Reformátusok Lapja, 2012 (56. évfolyam, 1-53. szám)
2012-09-16 / 38. szám
Elmélkedés _______________________________KARSAY ESZTER Júdás levele természetesen nem az áruló tanítványé. Egy ismeretlen szerző írása. A rövid levél legendákra, apokrif iratokra hivatkozva ítéletes verseket tartalmaz, de biztatással és istendicsőítéssel zárul: „épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre. Könyörüljetek azokon, akik kételkednek, mentsétek meg őket kiragadva a tűzből. Másokon is könyörüljetek, de félelemmel, utálva még a ruhát is, amelyet testük beszennyezett. Annak pedig, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel, az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Amen!’ (Júd 20-25) Hat tanácsot ad, az első négyet saját használatra, kettőt másokra nézve. Ha csak az igéket olvassuk, látjuk, hogy ez a keresztyén élet lényege: épüljetek, imádkozzatok, tartsátok meg, várjátok, könyörüljetek és mentsétek meg. Gyönyörű folyamat. Épüljetek hitetekben! Az ember hite nem statikus és állandó. Szüntelenül mozgásban vannak az érzéseink és a gondolataink, így a hitünk is. A bizalom és a reménység is örökké változik bennünk. Hullámzik. Sokszor az események is befolyásolják. Amikor emelkedett hangulatban, ünnepélyes lelkiállapotban vagyunk, mint például egy keresztelő alkalmán, akkor buzog bennünk a hit, jó az Istennek hálát adni a gyermekért. Aztán ahogy telnek az évek, elbizonytalanodunk néha: sikerül-e úgy nevelni, ahogyan szeretnénk? Amikor azt mondja, hogy nincs kedvem veletek templomba menni, akkor elkeseredünk, a hitünk is megroggyan. Nehéz a hitet szinten tartani, sőt építeni. Jézus azt tanítja: „ha van hitetek, és nem kételkedtek ...ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe! - az is meglesz. ” (Mt 21,21) Jézus humora ez csupán? Nem. Ezzel a képpel azt mondja, hogy hegyeket mozgató erő a hit. Pál is hivatkozik erre (1kor 13,2). Van ilyen hit bennünk, ami mindent meg tud fordítani? Lehet tudatosan építkezni úgy, hogy figyelek: amikor kezd lankadni a hitem, gyűlnek a sötét gondolatok, akkor kérem Istent, hogy emeljen ki ebből és növelje hitemet. Erre int a második figyelmeztetés: imádkozzatok a Szentlélek által. Az imádság nem a szavakon múlik, hanem a lelkiállapoton, hogy Isten Lelkére hangoljuk magunkat. Hangoljuk a lelkünket, mint a hangszert. Ez figyelemmel és koncentrációval jár: tényleg azon a hangon szólok, vagy csak mondok valamit? Rá lehet hangolódni a Szentlélek Istenre. A mi vágyaink és kéréseink olyan szánalmasak, morzsákat kérünk ahelyett, hogy a lényeget kérnénk, a mennyei kenyeret, Jézus Krisztust. Ha Jézus Krisztus velünk van, mindenünk van, nincs mitől félni. Ezt jelenti, hogy épülünk a hitben. Egy hasonlattal élve: olyanok vagyunk, mint a félig kész ház. Megvan talán az alap, mert egyszer elfogadtuk Jézus Krisztust. Állnak a falak, talán ajtó, tető is van, de lehet, hogy nincs ablak. Bejár a szél, és a huzat mindent kivisz. Nincs lépcső. Nem épült fel egészen az életünk. Nem vagyunk készen, építkezni kell halálunkig. „Épüljetek fel lelki házzá” (1 Pt 2,5). Sok ember hatalmas energiákat fektet abba, hogy házat, nyaralót épít, szerel és dolgozik. És a lelkét építi-e? Dolgozzunk magunkon és a hitünkön! Vizsgáljuk, hol és mi hiányzik. Békesség, türelem, szelídség? Kérjük bizalommal! (Folytatjuk) . 