőre azok a magyar közösségek, amelyeknek van jövőjük. Ebben a javaslatban nem pesszimizmusom szólal meg, hanem a realitásoknak szenvedések árán megszerzett ismerete. Attól tartok, még mindig nem ürítettük ki fenékig az önismeretnek azt a keserű poharát, amellyel Széchenyi István közel másfél évszázada kínálgat bennünket. ” « INFORMATIM URH Ajánló Egyháztörténeti tanulmányok a XVI-XVII. századból Mit tudnánk elmondani Szenes Molnár Albertről? Tudjuk, hogyan élt Szikszai György, a magyar reformátusok egyik legtöbbet használt és egyik legismertebb könyvének, a Keresztyén tanítások és imádságok című remekműnek szerzője? Mennyire naprakészek ismereteink Kálvinról és életének egyik legvitatottabb szakaszáról, a Servét-perről? Ha úgy gondoljuk, hogy magyar reformátusként vannak még hiányosságaink a fenti témákban, olvassuk el Szombathy Gyula lelkipásztor testvérünk legújabb könyvét! Az egymást követő fejezetekben fölvetett témák tanulmányozása során felismerhetjük, hogy a szerző valóban jártas azokon a területeken, amelyekről tudósít. Azonban nemcsak ez tűnik föl, hanem az is, hogy fontosak számára azok a személyek, azok a helyszínek, azok az események, amelyekről ismereteinket bővíteni kívánja. Szól a felfedezések korának a reformációval való kapcsolatáról. Új megvilágításba helyezi és részletesen taglalja a Servét-pert. Szeretettel emlékezik Szenes Molnár Albertről, életéről, munkásságáról, külön fejezetben tárgyalva egyik legfontosabb munkáját, a több mint négyszáz évvel ezelőtt elkészített zsoltárfordítást. Szombathy Gyula lelkipásztor testvérünk több évtizeden keresztül foglalkozott a diakóniával. Ennek egyik lecsapódása az Öregek gondozása és a diakónia a XVI-XVII. században című fejezet. Sokan ma már azt sem tudják, mi is volt az „ispotály”, ilyen részletességgel pedig bizonyára senki sem foglalkozott még a reformáció korának ezzel az intézményével. Most ebből a kötetből erről a témáról is részletesen olvashatunk. A gályarabok szomorú és mégis fölemelő történetét gyakrabban emlegetjük. Itt egy kantáta szövegét találhatjuk a gályarabok szabadulásának pillanatáról. II. Rákóczi Ferenc alakja egy kiállítás képei alapján elevenedik meg előttünk, Szikszai György életét pedig a maga valóságában tárja elénk az utolsó fejezet. A szerző saját bevallása szerint talán vonzóbb lett volna azt a címet adni munkájának, ami a második fejezeté is: Kálvin János és Servét Mihály. Azonban ez csak egyik fejezete ennek a fontos összeállításnak. Forgassuk haszonnal ezt a könyvet is, a szerző legújabb kötetét! SZABÓ LAJOS Szombathy Gyula Egyháztörténeti tanulmányok a XVI-XVII. századból KERES A Zsinati Levéltár megőrizni kívánja a jelen és a jövendő számára a holland-magyar gyermekakcióval kapcsolatos iratokat. A Levéltár őrzi a gyermeküdültetés szervezésének központi iratait. Szeretettel kérjük, akiknek van bárminemű anyaguk: levél, fotó, visszaemlékezés, szíveskedjenek a Levéltár rendelkezésére bocsátani, esetleg ezekről helyben fénymásolatot készítünk, hogy az utókor jobb képet kapjon a múltunknak erről a testvéri segítségnyújtásáról. Köszönjük. Cím: MRE Zsinati Levéltára, Bp. Kálvin tér 8., tel.: 06 2176478. Képek a múltból ►» Ebben a rovatunkban minden héten Csengő-Tschörner András pócsmegyeri presbiter múlt századi képeslapgyűjteményéből mutatunk be egy-egy, egyházunk múltját felidéző különlegességet. Szeghalom Péter Andrásról elnevezett reálgimnáziumát 1926-ban alapították négy osztállyal, és a Péter András módos földbirtokos által létesített alapítvány tartotta fenn. Nagy Ferenc elnöksége alatt lett nyolcosztályos, majd bővítették az iskolát, tornatermet és cserkészinternátust építettek hozzá. A tanári kar 1930-ban: Nagy Miklós igazgató, tanárok: Baka Béla, v. Békési István, Böőr Ferenc, Breznyánszky Aladár, Fülöp Károly, Koppányi Imre, Kenyeressy Sándor, Mező Imre, Nagy József, Pásztor József, hitoktatók: Markovits Márton és Pflaum József. 1930-as lap. h igy