Reformátusok Lapja, 2009 (53. évfolyam, 1-52. szám)
2009-08-02 / 31. szám
Lvn.évfolyam,31.szám A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA 2009.augusztus 2..Ára: 125 Ft Egy reménységre hivattunk Krisztusban Angol napközis tábor Csillaghegyen Kárpátalja újraéledő kincse? Előző lapszámunkban már tudósítottunk az Európai Egyházak Konferenciájának lyoni nagygyűléséről. Most is viszszatekintünk az eseményekre, amelyen a Magyarországi Református Egyház képviselői is részt vettek... ►* Református szemmel, 3. oldal A napközis tábor július 13. és 17. között több mint húsz gyereknek segített abban, hogy szórakozzanak, angolul tanulhassanak, és jobban megismerhessék Istent... » Egyházi élet, 4. oldal Talán nem túlzás azt állítani, hogy Kárpátalja kulturális kincsesládikájának egyik legféltettebb gyöngyszeme a méltán elhíresült beregi szőttes... Múlt és jövő, 9. oldal MEGMARAD AMIT REMEMY SZERETET A KÁLVIN EMLÉKÉVEK „Isten gyönyörűségünkről és vidámságunkról is akart gondoskodni, így a füveket, fákat és gyümölcsöket hasznosságukon túl felruházta szép színnel és kellemes illattal., Oly nagy szépséggel ruházta fel az Úr a virágokat, hogy az önkéntelenül is szemünkbe ötlik. És oly kellemes illatot adott nekik, hogy az észrevétlenül is belopódzik szaglásunkba. Hát bűn az, ha szemeink a virágok szépségében, s szaglásunk azok illatában gyönyörűséget talál?" (Institutio III 10,2) Íme, az a Kálvin, aki az istenadta szépség vonzásának átengedte szívét! Ám elsősorban nem a külső szépség, hanem Istennek Jézus Krisztusban feltündöklő belső szépsége vonzotta. A testet öltött Ige szépsége. S mert ebben élt, felfogta a természet és a művészetek vonzását is. Isten dicsőségének színpadán nyitott szemmel járt. Meglátta, szemlélte, csodálta a láthatóban a láthatatlant. Csodálkozó ember volt. Nemcsak roppant intellektussal gondolatkatedrálisokat építő teológus, hanem a szív lángolásával érző ember is. Intellektusa és szíve olyan ívesen emelkedett ki korából, mint egy gótikus ablakív, mely felfelé szárnyalása közben is a földön marad, s befogja és befogadja a gyönyörű természetet, virágainak, színeinek, illatainak látható és láthatatlan báját. De így fogta be a genfi zsoltárok művészi népiességét is szíve felhajtóerejévé. Kálvin a szépség szerelmese volt, és az intellektuális, hívő értelmű építkezés lelki mérnöke is. Tudta, hogy sem az egyik, sem a másik nem önmagáért van. Minden akkor van a helyén, ha Istenre mutat, róla szól, hozzá vezet. Szív és intellektus Kálvinnál átváltozott Isten pásztorbotjává. Genfet, a reformátusságot, a századokat Istenhez terelő pásztorbottá. Oltalmat nyújtó városában porcelánkészítők, szobrászok, üvegfúvók, szőnyegfestők, műbútorasztalosok, kőfaragók, kertépítők, betűmetsző nyomdászok alkottak. Ebben a Kálvinban 20. századi gondolkodók felfedezték az esztétikus embert, így a holland Kuyper, vagy a francia Doumerge. Amikor éneklünk, vagy valami szépre rácsodálkozunk az Igében és világunkban, gondoljunk legalább mi néha erre a Kálvinra, aki ezt is leírta: éneklés közben a szavakat Isten helyezi szánkba, mintha Ő maga zsoltározna bennünk, hogy így magasztaljuk fenségét és dicsőségét. ” BÉKEFY LAJOS „ 771419 856007 09031 FEKETE KÁROLY A hit és cselekedetek feszültsége és harmóniája évszázadok óta a keresztyénség egyik alapkérdése. Az Isten Igéjével, megszólításával azonosságot vállaló