Reformátusok Lapja, 2016 (60. évfolyam, 1-52. szám)
2016-02-21 / 8. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA 2016. február 21. HETI ÚTMUTATÓ ÉNEKELJETEK... Panaszzsoltár Babilóniából Lutherrel együtt tanult teológiát és még a reformációt megelőzően került a strasbourgi dominikánusokhoz Wolfgang Dachstein. Csatlakozva a reformációhoz igen hamar otthagyta a szerzetesközösséget. A strasbourgi Szent Tamás templom orgonistája lett, hamarosan meg is nősült. Barátjával, Mathias Greitterrel - a 68. genfi zsoltár dallamszerzőjével - összefogva anyanyelvű istentiszteleti rendet dolgoztak ki, és ehhez írtak német nyelvű zsoltárokat. 1525-ben a rendtartás részeként jelent meg az első strasbourgi énekgyűjtemény, amelyben Dachstein 137. zsoltárra írt parafrázisát is tartalmazta. Az ,„on der Wasserflüssen Babylon” kezdetű ének igen rövid időn belül sokfelé elterjedt, Luther is felvette saját énekeskönyvébe. Kálvin 1539-ben ugyancsak Strasbourgban adta ki első zsoltároskönyvecskéjét. Meglepő, hogy a mindössze 19 zsoltár között itt is megtaláljuk a babiloni panaszéneket. Vajon miért volt olyan fontos a Verdi Nabuccójából is jól ismert, a fogságban élő zsidók panaszát megéneklő zsoltár? Mindenekelőtt a zsoltárének egy korabeli címfelirata világít rá a lényegre: „Panasz az Isten népét elnyomó zsarnokok ellen és vágyakozás az igaz istentisztelet iránt.”Sajnos adódott bőven ilyen jellegű történelmi alkalom a 16-17. századi vallásháborúk idején. 1631- ben például a magdeburgi városi tanácsnak kellett elrendelnie, hogy a várost ért ellenséges támadás pusztításaira emlékezve minden évben bűnbánati és gyásznapot tartsanak május 10-én - többek közt e zsoltár eléneklésével. A 137. zsoltár áttételesen Jeruzsálem második pusztulásához is kötődik, amelyre a lutheránus egyházi év során a Szentháromság utáni 10. vasárnapon emlékeztek meg. Palestrina és más szerzők motetta-megzenésítései (Super flumina Babilonis) is arról tanúskodnak, hogy e zsoltár fontos helyet foglalt el a keresztyén liturgiában a húsvét ünnepét megelőző böjt idején. Akkor, amikor befelé fordulva és önvizsgálatot tartva felismerjük földi létünk nyomorúságait, és a fogságban élő zsidókhoz hasonlóan vágyakozunk igazi otthonunk, a mennyei Jeruzsálem felé. Nemcsak a böjti időszak, hanem a keresztyénüldözésekről manapság már szinte mindennapos híradások is indokolttá tennék, hogy a reformáció korához hasonlóan mi is gyakrabban imádkozzuk a 137. zsoltárt, hogy könyörögjünk az istentiszteletért, hitünk megmaradásáért, egyházi és gyülekezeti közösségünkért. Alkalmas ének erre énekeskönyvi zsoltárunk? Ennek megítélését a fentiek alapján ezúttal az olvasóra bízzuk. BÓDISS TAMÁS AZ IGE MELLETT FEBRUÁR 21.VASÁRNAP (31) „Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz...” (Mt 13,31 -35) Akinek szeme, szíve, értelme és hite van, az látja a jeleket: oszlik, foszlik, bomlik itt minden. Az egész világon most már letagadhatatlanul látszik, hogy beteg. A teológia nyelvén fogalmazva: nagyon látszik az, amit a Biblia bűnnek nevez. Sámuel Beckett Godot-ra várva című drámája jut eszembe: egy szemétdombon várni valakit, hátha az a valaki segít, mert mi már kezdünk beleveszni a kupacba. Bár a mi esetünkben csak a kupac