2012. SZEPTEMBER 16. Az Ipe mellett SZEPTEMBER 16. VASÁRNAP (8) „Íme, nyitott ajtót adtam eléd...” (Jel 3,7-13) Reggel nem tudtam kinyitni a parókia ajtaját, beragadt a zár. Hiába erőltettem, nem fordult el a kulcs. A menny ajtaja nincs bezárva, sőt, ezt az ajtót Isten kitárta, amelyen keresztül betekinthetünk az ő országába. Isten nyitott ajtót adott elénk. Ez az ajtó: Krisztus (Jn 10,9). Az üdvösség ajtaját egyedül az Úr tárhatja ki, senki és semmi más: se ember, se angyal, se pénz, se hatalom, se tehetség, se szépség, se érdem, se semmiféle feszítővas, csakis Krisztus. Ugyanakkor ezt az ajtót csak ő zárhatja be. Az Úr kegyelme, ha betekinthettünk és beléphettünk az üdvösség kitárt ajtaján, nem pedig idegen ajtókat nyitogatunk, feszegetünk. Ezékiel 46 116. zsoltár SZEPTEMBER 17. HÉTFŐ (16) „így mivel langyos vagy...” (Jel 3,14-22) Isten népe ismeri az Isten akaratát, és ehhez az akarathoz igazítja életét: határozottan igent mond arra, ami helyes Isten előtt, és nemet mond arra, amit az Úr Igéje rossznak tart. Hétköznapi ügyekben gyakran tanácsos lehet az arany középút. Múlandó ügyekben felesleges az időt vitával, okoskodással, harcokkal tölteni. Lényegi ügyekben, az Éten ügyében azonban nincs középút. Őt szolgálva nem lehetünk langymelegek (15-16)! Sajnos hiányzik belőlünk a prófétai bátorság, mint ahogy hiányzik ennek fontos párja, a krisztusi alázat. A mi Urunk egyszerre volt mindkettő: döntő helyzetekben határozottan, megalkuvás nélkül képviselte az Isten igazságát és akaratát, miközben szelíd alázattal fölösleges vitákban soha nem vette fel a kesztyűt. Mi, keresztyének, gyakran vagyunk langymelegek, döntő helyzetekben nem nyilatkozunk, egyébként pedig beképzelten okoskodunk. Sok keresztyén kifejezetten kellemetlen ember. Ezékiel 47 262. dicséret SZEPTEMBER 18. KEDD (11) „...tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom...” (Jel 4) Nyitva van a menny ajtaja. Krisztus hatalma megnyitotta azt. A mi világunkban szerzett tapasztalati bázis alapján nem határozhatjuk meg, milyen a menny. A mai igéből annyit bizonyosan megtudunk, hogy ott istentisztelet zajlik. A mennyei istentisztelet annak végérvényes elismerése, hogy az Isten az Úr, aki méltó, hogy övé legyen minden dicsőség, tisztesség és hatalom. Az istentisztelet lényege, hogy az ember elismeri ezt, és megadja magát az Úrnak, ezáltal pedig mázsás súlyoktól szabadul meg. Olyan ez, mint amikor valaki rosszul lesz, leesik a lábáról, és ágyra van szüksége, ami hordozza. A hívő ember leesik a lábáról, és az Úr hordozó kegyelmébe zuhan, hogy végre megkönnyebbüljön, megnyugodjon, gyógyuljon, Istenre hagyatkozzon. A mennyben ez már magától értetődő: ő az Úr, aki üdvösségesen hordoz. Boldogok, akik ezt már itt felismerik, és leesnek a lábukról őelőtte. Ezékiel 48 468. dicséret SZEPTEMBER 19. SZERDA (4) „És nagyon sírtam, mert senki sem bizonyult méltónak...” (Jel 5) A Jelenések könyve magyarázatának fontos szempontja lehet, hogy ne a részleteknek adjunk külön-külön jelentést, hanem azt keressük, hogy ezek a látomásbeli részletek milyen üzenetet hordoznak együtt. Ez nem zárja ki persze azt, hogy az egyes részleteknek is lehet szimbolikus, üzenetet megerősítő jelentése. Az ötödik fejezet egyik lényegi üzenete az, hogy bizony sírnivaló: nincs hiteles, igaz ember egy sem (Róm 3,10), legfeljebb nem mindenkiről derült ki minden. Az Ige bátorít, ne sírj! Jézus Krisztus hiteles és igaz maradt. Ő is elfáradt, de nem fáradt meg, nem koszolódott be ebben a világban, sőt győzött az oszló, rothadandó világ felett feltámadásával (5). Egyedül ő az, aki méltó, hiteles, tiszta, győztes (12). Győzelméből minden népnek jut (9). Ez a győzelem nem valakik felett, hanem a halál felett aratott győzelem, sokakért! Ámos 1 141. zsoltár SZEPTEMBER 20. CSÜTÖRTÖK (16) „...rejtsetek el minket a királyi széken ülő arca elől...” (Jel 6) Félelmetesek ezek a képek, és félelmet ébreszthet bennünk az egész fejezet, sőt az egész Jelenések könyve, de magát a Szentírást is lehet úgy olvasni, hogy abból mindig csak az ítéletet olvassuk ki, mert bennünk nem győzedelmeskedett még igazán az evangélium. A fehér lovas győzelme nem krisztusi, hanem hatalmi győzelem, megtorlás a másik fölött (2). A tűzvörös lovas elveszi a békességet és öldöklést hoz (4). A fekete lovas az átrendeződés utáni újfajta mérleget hozza el (5), a harc ezért folyik, kinél legyen a mérleg, ki mér, ki oszt, ki diktál „búzáról, dénárról, árpáról, olajról, borról”. Mindig