egyház a hit vonzásában teszi kötelességét. Már a milánói egyházatya, Ambrosius is megmondta, hogy „a jó akaratnak és az igaz cselekvésnek a hit a szülőanyja”. Vagy ahogyan a Heidelbergi Kátéból megtanultuk a 64. kérdés-feleletben: „Lehetetlen, hogy azok, akik igaz hit által Krisztusba oltattak, e háládatosság gyümölcseit ne teremjék" A szájhit, a szokáshit nem más, mint gyakorlati hitetlenség, ami keresztezi Isten üdvtervét. Az a hit, amihez hozzá lehet tenni, hogy „csak”, az nem hit. A cselekedetek és a hit nem rivalizálnak egymással, hanem egy és ugyanazon esemény két oldalát jelzik. A névleges, az álhit csak annyit tesz, hogy szép szavakkal, de üres marokkal küldi el a hozzá fordulót. (Jak 2,15-16) Ilyenkor széttörik a szeretet kettős nagy parancsa, pedig az Istenszeretet és az emberszeretet összetartozik. Nem elég Jézus szeretetében sütkérezni, azt tovább is kell sugározni. A hit halott cselekedetek nélkül! (Jak 2,17) Naprakész hit kell, ami azt jelenti: érzékenyek vagyunk az isteni és emberi jelzések, várakozások, hiányok iránt. „A hit azért cselekvő, mert engedelmesség, odaadás, bizalom, kockázat, az elfogadás akciója.” (Makkai Sándor) Ebben az értelemben a nélkülözők elküldői érzéketlenek és halott hitűek. Ott vannak, ahol szükség lenne rájuk, de nem tesznek semmit. Jaj annak a hitnek, amelyiknek nagyobb a zaja, mint az eredménye! A cselekedetben nem folytatódó hit kompromittálja Isten megváltottak. A nagyképű, szép szólamokban kimerülő hit csak ingerli a világot, és elkeseríti az Isten fiainak megjelenését váró lelkeket (Mt 7,21; Lk 6,46). Már az első Krisztus-követők nemzedékeinek idején is fenyegetett a névleges keresztyénség veszélye, akiknek a szolgálatában a fontossági sorrendet nem a sürgető szükség, hanem a presztízs szabta meg. A maguk részéről megelégedtek azzal, hogy hitték: van Isten. Ez a felismerés azonban nem vált akaratuk, lényük irányítójává. „Hinni” az ördög is tud, viszont mi az, amit nem tud? Képtelen szeretni és szeretetből cselekedni (vö. IKor 13,1). Ezért válik komikussá az ördögök „hitéről” beszélni. (Mk 1,23; Lk 8,28) Életveszélyes a terméketlen és hiábavaló hit. Ez mutatja, hogy van olyan hit is, ami csak elhívés. A hit cselekedetek nélkül nem is hit, de hogy cselekedetekkel milyen, arra két példát hoz fel Jakab levele. A naprakész hitűek közül Ábrahám és Ráháb a hitével kapcsolódott be a választottak közé, de mindkettő egyszersmind cselekedettel engedelmeskedett Isten hitben felismert akaratának. Hitük gyakorlattá vált, nem maradt elmélet vagy érzés. Ábrahám esetében a kezdet nem a cselekedet, hanem ezt megelőzte, hogy „hitt az Úrnak”. Minden további engedelmesség ebből következett. Ezután kezdett Isten diktálni az életében. Jöttek a feladatok, Ábrahám pedig tette, amit Isten mondott: hitével összhangban levő élete volt. Amikor pedig tetteit elvétette, akkor az mindig annak a jele volt, hogy a hite is megingott. Amikor Isten rendje szerint élt, akkor mindig boldog ember volt Ábrahám, akit Isten barátjának neveztek. Ez az Isten rendje szerint zajló élet úgy áll előttünk, mint hitének élő bizonyítéka. Ráháb (Józsa,9kk) nem az erősebb előtti kényszerű meghajlással fogadta be házába az izraeli felderítőket, hanem a könyörületes Istenre bízta magát és családját, s kicsi hittel, de nagy engedelmességgel az életet munkálta. Hite teljessé lett, miközben az Isten ügye