Reformátusok Lapja, 2015 (59. évfolyam, 2-52. szám)
2015-10-18 / 42. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA 2015. október 18. HETI ÚTMUTATÓ ÉNEKELJETEK... „E szavakat maga Isten adja szánkba ’ Bibliaolvasó kalauzunk e hétre ajánlott énekeinek többsége zsoltár. Mai világunkban nem magától értetődő sem a napi zsoltáréneklés, sem a napi zsoltárimádság. Bizony, elfelejtkezünk arról, hogy a Zsoltárok a kijelentés egyeten éneklésre rendeltetett könyve, amelyben Isten maga ad utasítást arra, hogyan kell őt dicsérni. Tudták ezt meg eleink: a születő keresztyénség első énekelt megnyilvánulása ugyanis a kimondott, bizonyos szabályok alkalmazásával megszólaltatott Ige, elsőrenden pedig a Zsoltárok könyvének éneklése volt. Az éneklés alapkönyvének, a zsoltároskönyvnek strófikus átdolgozása a reformáció egyházainak is fontos volt. Szinte minden nyelvterületen készültek verses zsoltárparafrázisok, mégis a francia nyelvű gyűjtemény vált a legismertebbé. Az 1539-től formálódó és 1562-re elkészült munka az egész zsoltároskönyvet strófikus gyülekezeti énekké formálta. Az összeállítás megrendelője és összetartója Kálvin volt, aki így vall arról, hogy miért annyira fontos számára a gyűjtemény: „Ámde igazán mondja Szent Ágoston: senki sem tud Istenről méltóképpen énekelni, csak az, akit Ő tanít meg erre. Ezért akármerre keresgéljük is köröskörül, sem jobb, sem Isten dicsőítésére alkalmasabb énekeket nem találhatunk, mint a Dávid zsoltárait, amelyekre maga a Szentlélek tanította meg őt. Amidőn tehát ezeket énekeljük, bizonyosak lehetünk abban, hogy e szavakat maga Isten adja szánkba, mintha csak ő maga énekelne bennünk önnön dicsőségét magasztalva. Ezért buzdítja Aranyszájú János egyházatya mind a férfiakat, mind a nőket s a gyermekeket: szokjanak hozzá a zsoltárok énekléséhez, s ezáltal igyekezzenek lélekben fölemelkedni az angyalok társaságába!’ Mint azt egy fennmaradt jegyzékből tudjuk, Genfben huszonöt hét alatt a teljes gyűjteményt, azaz mind a százötven zsoltár verses parafrázisát elénekelték. Kálvin Genfi zsoltároskönyvként ismert gyűjteménye Szenes Molnár Albert fordító munkájának köszönhetően a 17. századtól hazánkban is ismertté vált, és a 18. század végéig nemcsak a protestáns (református, evangélikus) és unitárius énekgyűjtemények elhagyhatatlan részét alkotta, hanem a 17. század végéig a katolikus énekeskönyvekben is találhatunk Szenci-féle zsoltárfordításokat. A 19. századtól azonban fokozatosan elvesztettünk valamit: előbb csak néhány zsoltárvers maradt el, majd egyre több zsoltárt hagytak el énekeskönyveink és a gyülekezeteink. Szikkadt szívünknek szól ma is az intés: „senki sem tud Istenről méltóképpen énekelni, csak az, akit ő tanít meg erre.” Szüntelenül buzdítsuk magunkat, hogy az egyházi dicséret és imádság „anyanyelvével”, a zsoltárénekkel mindennap az Úr szentséges nevének dicséretére éljünk! PAPP ANETTE AZ IGE MELLETT OKTÓBER 18. VASÁRNAP (16) .Krisztus testével való közösségünk..