adott, de a belátás alig, miszerint alapvető megújulásra lenne szükségünk, és az egyetlen hiteles könyörögésre: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22,20) Evangélium a mai ige, miszerint eljött az, akire szüksége van ennek a világnak, már itt van. Jézus Krisztus eljött, Igéje és Lelke által itt van. Isten országa már itt van. Ugyan még kicsi, alig észrevehető, nem tényező. Ne becsüljük le az Isten országa „látható intézményeit”, ez nagy tévedés lenne, de valójában intézményeiben is alig tényező az Isten országa ebben a világban. Mégis azt az ígéretet kaptuk, a legkisebb a legnagyobb lesz (31-32) és betölt mindent (33), fészket ad (32). Ézsaiás 63,15-64,11 - 90. zsoltár FEBRUÁR 22. HÉTFŐ (38) „...a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai...” (Mt 13,36-43) „Konkoly és búza egymás mellett. Szándékosan nem úgy mondtam, hogy itt vannak a hívők és a hitetlenek. Nem azt mondta Jézus, hogy a búza a hívőket, a konkoly pedig a hitetleneket jelenti, hanem azt mondta, hogy a búza az Isten országának fiait, a konkoly pedig a gonosznak fiait jeleníti meg előttünk. Ez nem ugyanaz, mintha azt mondanám, hogy hívők és hitetlenek. Köztudott tény, hogy sokszor egy nem hívő a maga emberségével, szeretetével, megbízhatóságával sokkal inkább sorolható az Isten országának fiai közé, mint egy olyan hívő, akinek az ajkáról szakadatlanul csepeg az áhítat, de egyszerűen kibírhatatlan a környezete számára.” (Joó Sándor) Ézsaiás 65,1-7 - 60. zsoltár FEBRUÁR 23. KEDD (47) „Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett hálóhoz...” (Mt 13,44-52) Óhajtva várjuk azt a pillanatot, amikor nem valami evilági ügy kerít be bennünket, hanem az Úr mentő szeretete ölel körül minket, mint halakat a kerítőháló. Az a reménységünk, hogy ez a bekerítés számunkra nem halállal végződik. A halak számára a kerítőháló minden esetben pusztulás, akár ha hitványként kidobják, akár ha a vödörbe ejtve később megsütik őket. Urunk, olyan sok minden kerít itt körbe bennünket, illetve gyakran mi kerítünk be másokat, máskor pedig minket kerítenek be. Egyetlen reménységünk, hogy Te nem úgy kerítesz be, ahogy a halakat a kerítőháló. Sőt, merhetjük-e kérni, hogy a hitványakat se dobd ki, mert mi is hitványak vagyunk, ugyanakkor a vödörben lévőket is engedd vissza eredeti szereteted tengerébe? Tudom, ez az imádság sokaknak nem tetszik majd, de mégis! Ézsaiás 65,8-25 450. dicséret FEBRUÁR 24. SZERDA (57) „És megbotránkoztak benne...” (Mt 13,53-58) Ki ez, mit magyaráz nekünk, mit gondol magáról? - mondjuk gyakran gyarló irigységgel, amikor valaki közülünk valónak sikerül többre jutni. A messziről jött embernek inkább hiszünk. Általános tapasztalat, hogy a közelség távolságot teremt, a távolság pedig közelséget mindenfajta emberi kapcsolatban. A názáretiek egészen közelről ismerhették Jézust, a szemük láttára nőtt fel. Ez azonban inkább kárukra lett. A közelség evilági nyomorúsága a megszokás, a közöny, így a názáretiek csak ámulni és megbotránkozni tudtak Jézuson, aki hatalommal szólt a názáreti zsinagógában is, ők azonban csak a közöttük felnőtt ácsmestert látták benne. A názáretieket tehát ez a közelség abban akadályozta meg, hogy felismerjék Jézusban a Megváltót. Hitetlenségük