Reformátusok Lapja, 2015 (59. évfolyam, 2-52. szám)

2015-06-21 / 25. szám

12 REFORMÁTUSOK LAPJA 2015. június 21 SZOLGÁLAT Mindig Isten közelében lenni Emberi példa. Deák Pált, a sajószentpéter-bányai gyülekezet gondnokát hite már sok mindenen átsegítette. A sikeres villa­mosmérnök karrierjét ugyan megtörte a gazdasági válság, de hite ekkor sem hagyta cserben, sőt tovább erősödött. Sokoldalú kép­zettségét és tudását 2006 óta a gyülekezetében igyekszik ka­matoztatni. Legfőbb törekvései a lelki építkezés, a gyülekezet lé­­lekszámának növelése, egymás segítése. Élete fontos részévé vált a bányai fehér falú kis épület, hiszen ebben a templomban keresztelték meg, itt konfirmált és itt kötött házasságot, de itt szolgált presbiterként az édesapja is. Tebenned bíztunk... Életének vezérigéje a 90. zsoltár első sora: „ Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlé­kunknak!” Már kisfiúként a gyüle­kezet építőjévé vált, hisz presbiter édesapját rendszeresen elkísérte, ha valamit segíteni kellett a templom­ban vagy annak környékén. Szíve­sen beszél a kis épü­lethez való mély kö­tődéséről. - Csak egyetemista korom­ban kerültem el Sa­­jószentpéterről, amikor a Budapesti Műszaki Egyetemre jártam. Addig nem múlt el úgy vasár­nap, hogy a szüle­immel együtt ne mentünk volna az istentiszteletre. Az egyetemi évek alatt a fővárosban nem jártam rendszeresen templomba, de a vizsgák előtt mindig elmentem imád­kozni, Isten áldását kérni a jó eredmény reményében. Vég­zett villamosmér­nökként a felesé­gemmel Sajószent-­ páteren alapítottunk családot, és református őseim példáját követve, keresztyén emberhez méltóan él­tünk és gyakoroltuk a vallásunkat - avat be minket Deák Pál, aki 2006-os presbiterré választása óta még nagyobb felelősséget érez a kis közösségért és templomáért.­­ Ha a bányászok és az üveggyári munkások a terhes ötvenes évek­ben is vállalták, hogy felépítik itt Isten házát, akkor nekünk ma szent kötelességünk megbecsülni és to­vábbvinni az örökségüket. A temp­lom fehér falára ezt írták fel: „Jöj­jetek én h­ozzám min­dny­áj­an.’’Véter apostol pedig ezt hagyta ránk: „ Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá...” (1 Pét 2,5) Ezek szellemében lelki építéssel szeret­ném folytatni az elődök által el­kezdett egyházépítő munkát annak érdekében, hogy minél többen vál­lalják reformátusságukat lehetőleg a fiatalok közül is, és valóban test­vérként szeressük és támogassuk egymást - mondja a gondnok. Örökség Nemcsak reformátusságát kapta csa­ládjától a gondnok, hanem egy neki oly kedves könyvet is örökölt édes­anyjától, mégpedig az imádságos­­könyvét. - Szikszai György Keresz­tyéni tanítások és imádságok című könyve megtanított arra, hogy a ke­resztyén ember mindenkor, minden élethelyzetben imádkozhat Isten­hez. Hozzá fordulhatunk örö­münkben, bánatunkban, remény­­teljes vagy remény­telen állapotunk­ban is, elmondhat­juk neki a bánatun­kat, vagy hálát ad­hatunk neki a meg­valósult álmainkért - mondja Deák Pál, aki gyermekeinek is igyekszik átadni, hogy imádkozni jó. Fia a Debreceni, lánya a Sárospataki Református Kollé­giumba járt, előbbi informatikusként, utóbbi közgazdász­ként dolgozik ma. A villamosmér­nök karrierjét ugyan megtörte a gazda­sági válság, pályája máig sem rendező­dött megnyugta­tóan, de a hite és csa­­ládja nem hagyta cserben. - Első perctől kezdve jó reménységgel vagyok a dolgok el­rendeződését illetően - szögezi le hittel Deák Pál. Megújulás Deák Pál