Reformátusok Lapja, 2014 (58. évfolyam, 1-52. szám)
2014-04-20 / 16-17. szám
LVIII. évfolyam, 16-17. szám, 2014. április 20-27.r )^) \\FeSvai' 1 7. • REFORMÁTUSOK LAPJA A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ LAPJA Ára: 330 Ft Magunknak kell megújulnunk Jövőkép. A feltámadás ünnepéhez és az ősszel esedékes zsinati választásokhoz közeledve megkerülhetetlenné válik az egyház megújulásának kérdése. Hoz-e változást az új Zsinat, s ha igen, milyet? Működik-e egyházunkban a semper reformanda elve? Hogyan jelenik meg az evangélium szabadsága egyházunk kötött szervezeti keretei között? Az egyház megújulásának kérdéseiről Harmathy András szigetszentmiklós-újvárosi lelkipásztorral, az Egyházi Jövőkép Bizottság elnökével beszélgettünk, aki hangsúlyozza: az egyház nehéz kérdéseire, mint például a cigányság helyzete vagy a kiürülő falvak drámája, a missziói identitás kiépítése jelenthet megoldást: „...onnét kezdve ugyanis nem magunk körül forog a világ, hanem a lehetőségeinkre olyan szolgálati eszközökként tekintünk, amelyeket azért kaptunk Istentől, hogy továbbadjuk őket.” Mindehhez szükség van a húsvéti történetre, a sírók és csüggedtek között megjelenő, feltámadott Krisztusra, akinek a látogatása „fordulatot hoz személyes és közösségi életünkben egyaránt”. Részletek a 7. oldalon 856007 Felhívjuk tisztelt Olvasóink figyelmét, hogy lapszámunk a Mértékadó című ingyenes kulturális- és műsorújság-melléklettel együtt összevont ünnepi duplaszámként jelenik meg. Ezt követően a május 4-i lapszámtól változatlan formában jelenik meg a lap. AZ ÜNNEP FÉNYE Húsvéti áhítatok Magunkkal nézhetünk szembe a Krisztus-eseményben nagycsütörtök estétől egészen az emmausi tanítványok majdnem elvetett találkozásáig, szembesülve az élet, halál és örök élet nagy kérdéseivel... . 3., 9., 11., 14., 16-21. oldal EGYHÁZI ÉLET Fél évtizedes a református egység „Legyenek láthatóvá tetteid” - a 90. zsoltár szavait választották a Magyar Református Egyház újbóli létrejöttének ötödik évfordulóját köszöntő, május 24-i debreceni rendezvénysorozat mottójául... , 12. oldal Áldott húsvéti ünnepet kívánunk minden kedves Olvasónknak! Nemcsak a testté lett igét, hanem az írott igét is ünnepeljük ezen a húsvéton - megjelent a revideált új fordítású Biblia. A kiadványt társadalmi üzenet is népszerűsíti, amelynek címe: A Biblia mindenkié! Továbbiak a 14-15. oldalon fotó: sereg Krisztián Megérkezni a húsvétba Jegyzet. Gyönyörű tavaszi idő vezet bennünket a húsvét ünnepe felé. A természet föléledt, csodálatos színekben pompázik. Érezzük lelkünkben is az évszak illatait. A földek megmunkálásért sóhajtoznak. Teljesen feltöltődünk a jókedvet is adó napfénnyel. A böjti időszak után elkezdődik egy viszonylag rövid ünnep. Hogyan érkezünk meg? Csak belebotlunk a mindennapok kényszerű folyamában, ezért megállunk, és türelmetlenül várjuk a végét? Engedjük, hogy könnyedén elsuhanjon mellettünk a húsvét, várva az élhető hétköznapokat, vagy megérkezünk, gondolatban végigjárva az ünnep legfontosabb állomásait ? Átéljük a nagycsütörtöki bensőséges együttlét kiváltságát. Készülünk arra a kegyelmi pillanatra, amikor Jézus testének és vérének jelképét magunkhoz vehetjük az úrvacsorában. Keressük az Ige világosságánál, mi az, amit a kegyelem asztalánál otthagyhatunk, hogy tiszta szívvel és lélekkel, felszabadultan menjünk ki a templomból. Megkeressük hitbeli árulásainkat, félelemből vagy a hátratétel elkerülése miatti tagadásainkat, közönyünket, megalkuvásainkat helyzetünk jelenlegi megtartásáért, valamint gőgünket, és mindezt elhagyjuk. Mélyen átérezzük azt a felfoghatatlan csodát, hogy Jézus halála a mi halálunk! Ott a kereszten nemcsak ő függ, hanem benne, vele együtt a mi óemberünk is meg van feszítve. Ez nem lett volna lehetséges, ha Jézus nem adja meg magát szelíden és mégis hatalmasan az ellene összefogó erőknek. Nem félünk elfogadni: „Mind, ami kína ütés ért, / Magam hoztam Reád; / Uram, e szenvedésért / Lelkemben ég a vád. / Feddő szót érdemelve / Itt állok én, szegény, / S kérlek, lelked kegyelme / Sugározzák felém!’ (RÉ 341,3) A sírba tétel csendjét, méltóságát és kilátástalanságát is átgondoljuk, mintha most lenne az a nagypéntek este, mintha mi lennénk a temetést végző, elbukott tanítványok. Nem félünk szembenézni a nagyszombati csenddel. A tehetetlenség bénító erejét átengedjük magunkon, hiszen a halállal szemben mi tehetetlenek vagyunk. Lelki gyötrelmeinkkel ahhoz az Istenhez megyünk, aki eddig is mellettünk állt, és szent kegyelmével vezetett. A csenden, a döbbeneten át megérkezünk a sírhoz, Jézus sírjához, óemberünk sírjához. Halljuk az angyali üzenetet: ne féljetek! Nincs itt, mert feltámadt, ahogy előre megmondta, megígérte, eltervezte ! S akkor lelkünkből kifakadhatnak a bűn fájó sebei, lelkünk bánatára balzsamként hathat az úrvacsora közösségében magunkhoz vett kenyér és bor. Felragyoghat bennünk a győzelem öröme: feltámadt, igen feltámadt! Feltámadtunk, mi is feltámadtunk! Aki megérkezik, átéli az ünnep szépséges fájdalmát és mély örömét, annak el is kell indulnia, vissza a hétköznapokba! Abba az életbe, amelybe a Feltámadott Krisztus békességgel küldi az övéit. Mehetünk vissza azzal az ujjongó örömmel, amivel az emmausi tanítványok, akik meg akarták osztani Jeruzsálemben lévő társaikkal a megmagyarázhatatlan, de valóságos csodát, hogy van élet a halál után! SIPOS BRIGITTA : Jézus halála a mi halálunk. J