ez a kérdés! Az istentelen világ nem változik. Ráadásként a hullaszínű lovas már csak diagnózis, halálos veszélyben vagyunk (8). Még a Krisztusért meghalt hitvalló mártírok is bosszúért lihegnek, pedig már övék a fehér ruha (10). A diagnózis tökéletes, ilyenek vagyunk: nem hívők és hívők egyaránt elkeserítően, halálosan gyarlók. Rejts el, Krisztusunk, a királyi széken ülő jogos haragja elől, mert elveszünk! (16) Amós 2 58. zsoltár SZEPTEMBER 21. PÉNTEK (15) „...az Isten trónusa előtt...” (Jel 7) Jogos a harag napja, mert sok a tévesztés ezen a világon. Ki maradhat meg? Csak az, akit az Úr elkülönített a bárkában, akinek az Úr megnyitotta a bárka ajtaját - más oldalról megfogalmazva, aki komolyan vehette az Úr szavát, és engedve a hívásnak, bement a bárkába. Mit tudunk meg a választottakról? Látszik rajtuk az élő Isten pecsétje (2), a víz és Lélek keresztsége. Igen, az ilyeneken legnyomorultabb állapotukban is felragyog a Krisztus. Azt is megtudjuk róluk, hogy megszámlálhatatlanul sokan vannak (9). Nagy nyomorúságból jöttek, de megérkeztek, többé nem éheznek és szomjaznak sem testileg, sem lelkileg (16), Isten pedig letörölt a szemükről minden könnyet (17). Az üdvösség megérkezés végre az Isten királyi széke elé. Olyan ez, mint amikor az ember egy hosszú útról hazaérkezik, fáradtan, koszosan, de otthon valaki meleg fürdővel és terített asztallal várja, majd belezuhanhat az ágyba, elengedheti magát, fáradt izmait, ízületeit. Jó lesz megérkezni, jó lesz így leborulni (15). Amós 3 499. dicséret SZEPTEMBER 22. SZOMBAT (13) „Jaj, jaj, jaj azoknak, akik a földön laknak...” (Jel 8) Beszélgettem valakivel, aki komoly, tudós ember, igazán keresi az Urat. Azt kérte tőlem, hogy foglalkozzunk már valós kérdésekkel, és életszerű problémákat vessünk fel végre, ezekre pedig ne az állandóan hangoztatott, kegyesen sablonos feleleteket adjuk, amelyekkel a ma embere nem tud mit kezdeni. Szerinte a Szentírásban gyönyörűségesen benne van az Úr üdvösségesen megnyugtató válasza minden valós kérdésünkre, mi, egyháziak azonban elakadunk a részleteken, valami miatt nem tudunk leásni a bibliai szöveg mélyén rejlő kincsig. Valóban jaj azoknak, akik a földön laknak, mert Isten kegyelme nélkül elvesznek, és jaj a Biblia magyarázóinak is, mert nem ásnak le a kincsig. Amós 4 156. dicséret ____________________________________STEINBACH )ÓZSEF Azért bánok így veled ►► Olvasandó: Ám Isten minden őt ismerő nemzetnek szóló figyelmeztetése így rázza helyre a bármely korban élő, értetlenül siránkozókat: „én tettem veletek”, „én megvontam tőletek”, „megvertelek benneteket”, „pusztulást hoztam rátok... ”Ez a népeket, közösségeket, egyéneket magához szeretgető, oltalmát felkínáló, mégis visszautasított Isten beismerő vallomása. Ő tette, ő engedte meg mindazt, amit az övéi meg nem érdemelt szenvedésként értelmeztek ahelyett, hogy elgondolkodtak volna rajta. Hiszen nem jókedvéből ver bennünket az Úr, hanem féltő szeretetének ébresztő jeleivel próbál visszacsalogatni magához! Az őt semmibe vevő oktalanság, könnyelműség, felületesség késztette az Urat arra, hogy ha a jóságát nem értik meg és nem értékelik azok, akiket gyermekeiként szeret, akkor csapásai által térjenek észhez - térjenek vissza őhozzá. Képzeljétek csak magatok elé azokat, akiket magatoknál is jobban szerettek! Mi lenne, ha őket kellene büntetnetek? Mi lenne, ha az életük függne attól, hogy követik-e a nekik csak javukra szolgáló tanácsaitokat ? Ugye, könynyes szemmel, de bármit megtennétek azért, hogy visszatérjenek oda, arra az útra, gyakorolják azt az életvitelt, amely megtartja őket? Nos, a mi Atyánknak bizonyára jobban fájnak a figyelmeztetés fájó következményei, mint azoknak, akiknek - életük megtartása érdekében - el kell viselniük a hitre ébresztő beavatkozásokat. Milyen fájdalom lehetett Istennek beismerő vallomást tenni: „én tettem veletek... "Ezt már csak a szörnyű összegezés kiprovokálásával fokozhatta tovább Izrael, amikor Ámóson, a hírvivőn keresztül ezt kellett mondania az Úrnak: „Mégsem tértetek meg hozzám - ezért bánok így veled!”