elárulja, hogy rendszere­sen, szinte minden igehirdetés után beszélgetést kezdeményez lel­kipásztorával, Major Zsolttal, aki mindig készséggel válaszol a fel­merült kérdésekre. - Ő az egyik fő lelki támaszom a hitem erősítésé­ben és a bajok elviselésében is - mondja a mérnökember, aki nem­csak a munkájában, de a lelki éle­tében is magasra teszi a mércét, ezért olykor még magában is ké­telkedik. - Előfordult, hogy felve­tődött bennem, vajon igazi hívő keresztyén ember vagyok-e, hiszen hitben élő családban nőttem fel, így nem volt különleges megtérés­élményem. De a lelkipásztorunk e téren is megnyugtatott: megért­tette velem, hogy ez azért termé­szetes, mert sohasem voltam távol Istentől - osztja meg velünk Deák Pál az őt foglalkozató kérdések egyikét. KAROSAI NAGY ÉVA ! Ha a bányászok és az üveggyári munkások a terhes ötvenes években is vállalták, hogy felépítik itt Isten házát, akkor nekünk ma szent kötelességünk megbecsülni és tovább­vinni az örökségüket. Megnyílt az Adna Café DrogmiSSZIÓ. - Járatlan útra lépünk ezzel az új szolgálattal - számunkra izgalmas és reményteli, hogy legyen olyan hely a fővárosban, ahol a fogyasztáshoz nem a mai civilizáció gondolatai kap­csolódnak, hanem az csak kelléke a beszélgetésnek, az együttlétnek, az életvezetésnek, a meg­változtatásnak - mondta Bogárdi Szabó István püspök, a Zsinat lelkészi elnöke az Adna Café meg­nyitóján június 12-én Budapest belvárosában. A Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió (KIMM) legújabb intézményében a józanságot szeretnék divatba hozni. A szerecsen komornyik történeté­nek zárlata kapcsán két vonatkozást emelt ki áhítatában Bogárdi Szabó István, aki a pimaszság történetének nevezte Fülöp és az etióp főember találkozását. Mint mondta, sok jó­­vátehetetlennek tűnő, sőt azzá is váló életút kezdődik a pimaszsággal, de Isten Szentlelke szent pimaszságra indíthat, mint Fülöpöt, aki rangta­­lan diakónusként kapaszkodott fel egy befolyásos külföldi politikus mellé, és avatkozott bele az életébe Isten Igéjének magyarázatával. A püspök saját drogmissziós tapaszta­latairól szólva elmondta: szükség van erre a szent pimaszságra, Istentől küldött emberekre, akik kéretlenül beleszólnak az életünkbe, amikor zsákutcába fordulunk. - Az egész Anyaszentegyház története egyfajta szent pimaszság: a keresztyének Isten indítására, kéretlenül avatkoz­nak be mások életébe, ezért is lép ki a Magyarországi Református Egy­ház ezzel a kávézóval a pesti belváros életébe, hogy kéretlenül beavatkoz­zon ott, ahol mindenki éli a maga életét, legfőképpen azzal az elvárás­sal, hogy abba senki ne szóljon bele - mondta a Zsinat lelkészi elnöke. Hozzátette: Isten nemcsak beavat­kozik az életünkbe, hanem arra hív, hogy megforduljunk a zsákutcában, és új utakat nyit előttünk. A püspök a történet kapcsán emlékeztetett: - Nem baj, ha eszünkbe jut ez akkor, amikor arról hallunk, hogy ma a világ egyes szörnyű részein etióp ke­resztyéneket végeznek ki. Az ő tör­ténetük valahol itt, ezzel a találko­zással kezdődött. A komornyik és Fülöp találkoztak, egy darabig együtt mentek, aztán útjaik elváltak, és mégis immár ketten egy úton jár­nak - nagy titok ez. Hiszem, hogy sok találkozás, beszélgetés, beavat­kozás helye lesz az Adna - zárta pré­dikációját a püspök. - A drog annak a tünete, hogy nem megy az élet, hogy a fiatal el­akadt valahol. Értük nemcsak a szo­ciális és egészségügyi ellátórendszer­ben, hanem hétköznapi tereikben is tehetünk és