Reformátusok Lapja, 2018 (62. évfolyam, 1-52. szám)
2018-01-14 / 2. szám
Ökumenikus imahét a Krisztus-hívők egységéért A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) január 21. és 28. között szervezi meg az ökumenikus imahetet. Az országos nyitó istentiszteletet január 21-én, vasárnap 19 órakor tartják a Szent István-bazilikában. Igét hirdet Erdő Péter bíboros, prímás, esztergombudapesti érsek és Steinbach József, a dunántúli egyházkerület püspöke, a MEÖT elnöke. A liturgiában szolgálnak a MEÖT tagegyházainak vezetői, áldást mond David Hamid anglikán segédpüspök. Ez évben a Karib-térségi keresztyének állították össze az imahét anyagát, amely szerte a világban megszólítja az embereket. Az imahét központi igéje: „Jobbod, Uram, dicső az erőtől..." (2 Móz 15,6) Az anyag összeállítói ezzel azt szeretnék hangsúlyozni, hogy Isten ereje mindennél nagyobb. Az imahét anyaga a www.meot.hu honlapról letölthető, az imahét tematikája, a hozzá kapcsolódó bibliai gondolatok és imádságok mellett az érdeklődők megismerkedhetnek az ökumené helyzetével a Karib-térségben, és az elmúlt ötven év imaheteinek történetével, témáival is. FORRÁS: MEOT.HU Lapunkban megtalálja a Mértékadó című ingyenes kulturális és műsorújság-mellékletet. REFORMÁTUS SZEMMEL Összekötni a múltat a mával Mit üzen egy felavatott emléktábla? Véget ért-e a reformáció emlékéve 2017. december 31-én? Többek között erről kérdeztük Farkas Zsuzsannát, a jubileumi évre létrehozott reformácio.ma portál szerkesztőjét... , 3. oldal EGYHÁZI ÉLET Ne vígy minket kísértésbe... Senki által nem ismert arámi szövegre hivatkozó nyelvészeti feltételezésen alapszik a fordítás cseréje - mondja Vladár Gábor teológusprofesszor a Miatyánk egyik sorának Franciaországban használt, új szövegváltozatáról... , 4. oldal KÖZÖSSÉGBEN Gondolatok a tordai országgyűlés jubileumán 2018 a vallásszabadság és a vallási tolerancia emlékére - írja tanulmányában Gudor Kund Botond nagyenyedi esperes, történész a négyszázötven éve történt események kapcsán... , 67. oldal Az örök reformáció útján Tiszántúl. Végéhez érkezett a Szentírás vándorútja a Tiszántúlon: 2017. január elsejétől tavaly december 31-ig a Tiszántúli Református Egyházkerület egyedi vándorbibliája bejárta mind a négyszáztizennégy tiszántúli gyülekezetet Záhonytól Szegedig. Gyülekezetről gyülekezetre járt a díszkötéses Szentírás a kettős jubileumi esztendőben. A vándorbiblia, amelyet az Alföldi Nyomda adományozott az egyházkerületnek, 2017. december 31-én érkezett vissza a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközségbe, ahonnan tavaly január elsején indult útjára.. A biharkeresztesi küldöttség nevében Nagy Zsolt, a Bihari Református Egyházmegye esperese adta át a vándorbibliát Vad Zsigmondnak, a Debreceni Református Egyházmegye esperesének. - Nagyon vártuk ezt a napot és ezt az alkalmat, hiszen egész évben figyelemmel követtük a Szentírás vándorlását. Először a református idősek otthonában tartott istentiszteleten volt közöttünk a vándorbiblia: nagyon megható volt, ahogyan az idősek kezükbe vették a kötetet. Ezt a bibliát tényleg fogadni, használni és vinni kellett: óriási dolog, hogy ilyen módon találkozhattak egymással a gyülekezetek - mondta a programról az esperes. A december 31-re kijelölt igeszakaszokat Vad Zsigmond esperes-lelkipásztor és Oláh István lelkipásztor olvasta fel. Az ünnepi istentiszteleten Fekete Károly tiszántúli püspök hirdette az Igét a Jel 22,14 alapján: „Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba." Ebben a szilveszteri hangulatban, amelyben van ború, szomorúság, visszaemlékezés, nagyon fontos nekünk ez az ige. Arról az isteni boldogságról van benne szó, amely Isten közelében található meg. Visszatekintve a 2017-es évre és előretekintve a 2018-as esztendőre ennek az üdvösséghangulatnak kell betöltenie a szívünket, amely erre a boldogságra vágyik - hangsúlyozta az igehirdető. Tóth-Mihala Veronika lelkésznő, programvezető a ttre.hu-nak elmondta, hogy mind a vándorbiblia, mind a négyszáztizennégy gyülekezet képeit, aláírásait őrző kísérőkönyv a Debreceni Református Kollégium gyűjteményébe kerül. - Igen megható volt ebbe a kiadványba belelapozni, hiszen rengeteg fotó, aláírás, vers szerepel benne. Nagyon érdekes látni, mennyire fontos volt mindenkinek, hogy nyomot hagyjon benne. Ez a kísérőkönyv lenyomata a tiszántúli gyülekezetek állapotának, jól látszik, mennyire fontosnak tartják ma is a bibliaolvasást, a közösséghez tartozást - foglalta össze a programvezető. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem támogatásával minden tiszántúli gyülekezet megkapja az egyedi kötésű biblia egy példányát a 2018-as esztendő elején. ttre.hu A vándorbiblia bejárta az egész egyházkerületet a reformáció emlékévében FOTÓK: BARCZA JÁNOS Elhunyt Tőkéczki László Elhunyt Tőkéczki László Széchenyi-díjas történész, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának tanszékvezető egyetemi docense. 66 éves korában, január 8-án hívta magához Teremtője. Nem a tudomány, hanem a nép szolgálatát választotta - erről beszélt Tőkéczki László, amikor tavaly március 15-én Széchenyi-díjat vehetett át a köztársasági elnöktől. „Bár történésznek készültem és mindvégig tudományos pályán tevékenykedtem, még a rendszerváltás előtt meghoztam a döntést: nem az egyetemi karrier a legfontosabb, hanem az ismeretterjesztés, a nép felvilágosítása. (...) Ez a munka soha nem érhet véget, mindig szükség lesz olyanokra, akik segítenek a magyar népnek megismerni múltjuk kevésbé ismert, eltorzított, eltagadott részleteit” - fogalmazott munkásságáról. A konzervatív gondolkodó a Parókia portálnak azt mondta: „Az igazság ugyanazért fontos, mint a szabadság. Az igazság tesz szabaddá, és a szabadság teszi lehetővé az igazság kimondását. A későbbiekben megbosszulhatja magát, ha az emberek nincsenek a tudás birtokában, vagy hazugságokat hordoznak magukban.” Tőkéczki László Szikszón született 1951. szeptember 23-án. Miskolcon érettségizett, majd debreceni és budapesti egyetemi tanulmányai után történelem-német szakos tanári diplomát szerzett. 1975 és 1978 között a kispesti Landler Jenő Gimnáziumban tanított. 1978-tól a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Kutatócsoportjánál dolgozott, majd 1985- től neveléstörténetet tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) pedagógiai tanszékén. 1989-től az ELTE művelődéstörténeti tanszékének docense, majd tanszékvezetője volt. Folytatás a 4. oldalon