„...ezért bánok így veled Izrael...!”„Veled” - a kollektív bűnösséget jelentő ítélethirdetés. Pedig biztosan voltak köztük hívő, Istent szerető, tisztelő, kegyes emberek is. Mindegy. Most már nekik is szenvedniük kell. Vajon miért? Senki nem adhat erre magyarázatot. Mint ahogy arra sem, hogy az Istent szívből tisztelő, Krisztust híven követő magyar testvéreink imáit követően miért érte annyi csapás ezt a nemzetet. Ami azonban elengedhetetlenül fontos: nekem és neked, testvérem, meglátni, időben érzékelni Isten figyelmeztetését. Mert anélkül nem büntet az Úr. KERESKÉNYI SÁNDOR ffFORmfffMIM Imádkozzunk______ Türelmesen Uram, türelmes Istenem! Te új és új lehetőségekkel ajándékozol meg, hogy elbukásaim után bátran álljak fel és lépjek újra lábnyomodba. Nem emlékeztetsz a gyengeségeimre, hanem te, már látva azt is, hogy mivé formálódhatok kezedben, szelíden elnézel vétkeim fölött. Nem teszel gúnyos megjegyzéseket, nem írod hirdetőtáblára bűneim, nem kürtölöd velük tele a világot. Hanem időt adsz a felismerésre, a megbánásra és új lehetőséget az újrakezdésre. Szeretnék meríteni ebből a szeretettel teli türelemből, hogy én is így fordulhassak mások felé. Meghagyni a másik ember méltóságát, nem bántóan szólni. Látni azt, hogy a te kezedben formálódunk mindannyian. És csöndesen, lehajtott fejjel meghallani, ha én tévedtem, és rosszul láttam a dolgokat. Amen. HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA A heti bibliai részhez SZETEY SZABOLCS A közöny A Jelenések könyvében található hét gyülekezet közül a laodiceai az egyetlen, amelyik a neki szóló levélben semmilyen pozitív értékelést sem kap. A gyülekezetekhez írt levelek beköszönő formulája után ezeket olvassuk: „Tudok cselekedeteidről”, állhatatos vagy, fáradozol, elviseled a nyomorúságot, a szegénységet, ragaszkodsz a nevemhez, nem viseled el a gonoszt, kitartó vagy a szeretetben, hitben, szolgálatban, megtartod az én igémet. A laodiceaiaknál azonban a következő található: „ Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg, kiköplek a számból!’ (Jel 3,15-16) A kép nem véletlenszerű, mert ezt értették a város lakói. A települést ugyanis több forró vizű forrás vette körbe, amelyek a szomszédos Hierapolisban fakadtak és csatornákon keresztül érkeztek be a városba , csakhogy mire megérkeztek, kihűltek, azaz langyossá váltak. Ugyanígy rendelkezett a város hideg vizű forrásokkal is, amelyek azonban a városhoz érve felmelegedtek, azaz szintén langyossá, ezáltal használhatatlanná váltak az emberi fogyasztásra vagy bármilyen más dologra. Ez a tény szolgál a címzettek állapotának jellemzésére. A langymeleg állapot ma leginkább a közönyhöz hasonlítható. Laodicea város lakói gazdagok lévén, úgy vélték, semmilyen módon nem szorulnak rá Isten segítségére, hiszen mindent meg tudnak oldani önerejükből. Ma nagyon sokan nemcsak a világban, hanem az egyházban is úgy gondolják, hogy ugyan eljárok templomba, meghallgatom az igehirdetést, fizetem az egyházadót, de nincs szükségem Isten segítségére, mert én tudom irányítani az életemet. Minden úgy jó, ahogyan van, nem kell változtatni semmin. Hangoztatjuk sokszor azokat az időket, amikor harcolni kellett az egyház életteréért, a fennmaradásért, amikor sok báránybőrbe bújt farkas húzódott meg falainkon belül. Akkor volt mivel szemben küzdeni és kiállni. Ma a legnagyobb és legveszélyesebb romboló erő a közöny. Ezzel a jelenséggel nagyon nehéz vagy szinte nem is lehet mit tenni. Isten szava és ítélete ebben a helyzetben ez: „kiköplek a számból.” Szükség lenne arra, hogy kimozduljunk ebből az állapotból és merjünk változtatni. Vegyük komolyan Jézus Krisztus figyelmeztetését: „Igyekezz tehát, és térj meg!” «