kell tennünk - mondta Victorné Erdős Eszter, a KIMM ve­zetője. Az Adna univerzális, célzott és ajánlott prevenciót is végez majd: társaságot kínálnak az egyre inkább elmagányosodó fiataloknak, szak­mai segítséget adnak a kallódóknak, drogproblémákkal küzdőknek, és biztonságos környezetet jelentenek az absztinens szenvedélybetegeknek is. Erdős Eszter úgy fogalmazott: a fiatalos szórakozóhely segítségével a józan szórakozást szeretnék divatba hozni, finom, egészséges ételeket, italokat, személyes beszélgetéseket, közösségi alkalmakat, józan bulikat, segítő programokat kínálva a fiata­loknak. A prevenciónak fontos eleme, hogy a programokat a kávé­zóba járókkal együtt, az ő igényeik szerint fogják kialakítani. - Mind­ezek mellett és elsősor-­­­ban az Adna kihelyezett templom szeretne lenni, olyan hely, ahol megta­­pasztalhatóvá válik Isten kegyelme - tette hozzá a misszióvezető, aki köszö­netet mondott az Budapest-Északi Egyházmegyének és a Dunamelléki Református Egyházkerületnek, akik helyet adtak a kávézónak, valamint mindazoknak a tervezőknek, kivite­lezőknek és önkénteseknek, akik egészen az utolsó pillanatig segítet­ték az Adna létrejöttét munkájuk­kal, lelkesedésükkel. A kávézó neve annyit tesz: öröm Istenben, ezt sze­retnék élni a mindennapokban. - Nehéz meghatódottság nélkül megszólalni - mondta Czibere Ká­roly államtitkár, aki a Szeretetszolgá­­lati Iroda korábbi vezetőjeként vé­gigkísérte a kávézóval kapcsolatos tervezés folyamatát. Mint mondta, a kávézó annak a szimbóluma, hogy igenis van tovább, igenis van re­ménység a gyógyulásra. - Minden­nél nagyobb szüksége van a magyar társadalomnak erre az üzenetre - emelte ki az államtitkár. Czibere Ká­roly szerint nem csak a szenvedély­­betegeknek van szükségük erre: min­denkinek fontos, hogy legyen olyan hely, ahol a kávé mellé élettörténetet is kaphat, ahol a betérő szembesülhet a másikban végbement változással. Kubiszyn Viktor Drognapló című re­gényére utalva elmondta: a leállás nem a szermentes életet jelenti, hanem az új életet, az újjászületést, és jó azokkal találkozni, akiknek ez már valósággá lett az életükben - akik már tudják, hogy nem elég a zsákutca végét kipárnázni, hanem meg kell rajta fordulni. Bármennyire remény­telennek tűnik is ez, a misszió hiszi és hirdeti, hogy lehetséges. Ilyen találkozást kínált Kubiszyn Viktor író bizonyságtétele, aki ti­zenhat év drogkarrier után immár öt éve új életet él, és azóta megjelent re­gényeivel és bizonyság­­tételeivel hirdeti, hogy a szabadulás lehetséges Jézus Krisztus által. Mint mondta, az ő tör­ténete nem különleges, de tanulságos. - Meg­rázó itt állni most, hiszen évekig he­roinért jártam a szomszéd utcába - fogalmazott az író, aki huszonkilenc évesen, 2009-ben került terápiára a ráckeresztúri drogrehabilitációs ott­honba, ahol Istennel találkozva megváltozott az élete. - Olyan biz­tonságot kaptam ott, mint még soha sehol - mondta Kubiszyn Viktor. A kávézó megnyitó ünnepségén a KIMM volt és jelenlegi kliensei éne­keltek és készítettek szeretetvendég­­séget, este pedig Andelic Jonathan Jota és a Keresztkérdések-dobucca zenekar lépett fel az együtt ünnep­lők előtt. A kávézó még épül, szépül, de már örömmel várja vendégeit a Török Pál utca 6. szám alatt, a Kál­vin tér közelében. BAGDÁN ZSUZSANNA A józan szórako­zást szeretnék di­vatba hozni.­­ A szent pimaszságról és az elváló, mégis közös utak titkáról szólt Bogárdi Szabó István áhítatában fotó: Margosz Gábor

Next