Reformátusok Lapja, 2015 (59. évfolyam, 2-52. szám)
2015-07-12 / 28. szám
12 REFORMÁTUSOK LAPJA 2015. július 12. SZOLGÁLAT Megelőleg szülemezett szalom Emberi példa. Másképp képzelem el, mielőtt találkoznánk. Szigorú üzletembert keresek, ehelyett barátságos, végtelenül szelíd és őszinte fiatalemberrel ismerkedem meg Tatán. A kilátó közelében vagyunk, nem ér fel ide a város zaja, csak a természet neszez kora nyári kedvvel. Az asztalon virág, ropogós cseresznye és házi sütemény. A család jelenlétét akkor is közöttünk érezzük, amikor nem ülnek az asztalnál. Gábriel Tamás, a tatai gyülekezet fiatal presbitere mesél izgalmas életéről, hitéről, családról, barátságokról. A békési faluból származó Gábriel Tamás az akkor még Marxról elnevezett közgazdaságtudományi egyetemen végzett 1991-ben. Rögtön ezután önkéntes munkára jelentkezett, és Skóciába ment egy évre, ahol szellemi fogyatékosokat gondozó intézménybe került. - Velem egyidőben valaki Dániában ugyanígy döntött, mint én - mondja mosolyogva, hiszen itt ismerte meg társát, feleségét, a dán Dariét. Közös életüket azzal az elhatározással kezdték, hogy megtanulják egymás nyelvét, és megismerik egymás kultúráját, így néhány év után Dániába költöztek, ahol a fiatal család gyarapodni kezdett, megszületett első két gyerekük. Hat év után Budapestre kerültek, ahol kisgyerekekkel nem volt könnyű az élet. Főleg akkor, amikor már a harmadik is úton volt. Belátták, hogy jó lenne vidékre költözni, egy emberibb léptékű településre. Ez volt az az időszak, amikor mindketten egyszerre megtértünk - meséli Gábriel Tamás. - Sokat imádkoztunk, és hirtelen több lehetőség is kínálkozott. A diákként lázadó fiú mindaddig ateistának tartotta magát. Rengeteg olyan kérdés volt, amelyre nem kapott választ. Barátok ajánlására jutott el családjával a budapest-fasori református gyülekezetbe, ahol bátorító közegre lelt. - Néhány dolgot jobban megértettem - magyarázza, miközben az egykori élmény öröme ma is szétsugárzik arcán -, főként azt, hogy közvetlen kapcsolat lehet Isten és ember között. Rájöttem, hogy korábban éppen ez feszélyezett. Közvetíteni akartak, de zavart, hogy nem lehet élő kapcsolatom Istennel. Gábriel Tamás családjával Tatára költözött, és egy dán cégnél helyezkedett el. A családi otthont már felesége kereste, míg férje dolgozott. Dorte az ingatlankeresés közben bukkant rá arra a romos házra és telekre, amely a város szélén, álmos, romantikus utcasorokon, görbe közökön keresztül érhető el. Ugyanazt a fuvallatot érezte itt, mint odahaza, a tenger mellett. Lelkesedését akkor nehéz volt megérteni a rossz állapotú ingatlan láttán, ám mára mindez a múlté, és a három gyermek, a gimnazista fiú és két húga meghitt otthonban él itt. Gábriel Tamás hamarosan a tatai gyülekezet presbitere lett, amire ő olyan vállalásként tekint, amelyhez mindig tovább kell fejlődnie lelkiekben. Ezt az erős késztetést segíti az a baráti kör, amellyel rendszeresen tartanak házi bibliaórákat. Ez a csoport, amely válogatás nélkül hívott meg mindenkit a szomszédságból, imádkozó közösséggé vált. Közösen olvassák a Bibliát, és egymás hite által épülnek. Ezzel a lélekkel él a család is odahaza. A közös reggelikhez hozzátartozik egy-egy bibliai szakasz elolvasása is. Gábriel Tamásnak nem kell választania hite és a cég elvárásai között. Munkaadójánál nagyon erősek a morális elvek, a korrupció, a vesztegetések még vezetői szinten sem merülnek fel. A pénzügyi részleg vezetőjeként is azt vallja, hogy hazudni akkor sem szabad, ha rossz híreket kell közölni. - Karriervágyam nincs - mondja -, egyszerűen jól meg akarok felelni ott, ahol vagyok. - Maximalista vagyok - mondja, és ez megmutatkozik abban a hűséges kitartásban, amellyel lelki fejlődését munkálja. Megtérése és konfirmálása után elvégzett egy négyéves