(IKor 10,14-22) Minden látható, külső cselekvésünk árulkodik rólunk, utal arra, kik is vagyunk valójában, hova tartozunk, azaz kikkel és milyen elvekkel vállalunk közösséget. A külső cselekményeknek a vallásos, szent cselekményeknek különösképpen - mélyebb, lelki jelentőségük van. Ezek közösséget teremtenek és közösséget fejeznek ki - Izrael népe esetében az áldozati oltár fejezte ki azt, hogy közösségük van az élő Istennel és egymással (18). Az úri szent vacsora sakramentuma a feltámadott Jézus Krisztussal és egymással való közösségünk megújítását, a bűnbocsánat és az örök élet bizonyosságát pecsételi meg, hiszen amilyen valóságos a kenyér és a bor, valamint a mi látható étkezésünk, ugyanolyan valóságos a megváltás ajándéka (16-17). Ennek a külső, szent cselekménynek áldása az, hogy közösségben Jézus Krisztussal és egymással, Isten hatalma által ledőlnek válaszfalak, minden harag elveszti mérgét és hatalmát, miközben mások számára is látható módon megvalljuk, hogy kik vagyunk: az Úrhoz és egymáshoz tartozunk. 2Királyok 12 , 33. zsoltár OKTÓBER 19. HÉTFŐ (23) „Minden szabad, de nem minden épít.” (lKor 10,23-11,1) A pogányokkal és bálványaikkal közösködni veszélyes. A bálvány ugyan semmi (19), hiszen nincs bálvány a világon, és Isten sincs más, csak egy (lKor 8,4), mégis a jelenlét a pogány vendégségeken egyben közösségvállalást is jelent idegen hatalmakkal (20-21). Ma is megszívlelendők Victor János szavai: „Komoly figyelmeztetés ez minden olyan alkalomra nézve, amikor kész volnék külsőképpen elvegyülni olyan társaságban, amely hadilábon áll Krisztussal, az én Urammal. Ne véljem, hogy érintetlenül megőrizhetem magamat a velük való közösségben. Aki az Úr asztalának közösségéhez tartozik, ne telepedjen olyan asztalhoz, ahol nem vallhatja meg az Ő vele s az Ő népével való közösséget. ” 2Királyok 13 43. zsoltár OKTÓBER 20. KEDD (11) „De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül.” (1Kor 11,2-16) Isten teremtési rendje világos: az asszony feje a férfi, a férfi feje Krisztus, Krisztus feje az Éten (3). Ne hierarchikus viszonyként értelmezzük ezt a mondatot, hanem úgy, hogy életünk akkor áldott, ha mindenki az Isten által rendelt helyén áll. A férfi és az asszony, mindketten Eten képe és dicsősége (7), az egymáshoz tartozásban élhetnek az Isten dicsőségére. Az asszony függ a férjétől, ami valójában a férjéhez tartozását jelenti (10), a férfi pedig a feleségétől függ, mert felelősséggel tartozik érte. Valójában kölcsönösen függnek egymástól, mindketten pedig az élő Istentől, a megváltó Jézus Krisztus szeretetében. Ezt világosan ki is mondja az apostol, hiszen az Úrban csak kölcsönös függés létezik, miközben mindenki tudja a helyét, feladatát, szerepét (11). Ki van kiért a férj és asszonya viszonyában ? Ebben a viszonyban az asszony van a férfiért, de ez a megállapítás mégis az asszony fontosságát húzza alá: a férj az asszonya szeretete nélkül senki és semmi (8-9). 2Királyok 14 ) 505. dicséret OKTÓBER 21.SZERDA (17) „...nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze.” (1 Kor 11,17—26) Az asztalközösségben sokféle problémára fény derülhet. Minél közelebb kerülünk egymáshoz, annál nagyobbak lehetnek a megoldandó feladatok egymással kapcsolatban. Korinthusban első renden a gazdag és a szegény közötti különbség lett nyilvánvalóvá, még a keresztyén gyülekezeti összejöveteleken is, és lám, a gazdag itt is gazdagként viselkedett, a szegény pedig háttérbe szorult. Tudjuk, hogy ma is, a testvérek közösségében is, mindenki hozza a maga sokféle érdemét, amelyeket az itteni világban nyert (20-22). Pedig Isten színe előtt egyek lehetünk, mint