Reformátusok Lapja, 2017 (61. évfolyam, 2-53. szám)

2017-06-18 / 25. szám

Igazságtétel és hálaadás Szatmárban Tiszántúl. A málenkij robot szatmári elhurcoltjainak és annak az embernek, annak a hősi tettnek állítottak emlékművet Milotán május 21-én, aki és amely megakadályozta Milota, Tiszabecs és Uszka községek, valamint húsz beregi település hozzácsatolását a Szovjetunióhoz. Milota, Tiszabecs és Uszka tizen­nyolc és ötven év közötti férfilakos­ságát 1944 novemberében a falusi kisbírók dobszóval toborozták há­romnapos munkára. Becsapott fér­fiak sokaságát hajtották Sztálin munkatáboraiba. Fiatalokat, háza­sokat, gyermeküket nevelni akaró családapákat, a békés otthont szé­pítő családfőket, dolgos és imádkozó kezeket. Milotáról 180, Tiszabecsről 220, Uszkáról 52 főt deportáltak a Szovjetunióba. Az elhurcoltaknak csak töredéke élte túl a megpróbál­tatásokat, biztonságosabb volt a fronton harcolni, mint a lágerben ra­boskodni. A három szatmári faluból elhurcoltak egy-két kivétellel mind reformátusok voltak. A deportálás célja az volt, hogy erőszakkal meg­változtassák a nemzetiségi arányo­kat, és a Szovjetunió határán a tiszta magyar helyett szláv többségű la­­­­kosságot hozzanak létre. E három szatmári településnek a Tisza-híd stratégiai jelentősége miatt szánta ezt a sorsot Sztálin. Kecskési Tibor főhadnagy, aki az emigrációban Tollas Tibor né­ven lett ismert, tapasztalva a de­portálásokat és a szovjet közigaz­gatást, egész éjjel motorozva sietett Tiszabecsről Budapestre, ahol je­lentést tett a Honvédelmi Minisz­tériumban ezekről az események­ről. A magyar kormány megbízá­sából visszatért a térségbe, és élete kockáztatásával bizonyítékokat gyűjtött az elcsatolás előkészítésé­ről. A bizonyítékokat a kormány a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elé tárta, amelynek nyugati tagjai megakadályozták, hogy a Szovjet­unió ezeket a trianoni területeket magához csatolja. Tollas Tibornak köszönhetjük, hogy e falvak a mai napig Magyarország részei marad­hattak. Balogh Géza nyíregyházai szob­rászművész alkotását a milotai, a ti­­szabecsi, az uszkai málenkij robot és (Kecskési) Tollas Tibor hőstett­ének emlékművét Milotán az ün­nepi istentisztelet után Lezsák Sán­dor, a Magyar Országgyűlés alel­­nöke és Szalay Kont szatmári espe­res leplezte le. A dombormű a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások em­lékéve keretében a milotai gyüle­kezetnek nyújtott támogatásból va­lósult meg. PÁLINKÁS GYULA Emlékművet avattak az áldozatoknak Mini Wittenberg Debrecenben Tiszántúl. Interaktív programsorozattal emlékezett a reformáció ötszáz évvel ezelőtti kezdetére a debrecen-kerekestelepi és a debrecen-bánki gyülekezet június 6. és 11. között. A Mini Wittenberg nevű kezde­ményezést a két közösség a bánki gyülekezet intézményeinek - a nappali idősellátás, a tanyagond­noki szolgálat, a szociális étkezte­tés, a bölcsőde, az óvoda és az álta­lános iskola - telephelyén, erdővel körülvett területen szervezte meg. Nemcsak a gyülekezetek tagjai, hanem az intézmények ellátottjai és munkatársai is részt vettek az elő­készületekben. Az interaktív kiállításon két fil­met tekinthettek meg a látogatók: a Luther Márton életét bemutató rajzfilmet és a Debrecen a reformá­ció korában című rövidfilmet. Ötvös László nyugalmazott lelkipásztor bibliagyűjteményéből adott ízelítőt, egy munkatárs segítségével pedig a korabeli könyvnyomtatással és a pénzverés technikájával ismerked­hettek meg az érdeklődők, akik egy-egy helyben préselt érmét és papírlenyomatot kaptak emlékül a szervezőktől. A makettsétány fel­idézte a korabeli Wittenberg látvá­nyosságait: a városházát, a vártemp­­lomot és annak kapuját. Ugyanitt találkozhattak a résztvevők az ipa­rosokkal, akik a fafaragás és a faze­kasság rejtelmeibe engedtek bete­kintést. Korhű ételek fogadták az ínyenceket, illetve korabeli zenére az 1500-as években viselt ruhák be­mutatóját is megtekinthették a lá­togatók. A Debreceni Történelmi Korok Hagyományőrző Egyesü­lete lovagi tornával kápráztatta el az érdeklődőket. A hat nap alatt háromezer főnyi érdeklődőt vonzott a program, a hetet június 11-én, Szentháromság vasárnapján nyolcszáz fő részvéte­lével családi nap, a