bibliaiskolát. Legfőbb vágya a jövőben az, hogy jobban meglássa életében Isten tervét, és megértse azt. Sőt szeretné, hogy környezete ebből épülhessen, és mindenki meglássa, elhiggye, hogy Isten jelen van az életben. Ezt kívánja képviselni, ez a küldetése. Ehhez olyan új barátságok születtek a család életében, amelyek jóval mélyebbek, mint a fiatalkori felszínes ismeretségek. - Idő hiányában ez másképp nem is lehetne - meséli Tamás -, mindkét oldalról szükséges a megelőlegezett bizalom, hiszen azt az időt, amit korábban az ismerkedésre tudtunk fordítani, ma ez a bizalom tölti ki. J A tatai gyülekezet presbitere lett, amire ő olyan vállalásként tekint, amelyhez mindig tovább kell fejlődnie lelkiekben. J Tóth Andrásra emlékeztek Sárospatakon TISZáninnen. Tóth Andrásra, a Sárospataki Református Kollégium 20. században leghosszabb ideig szolgálatban álló főbajorosára, pedellusára emlékeztek Sárospatakon, június 27-én. Életéhez és munkásságához fűződő tárgyaiból, emlékeiből kamarakiállítás nyílt a Teológiai Akadémia első emeleti Szikszai termében. Professzorok, államférfiak, politikusok, költők és művészek sokaságáról emlékeztek már meg a Sárospataki Református Kollégium falai között. A közel fél évezredes múltra visszatekintő intézmény számtalan neves embert adott a nemzetnek. Ezúttal egy különleges, a kollégium szempontjából évtizedeken át kulcsfontosságú személy, Tóth András főbajoros kapott kiemelt figyelmet, aki tekintélyes iskolafelügyelőként, gondnokként, rendészként, egyszóval mindenesként állt alkalmazásban, emellett tűzoltóként dolgozott és borászkodott is. Tóth András, vagy ahogyan az egykori diákok és munkatársak szólították, Bandi bácsi kollégiummal szorosan összekapcsolódó életét, munkájához való példás hozzáállását és jellemét Benke György nyugalmazott lelkipásztor és teológiai tanár méltatta a megnyitón. Személyes élményein keresztül felidézte, hogy jó sáfára volt az intézménynek, hamar megszerette az iskola szellemiségét, és ennek alárendelve végezte munkáját. A kiállítást többek között azzal érdemelte ki, hogy embert faragott a gyerekekből, és tartósan, több évtizeden keresztül megmaradt hivatásában. Családjának ma élő tagjai meghatódva hallgatták végig a megemlékezést, köztük lánya, Darányik Andrásné Tóth Erzsébet hosszasan sorolta, hogy mennyi mindent csinált édesapja a mindennapokban. Mint elmondta: jótékonyságáról is híres volt, gyakran segített a szegényebb sorban élőkön. A sárospataki gyűjtemények tulajdonában lévő kiállított tárgyak mind az ő emlékét idézik, köztük tűzoltói főparancsnoki egyenruhája, díszkardja, sisakja, kabátja, csákánya és tűzoltóöve. A tárlatot néhány napig lehetett megtekinteni az első emeleti Szikszai terem előtti előtérben, és hamarosan egy, a Sárospataki Református Kollégium neves embereit bemutató internetes portálon is olvashatnak róla az érdeklődők. KOJSZA PÉTER tirek.hu Tóth András gyakran segített a szegényebb sorban élőkön FOTÓ: TIREK.HU A kórházi dolgozókért szólt az ima országszerte. Imaláncba hívták a kórházlelkészek a magyar egészségügy napja, a Semmelweis-nap alkalmából a gyülekezeteket. A csatlakozó közösségek június 28-án az istentisztelet keretében imádságban adtak hálát az egészségügyi dolgozókért és munkájukért, majd áldást kértek rájuk, és megajándékozták őket egy köszönetmondó kártyácskával is. Képeinken az izsófalvi, a mátészalkai és a pesterzsébet-szabótelepi alkalom látható, valamint a gyulai Pándy Kálmán Megyei Kórház kápolnájában megtartott istentisztelet, ahol az Erkelkórus éneke is felcsendült, Mészáros Magdolna, a kórház ápolási igazgatója pedig szóban köszönte meg munkatársai áldozatkészségét - tájékoztatta lapunkat Galbáts Zsuzsanna, az egészségügyi intézmény munkatársa. Pesterzsébet-Szabótelep Mátészalka Gyula, Pándy Kálmán Megyei Kórház Izsófalva