megváltás után kiáltó bűnösök. Erre mutat rá az apostol, amikor, minden vitát megelőzendő, idézi az utolsó vacsorán elhangzott szereztetési igéket, ahogy azt a mi Urunk elmondta (23-26). Valóban, amikor az Úr szent asztala hoz járulunk, attól kezdve nem számít, hogy kivé, mivé lettünk ebben a világban, mert mindannyian kegyelemre szoruló, de megváltott bűnösök vagyunk. Ezért cselekedjük mindezt, az értünk meghalt Jézus Krisztus emlékezetére, miközben Igéje, a kenyér és a bor jegyei, valamint Szentlelke által a meghalt és feltámadott Úrral és egymással lehet üdvözítő közösségünk (26). Ez javunkat és nem kárunkat szolgálja (17). 2Királyok 15)19. zsoltár OKTÓBER 22. CSÜTÖRTÖK (27) „...aki méltatlanul eszi...” (1 Kor 11,27-34) Méltatlanná lenni az úrvacsorát tekintve főként azt jelenti, hogy nem készülök fel, nem gondolom át, mi történik itt (27). Nem a bűneink tesznek bennünket méltatlanná, hiszen az úrvacsora a bűnbocsánat és az örök élet bizonyosságát jelenti, hanem az, hogy nem vizsgáljuk meg magunkat, és úgy élünk azzal, bűnbánat, töredelmes szív nélkül (28). Ez szent étkezés, amit meg kell különböztetnünk minden más étkezéstől (29). Betegek, halálosan erőtlenek vagyunk, mert nem vesszük komolyan valós állapotunkat, és azt, hogy ebből van szabadulás - aki pedig ezt nem tudja, az belehal az életbe, nem csupán meghal. Önmagunkat megítélni: minden gyógyulás itt kezdődik. Amíg másokra és Etenre mutogatunk, addig beteges az élet. Amikor az Úr megpróbál bennünket (32), összetör, hogy töredelmes szívünk legyen. Urunk, könyörülj, hogy amikor mentő szeretettel összetörsz, hogy eljussunk önmagunk megítélésére, azaz a bűnbánatra, amikor saját bőrünkön tapasztaljuk a szenvedést, akkor azt szerető kezed simogatásaként élhessük meg. 2Királyok 16 111. zsoltár OKTÓBER 23. PÉNTEK (7) „A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.” (1 Kor 12,1 -11) A Lélek munkája könnyen megtapasztalható, mert ahol Isten Lelke jelen van, ott áldott haszon jár a nyomában: épülés, hit, remény, szeretet, soha nem pusztán rombolás vagy bármiféle agresszió. Tehát nem biztos, hogy aki Jézus Krisztus nevét emlegeti, de közben nem épít, hanem rombol, abban Isten Lelke munkál. A Lélek ugyanis arra adatik, hogy üdvösségesen és a mindennapokban is használjunk vele másoknak és önmagunknak, Isten dicsőségére (7). A kegyelmi ajándékok mindmind csak erre az áldott haszonra adatnak (8-11). Ha tehát te bölcsességeket szólsz, de a többiek ezt kioktatásnak veszik, akkor nem a Lélek által vagy bölcs. Ha prófétálsz, de a többiek csak megijednek, és nem látnak kiutat, akkor nem a Lélek által prófétálsz. Ha nyelveken szólsz, és vannak, akik őrültnek tartanak, akkor nem mások hasznára teszed ezt. Jöjj, Szentlélek Úr Isten, add most nekünk a hitvallás bátorságát, a Téged mindenkor Úrnak megvalló erőt, ez ugyanis a hit, mint kegyelmi ajándék, amire most a legnagyobb szükségünk lesz (9). 