miatt nélkülözte is életük a csodákat (58) A mi Urunk azért ment fel a mennybe, hogy ebben a szent távol ságban megdicsőüljön, ugyanakkor a Szentlélek által mégis közelségben legyen azokkal, akik felismerték őbenne az Isten Fiát. Ézsaiás 66 - 135. zsoltár FEBRUÁR 25. CSÜTÖRTÖK (6) „Heródiás lánya táncolt a társaság előtt...” (Mt 14,1-12) Hány ilyen buli, tobzódás, üzlet, kétes kapcsolat húz le ma is embereket a mocsárba, akik a fejünket vennék, ha erre figyelmeztetnénk őket! Heródiás lányának fő jellemzője a magakellető tánc volt, az anyja is ilyen volt. Isten nem műtermi, beállított fotót készít rólunk, hanem váratlan riportfotót, arról a pillanatról, ami a leginkább jellemző ránk. Sokaknak még a szemük sem áll jól, szinte tagadni sem tudják, mi minden van a szívükben. Hányan ropják ma is Salome táncát, kelletik magukat, és nem számít az áldozatok száma sem, csak nekik legyen jó. Lehet ezt az egyházban is járni, amikor még a kegyességem is valójában magam kelletése. Keresztelő Jánost lefejezték, de Jézus Krisztust nem lehet elhallgattatni (1 -2). Az ő igéje ma is szól, rámutat arra, hol kelleted magad istentelenül és életveszélyesen. Az ő szava ugyanakkor nem csupán megítél, hanem kegyelmesen megtérésre hív. Siralmak 1,1-6 , 79. zsoltár FEBRUÁR 26. PÉNTEK (19) „.. .megtörte a kenyereket, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.” (Mt 14,13— 21) Jézus a tanítványoknak adta a megáldott és megtört kenyeret, és azok továbbadták a többieknek (19). Ez a szent ingajárat a tanítványok szolgálatának lényege: üresen Jézushoz menni, ő meggazdagít, amit pedig ő ad, az úgy túlcsordul, hogy jut belőle másoknak is. Jézus töri meg a kenyeret, adja a testi, a lelki, az üdvösséges táplálékot, amit mi megkapunk és továbbadunk. Ez a kenyér táplálja a testet, de ő nem azért jött, hogy a testet táplálja, hanem hogy életünket megváltsa. Jézus Krisztus megtöretett teste üdvösségre táplál bennünket. Ezért a tanítványság mindenekelőtt az üdvözítő Jézus Krisztus hirdetése, és nem valami közéleti és társadalmi jobbító tevékenység. Miután valamennyien ettek, a maradékot összeszedték (20-21). Ez a záró sor nemcsak a jóléti világ pazarlására figyelmeztet, nemcsak a szegényekről való gondoskodás fontosságát hangsúlyozza, hanem a „maradék emberek” iránti szeretetre is utal: betegek, idősek, élet peremére kerültek, sikertelenek, csúnyák, buták, tehetségtelenek, kövérek tisztelete mind ide tartozik. Na, hol itt a keresztyén? Siralmak 1,7-22 137. zsoltár FEBRUÁR 27. SZOMBAT (25) „...odament hozzájuk Jézus a tengeren járva.” (Mt 14,22-36) Jézus hajón átparancsolta a tanítványokat a túlsó partra (22), mert nem akarta kitenni őket annak a kísértő látványnak, amikor a sokaság „kenyérkirállyá” kívánta tenni őt (Jn 6,1). Emberként a mi Urunk is folyamatosan imádkozott azért, hogy soha ne engedjen a kísértésnek (23). Sokszor nagyobb mélységet jelent a lelki és hitbeli kísértés, mint az itteni, viharzó elemek hatalma, beleértve minden szegénységet, betegséget, halált. Csak a lelkünkben, a hitünkben ne valljunk kárt (Mt 16,26). Jézus Krisztus az, akinek hatalma van az igazi mélységek és ellenszelek felett (24- 27). Péter utánozni szerette volna Jézust, de ő is egy a megmentésre szorulók közül, mint mi mindannyian. Egyedül az Úr ereje, kegyelme tarthat meg minket, akkor is, amikor láthatóan beleveszünk a pusztító mélységekbe, életünk akkor is megmenekül, hiszen meghalunk, de nem veszünk el, őbenne (28-33). Ezzel a mindenre elégséges hitvallással zárul ez a szakasz: „Valóban Isten Fia vagy!”