Reformátusok Lapja, 2018 (62. évfolyam, 1-52. szám)

2018-01-14 / 2. szám

Ökumenikus imahét a Krisztus-hívők egységéért A Magyarországi Egyházak Öku­menikus Tanácsa (MEÖT) január 21. és 28. között szervezi meg az ökumenikus imahetet. Az országos nyitó istentiszteletet január 21-én, vasárnap 19 órakor tartják a Szent István-bazilikában. Igét hirdet Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom­­budapesti érsek és Steinbach József, a dunántúli egyházkerület püspö­ke, a MEÖT elnöke. A liturgiában szolgálnak a MEÖT tagegyházai­nak vezetői, áldást mond David Hamid anglikán segédpüspök. Ez évben a Karib-térségi keresz­tyének állították össze az imahét anyagát, amely szerte a világban megszólítja az embereket. Az ima­hét központi igéje: „Jobbod, Uram, dicső az erőtől..." (2 Móz 15,6) Az anyag összeállítói ezzel azt szeret­nék hangsúlyozni, hogy Isten ereje mindennél nagyobb. Az imahét anyaga a www.meot.hu honlapról letölthető, az imahét tematikája, a hozzá kapcsolódó bibliai gondo­latok és imádságok mellett az ér­deklődők megismerkedhetnek az ökumené helyzetével a Karib-tér­ségben, és az elmúlt ötven év ima­heteinek történetével, témáival is. FORRÁS: MEOT.HU Lapunkban megtalálja a Mérték­adó című ingyenes kulturális és műsorújság-mellékletet. REFORMÁTUS SZEMMEL Összekötni a múltat a mával Mit üzen egy felavatott emléktáb­la? Véget ért-e a reformáció em­lékéve 2017. december 31-én? Többek között erről kérdeztük Far­kas Zsuzsannát, a jubileumi évre létrehozott reformácio.ma portál szerkesztőjét... , 3. oldal EGYHÁZI ÉLET Ne vígy minket kísértésbe... Senki által nem ismert arámi szö­vegre hivatkozó nyelvészeti feltéte­lezésen alapszik a fordítás cseréje - mondja Vladár Gábor teológus­professzor a Miatyánk egyik sorá­nak Franciaországban használt, új szövegváltozatáról... , 4. oldal KÖZÖSSÉGBEN Gondolatok a tordai országgyűlés jubileumán 2018 a vallásszabadság és a val­lási tolerancia emlékére - írja ta­nulmányában Gudor Kund Botond nagyenyedi esperes, történész a négyszázötven éve történt esemé­nyek kapcsán... , 6­7. oldal Az örök reformáció útján Tiszántúl. Végéhez érkezett a Szentírás vándorútja a Tiszántúlon: 2017. január elsejétől tavaly december 31-ig a Tiszántúli Református Egyházkerület egyedi vándorbibliája bejárta mind a négyszáztizennégy tiszántúli gyülekezetet Záhonytól Szegedig. Gyülekezetről gyülekezetre járt a díszkötéses Szentírás a kettős jubi­leumi esztendőben. A vándorbiblia, amelyet az Alföldi Nyomda adomá­nyozott az egyházkerületnek, 2017. december 31-én érkezett vissza a Debrecen-Nagytemplomi Reformá­tus Egyházközségbe, ahonnan tavaly január elsején indult útjára.. A biharkeresztesi küldöttség ne­vében Nagy Zsolt, a Bihari Reformá­tus Egyházmegye esperese adta át a vándorbibliát Vad Zsigmondnak, a Debreceni Református Egyházme­gye esperesének. - Nagyon vártuk ezt a napot és ezt az alkalmat, hiszen egész évben figyelemmel követtük a Szentírás vándorlását. Először a re­formátus idősek otthonában tartott istentiszteleten volt közöttünk a vándorbiblia: nagyon megható volt, ahogyan az idősek kezükbe vették a kötetet. Ezt a bibliát tényleg fogad­ni, használni és vinni kellett: óriási dolog, hogy ilyen módon találkoz­hattak egymással a gyülekezetek - mondta a programról az esperes. A december 31-re kijelölt ige­szakaszokat Vad Zsigmond espe­res-lelkipásztor és Oláh István lel­kipásztor olvasta fel. Az ünnepi istentiszteleten Fekete Károly tiszán­túli püspök hirdette az Igét a Jel 22,14 alapján: „Boldogok, akik meg­mossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba."­­ Ebben a szilveszteri hangulatban, amelyben van ború, szomorúság, visszaemlékezés, na­gyon fontos nekünk ez az ige. Arról az isteni boldogságról van benne szó, amely Isten közelében található meg. Visszatekintve a 2017-es évre és előretekintve a 2018-as esztendő­re ennek az üdvösséghangulatnak kell betöltenie a szívünket, amely erre a boldogságra vágyik - hangsú­lyozta az igehirdető. Tóth-Mihala Veronika lelkésznő, programvezető a ttre.hu-nak el­mondta, hogy mind a vándorbiblia, mind a négyszáztizennégy gyüle­kezet képeit, aláírásait őrző kísérő­könyv a Debreceni Református Kollégium gyűjteményébe kerül. - Igen megható volt ebbe a kiadvány­ba belelapozni, hiszen rengeteg fotó, aláírás, vers szerepel benne. Nagyon érdekes látni, mennyire fontos volt mindenkinek, hogy nyomot hagyjon benne. Ez a kísérőkönyv lenyomata a tiszántúli gyülekezetek állapotának, jól látszik, mennyire fontosnak tart­ják ma is a bibliaolvasást, a közösség­hez tartozást - foglalta össze a prog­ramvezető. A Debreceni Református Hittu­dományi Egyetem támogatásával minden tiszántúli gyülekezet meg­kapja az egyedi kötésű biblia egy példányát a 2018-as esztendő elején. ttre.hu A vándorbiblia bejárta az egész egyházkerületet a reformáció emlékévében FOTÓK: BARCZA JÁNOS Elhunyt Tőkéczki László Elhunyt Tőkéczki László Szé­­chenyi-díjas történész, a Du­­namelléki Református Egyház­­kerület főgondnoka, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Böl­csészettudományi Karának tan­székvezető egyetemi docense. 66 éves korában, január 8-án hívta magához Teremtője. Nem a tudomány, hanem a nép szolgálatát választotta - erről be­szélt Tőkéczki László, amikor ta­valy március 15-én Széchenyi-díjat vehetett át a köztársasági elnöktől. „Bár történésznek készültem és mindvégig tudományos pályán tevékenykedtem, még a rendszer­­váltás előtt meghoztam a döntést: nem az egyetemi karrier a legfonto­sabb, hanem az ismeretterjesztés, a nép felvilágosítása. (...) Ez a munka soha nem érhet véget, mindig szük­ség lesz olyanokra, akik segítenek a magyar népnek megismerni múlt­juk kevésbé ismert, eltorzított, el­tagadott részleteit” - fogalmazott munkásságáról. A konzervatív gon­dolkodó a Parókia portálnak azt mondta: „Az igazság ugyanazért fontos, mint a szabadság. Az igaz­ság tesz szabaddá, és a szabadság te­szi lehetővé az igazság kimondását. A későbbiekben megbosszulhatja magát, ha az emberek nincsenek a tudás birtokában, vagy hazugságo­kat hordoznak magukban.” Tőkéczki László Szikszón szüle­tett 1951. szeptember 23-án. Mis­kolcon érettségizett, majd debreceni és budapesti egyetemi tanulmányai után történelem-német szakos tanári diplomát szerzett. 1975 és 1978 között a kispesti Land­ler Jenő Gimnáziumban tanított. 1978-tól a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Kutatócso­portjánál dolgozott, majd 1985- től neveléstörténetet tanított az Eötvös Loránd Tudományegye­tem (ELTE) pedagógiai tanszé­kén. 1989-től az ELTE művelő­déstörténeti tanszékének docense, majd tanszékvezetője volt.­­ Folytatás a 4. oldalon

Next