érdekében a saját életét is többszörösen kockára tette. Ezzel mentette át magát és övéit egy születő új korba. Jézusnak nemcsak a nemzetségtáblájába került be, hanem élőképe és korai példája lett a Mt 21,31-nek és következő verseinek: „A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában...” - ha hittek és mertek cselekedni. Miben mutatkozik meg a naprakész hit? Az éberen őrködő keresztyén élet hittel Isten felé fordul, jó cselekedeteivel pedig a világ felé. A Jézus Krisztust visszaváró keresztyén embernek e kétarcúságát a Szentírásban Pál és Jakab formálták meg. Pál és Jakab tanítása kiegészítik egymást, hiszen más-más típusú szolgálati helyen működtek. Pál olyanokhoz beszél leveleiben, akik úgy vélik, hogy megigazulásukért valamit tenniük kell, hogy azt maguknak kell valamilyen módon kiharcolniuk. Diagnózisuk: kóros teljesítmény-keresztyénség. Fenyegetett köztük a görög gondolat: ismerd meg magad a saját eszközeiddel. Az ismeretelmélet túlhajtása fertőzte hitüket. Pálnak az a kötelessége, hogy ezt a gondolkodásmódot kiigazítsa, s felmutassa azt az igaz hitet, amit nem lehet önerőből kicsiholni, előhozni. Megigazulás számukra csak a hit útjára rátalálással lehetséges. Jakab helyzete egészen más. Ő olyanoknak írja levelét, akiket az elspiritualizálódástól félt, akik le akarják rázni magukról a terhet. Cselekvő keresztyénségre hív Jakab, harcot hirdet a cselekedetek nélküli hit ellen, mert a cselekedetek nélküli hit valótlan, talmi. Pál ezt mondja: „Mutassa meg kiki a hitét hitvallásából!” Jakab ezt mondja: „Mutassa meg ki ki a hitét engedelmes cselekedeteiből!” Volt valaki, akinél ez a kettős arc annyira megfelelt egymásnak, hogy egyetlen arccá lett. Jézus Krisztusban harmóniára talált a hit és cselekedet életes megvalósítása. Ha a világunk Krisztus felé fordítja tekintetét, az Isten iránti mélységes hitnek bizalma ragyogja be, ha pedig Krisztus néz ránk, szükségben lévő testvéreire, akkor az irántunk való könyörülő szeretetnek a vonásai bontakoznak ki szenvedő arcán. (Zsid 12,1-2) Mutatkozzon meg életünkben a naprakész hit: forduljunk éberen őrködő keresztyén hittel Isten felé, és jó cselekedeteinkkel pedig a körülöttünk élők felé! « (A szerző teológiai tanár, lapunk főmunkatársa) Hit és cselekedetek A szó öt napig az isteni üzeneté volt Fadd-Domboriban, Tolna megyében július 21. és 25. között - a több ezer fiatalt megmozgató, példátlan összefogással megvalósult Csillagpontról a 3., az 5-8. és a 12. oldalon olvashatnak Család-Sziget 2009 A Hajdúsámson szívében álló 112 éves templom nem akármilyen találkozások színhelyévé vált július 15. és 19. között. Találkozott sámsoni a sámsonival, helyi a távolival, fiatal az időssel, előadó és zenész a közönséggel, szív a szívvel, ember az Istennel... Mert mindenki találkozott valakivel, de a legnagyszerűbb találkozás az volt, amikor korhatár nélkül éltük át, hogyan szólított meg Isten kicsit és nagyot hangszer vagy mosoly segítségével. Amikor a mai embert oly nehéz ünneplésre vagy puszta együttlétre hívni és bírni, amikor napjainkra inkább az elszigetelődés a jellemző, mintsem egy másik kéz megragadása; amikor tulajdonképpen nem a család vagy a házasság, hanem maga az ember - aki egyébként a teremtés koronája - van válságban, nehezen elképzelhető az, hogy öt nap alatt több mint 1100 érdeklődő lépett be az Isten házába. ►» Folytatás a 10. oldalon