Mini Witten­­berget kiegészítő számos családi program - ugrálóvár, arcfestés, sü­teménykészítés, iskolások bemuta­tója - zárta. BÍRÓNÉ CZIRJÁK ERZSÉBET 2017. június 18. REFORMÁTUSOK LAPJA • GYÜLEKEZETEINK Új harang Hajdúnánáson Tiszántúl­ Új harangot kapott a hajdúnánási református temp­lom tornya június 5-én, pünkösdhétfőn. Az igei szolgálatot Fe­kete Károly tiszántúli püspök végezte. A nánási református iskola cserkészei álltak díszsorfalat az új harang mel­lett, a hatvankét méter magas sugár­torony lábánál. Itt kért áldást a 625 kilogrammos bronz öntvényre Fekete Károly tiszántúli püspök, mielőtt fel­húzták szolgálati helyére. A harang­­avatón Gacsályi Gábor helyi lelki­­pásztor elmondta, hogy a hajdúnási templom tornyában több harang is lakott már, a világháborúk idején azonban elvitték ezeket. Pünkösd­hétfőig két harang szólt a toronyban: egy nagy, közel húszmázsás, „H” hangú és egy kicsi, 350 kilogram­mos, „A” hangú. A presbitérium még 2015-ben határozott úgy, hogy a re­formáció 500. évfordulójára és a re­formátus közoktatás 400. jubileu­mára harangot öntet. A fisz hangon szóló harang 6,3 millió forintból ké­szült el részben adományból, részben az egyházközség finanszírozásából. KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET A reformáció ötszázadik évfordulójára készült a harang fotó: Barcza János A reformáció mai üzenete Tiszántúl. A reformáció alapelveiről beszélt Fekete Károly ti­szántúli püspök Makón, az újvárosi református templomban tar­tott június 2-i előadásán. Fekete Károly püspök mindegyik so­­rához kapcsolt aktuális gondolato­kat. Az „egyedül Istené a dicsőség” tételéről azt mondta, szerinte ez kulcsmondat, amelyből „kigördül” a többi. A püspök szerint ahol Istené a dicsőség, ott senki és semmi nem bitorolhatja ezt a dicsőséget. - Aki­nek a térde egyedül Isten előtt hajlik meg, az nem fog hajbókolni embe­rek előtt - mutatott rá. - Persze van­nak a gumigerincűek, akiknek vál­tozó a dicsőségpontja - tette hozzá a püspök. De mi a mai üzenete en­nek a mondatnak? Ha egyedül Is­tené a dicsőség, akkor ember az em­bert nem alázhatja meg, és nem lehet fölötte mint diktátor, hatalmaskodó. - E szemlélettel ma kell kimonda­nunk azt - és bárcsak lenne erőnk megélni is -, hogy ha egyedül Istené a dicsőség, akkor nem lehetséges semmilyen politikai, gazdasági, kul­turális, szellemi vagy művészeti, te­hát semmilyen diktatúra. Azt nem lehet igenelni, ha valaki teljes ha­talmi igénnyel akar föllépni, odato­lakodni Isten helyébe - szögezte le. Az „egyedül a Szentírás” tételével kapcsolatban kiemelte: a Biblia nem tökéletes történelem- vagy biológia­könyv. - A Szentírás az üdvösségről szól. A mi Istenünk szerető Isten, aki fölhívja a figyelmet arra, hogy szeresd felebarátodat és szeresd ellenségedet. De most másfajta zsinórmértékkel ta­lálkozunk, amelynek nem számít az élet - figyelmeztetett Fekete Károly, hozzátéve: van egy könyvvallás, ame­lyiknek nem számít az élet, és egy másik könyvből tanulva kiirt életeket. A püspök szerint a Biblia zsinórmér­téke „halálos fontosságú ma Európá­ban, hiszen nemcsak életszerű, ha­nem szeretetszerű és emberséges is”. Ebből pedig egyenesen következik az „egyedül Krisztus” elve. A püspök felidézte, hogy ma is kivégeznek em­bereket Krisztus nevében Szíriában, Irakban, épp a keresztyénség bölcső­jében. A ki­végzőkről azt mondta: „Ők mást tartanak egyedülinek, és Jé­zustól rettegnek.” A püspök szerint olyan gyenge Európa, hogy még az al­kotmányába se vette be Jézust, a ke­­resztyénséget.­­ Minden világvallás győzelemként fogadta el ezt, hogy van keresnivalójuk, mert már nem igaz Európában, hogy egyedül Jézus Krisztus. Ezért meg kellene erősöd­nünk, hogy ne jöjjön Jézus helyett más, aki a lába nyomába sem ér, mert nem üdvözítő, ugyanis egyedül Krisztus a megváltó - mutatott rá. - Bárcsak ráhagyatkoznánk a ke­gyelemre, amely az irgalom kultúrá­ját szeretné terjeszteni. A kegyetlen­kedés világában csak a kegyelem segít meg bennünket, hogy ne ezt a mintát folytassuk - mondta az „egyedül kegyelemből” tételmon­datával kapcsolatban a püspök. Míg az „egyedül hit által” kapcsán azt mondta, a mai hiszékeny világban igazán szükség van az igaz hitre. HEGEDŰS M.

Next