2Királyok 17 , 35. zsoltár OKTÓBER 24. SZOMBAT (12) „...de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test...” (1 Kor 12,12-31) Az egyház élő test, a feltámadott Jézus Krisztusé, amelynek sok tagja van, de mindegyik fontos, és a főt szolgálja (12-21), sőt, a „legalacsonyabb és ékesség nélküli tag” a legszükségesebb, ezért azt nagyobb tisztességgel vesszük körül (22- 24). A tagok nem lázadhatnak fel egymás ellen, mert meghasonlik a test (25), hanem együtt szenvednek, együtt örülnek, majd egy dicsőségben részesülnek, hiszen a főt, a Jézus Krisztust szolgálják (26-27). A fejezet végén az apostol ismét felsorolja a kegyelmi ajándékokat (28-31). Ez a felsorolás némiképpen eltér a korábbiaktól (9-10; Róm 12,6-8), de azért, mert soha nem teljes a lista, ezek inkább kiemelt példák. A lényegi sorrend azonban mindig ugyanaz: igehirdetés (apostolok, próféták, tanítók), szolgálat (irgalmasság gyakorlása, vezetés), csodatétel (gyógyítás, nyelveken szólás), mindezek fölötti ajándék azonban a szeretet (31). Urunk, formálj bennünket egy testté, a Te testeddé! 2Királyok 1870. zsoltár STEINBACH JÓZSEF IMÁDKOZZUNK! Idős szemekkel, homályos látással nézik az ajtót, várják a mindig későket, akiknek rohanós dolgaik közé csak nehezen fér bele a konyhaszéken ücsörgés. A reménykedve várók mégis elkészítik a kávét, hogy ne akkor kelljen vele vacakolni, és a piskótát, mert tudják, hogy az a kedvenc. A súlyos csönd neszei becsapósak, sokszor ajtónyitódást, kutyaugatást, lépések zaját hozzák tévesen, és csalódott ürességet hagynak maguk mögött. Istenem, áldd meg a bölcs szeretettel készülő és mindig valakit váró időseinket! Te adj a rohanóknak megérkezést hozzájuk, megnyugvást és feltöltekezést náluk! Közös örömöt a jelenben, sírva nevetést a múlton, és a Jézussal való találkozást közösen váró jövőt! Amen. HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ Változások a jeruzsálemi templomban A királyok második könyvéből erre a hétre kijelölt igék közül kettő is a templom és a kultusz kereteinek átalakításával foglalkozik. A 12. fejezetben Jóásról tudjuk meg, hogy szívén viselte a templom sorsát. Ő hétévesen került trónra. E szokatlan eset csak azért fordulhatott elő, mert előtte egyedülálló módon egy nő, Ataljá uralkodott, akinek neve vérontással forrt össze: minden lehetséges trónkövetelőt megöletett, egyedül a csecsemő Jeást sikerült kimenekíteni kezéből. Atalját az első alkalmas pillanatban megfosztották hatalmától, Jóás pedig élete nagy részében az őt megmentő, majd trónra ültető papi körök befolyása alatt állt. A bibliai történetíró szempontjából legfontosabb tette a templom restaurálása volt, amit sajnos a papság körében burjánzó korrupció tett nehézzé: hosszú évek után a király végre számonkérést tartott, ennek eredményeként „a papok beleegyeztek, hogy nem teszik el a nép pénzét” (9), de a munka ezután még mindig nem indult el. Végül központosították a gyűjtést, így idővel rendelkezésre állt a pénz. Látszólag csak kiegészítő megjegyzés, mégis a papokat megszégyenítő mondat e beszámolóban, hogy a munkavezetőket nem kellett elszámoltatni, mert ők hűségesen gazdálkodtak. Mindez Kr. e. 810 táján történt. A nyolcadik század végén (2Kir 16) már Áház ült a trónon. Nehéz helyzetben uralkodott, egész életét a fenyegető nagyhatalom, Asszíria árnyékában élte. Ennek tudható be, hogy mikor elkerülhetetlennek érezte a behódolást, nemcsak alávetett helyzetét ismerte el -,,A te szolgád és fiad vagyok!” (16,7) -, hanem szimbolikusan is igyekezett bizonyítani hűségét. Ezért átfogó templomi reformot vezetett be: a berendezést asszír mintára alakíttatta át, a kultuszelet is átformálódott ennek hatására. HODOSSY-TAKÁCS ELŐD