(33) Ez a felismerés a legnagyobb mélységekben is megóv attól, hogy kárhozatosan megijedjünk, kísértetet lássunk (26), képzelegjünk, öngyógyító keleti-nyugati kúrákkal áltassuk magunkat az Úr bátorító, üdvözítő közelségének bizonyossága helyett. Bízzunk tehát, ő az Úr, ne féljünk! (27) Siralmak 2,1 -10 38. zsoltár STEINBACH JÓZSEF IMÁDKOZZUNK! Uram, csak elköteleződve érdemes Téged szolgálni. Köszönöm, hogy engem is elvezettél oda, hogy megértsem, mit jelent ez. Olyan nagy a kísértés, hogy elkötelezettségnek gondoljunk pusztán külsőségekben mérhető cselekedeteket, forintosítható áldozathozatalokat, hangzatos „Uram, Uram”-okat. Látod, milyen könnyen be tudjuk csapni magunkat! Ha azt gondoltuk, hogy önámításunkkal a magunk oldalára állíthattunk, magunkat fosztottuk meg Tőled. Sosem vársz nagy áldozatokat, de mindig kínálod irgalmadat! Hadd kerüljünk irgalmad áldó erőterébe, ahol nincs szükség többé kényszerű külsőségekre! Ott felszabadult, elkötelezett, belülről fakadó a vágy: szolgálni Téged. Amen! HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ Ruhája szegélyét Számos gyógyítási történetet olvashatunk Jézussal kapcsolatban az evangéliumokban, amelyek különféle módokon történnek: hol érintéssel vagy kézrátétellel (vö. Mk 1,41), hol pedig Jézus szavának hatalma által (vö. Mt 8,5-13). Heti bibliai szakaszunkban azonban a következőket olvashatjuk: „Átkelve Genezáretnél értek partot. Amikor felismerték őt annak a helynek a lakói, hírül adták az egész környéken, és odavittek hozzá minden beteget, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét megérinthessék. És aki csak megérintette, meggyógyult. ” (Mt 14,34-36) E leírás szerint itt nem Jézus az, aki cselekszik, szól, hanem a betegek, még akkor is, ha tudjuk, hogy a gyógyulás egyedül az Úrtól jön. Rögtön eszünkben juthat a tizenkét éve vérfolyásos asszony története is, aki a tömegben Jézushoz ment, „és hátulról megérintette ruhája szegélyét, mert ezt mondta magában: Ha csak megérinthetem a ruháját, meggyógyulok ” (Mt 9,20-21). Annyiban különbözik ez a történet az előbbitől, hogy a vérfolyásos asszony titokban teszi mindezt (bár nem marad rejtve cselekedete), míg a többi beteg Jézus tudtával. A ruhája szegélyét megfogni mozdulatban és szándékban több minden kifejeződik: egyrészről az alázat, másrészről a bűnbánat, harmadrészt a feltétel nélküli, őszinte hit. A betegek nem a ruhának tulajdonítanak gyógyító erőt, hanem annak, aki viseli azt. Amikor hittel érintik akárcsak ruhájának szegélyét is, Jézusból erő árad ki (vö. Mk 5,30). A Jézusba vetett hitük által gyógyulnak meg bajaikból. A böjti időben számunkra is adatik lehetőség és mód, hogy megalázzuk magunkat, bűnbánatot tartsunk és számot vessünk hitünkkel. E minősített időben, elcsendesedésben, odafordulásban meghallhatjuk Jézus gyógyító szavait: „menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges. ”(Mk 5,34) SZETEY SZABOLCS