Regélő, 1833. április-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1833-05-23 / 15. szám

vagy az enyém, kérem, mihelyt ide érkezik anyám, kisér­jen engem oda, és tiszteljen­ meg­mutatásával azon utolsó órában, mellyet ott még tölteni fogok. Ha talán már is­meretségünk rövid ideje közben észre vette, hogy én nem minden illy féle ajándékot tudok méltatni, akkor kegyed annál kevésbé fogja ajánlásomat üres hizelkedésnek venni.44 Ezt ő csendes hangon ’s olly bájos lekötelező vonással monda, hogy sok körű­löttek ülő urak képtelenek valónak boszonkodásukat eltitkolni a’ Tangern-nak olly láhatókép­pen adott elsőségen. ,,Csak egyetlen pillantatot kérek még, hogy annyám­­mal kevés szókat egyedül válthassak!“ mondá, midőn ép­pen anyja megérkezék , kinek azonnal eleibe sietett. Tan­­gera­ is el hagyá az asztalt, hogy egy távulás ablak előtt mai történetéről gondolkodhassék. A’ valódi franczia miveltségű Soissons asszonyságon (mivel a’ báró által előbb leánynak vélt dáma már eddig kijelenté neki özvegységét) valami különös csábitó báj tün­­döklött. Semmi hasonlitási pont se lehetett a’ bárónak csendes egyszerűségére nézve drága becsű, ’s mintegy ele­ven jóságra és szeretető hitvese, és ezen vidám lény közt, m­elly minden pillantatra különös arczvonással, valamelly különös tulajdonú bájjal volt felkészülve, ’s éppen ezért hatott a’ báróra olly nagyon és hatalmasan annak egész személysége, hogy közelitő elutazását magára nézve kente­sén volt jótéteménynek tartani. Komoly gondolkodásában, mellybe most merült, azt tartá, jobb lett volna ezen isme­retséget éppen nem tenni, mivel legalább nyugodalmára nézve sokáig veszedelmes tövis maradhatna szivében. Ama hiedelem akara­ta­i, mintegy erőszakosan elméjében gyökeret verni, hogy az asszonyokkal tett illy sok való­di ismeretsége után, a’ kaczérság (conquetterie) egyik­nél eme, másiknál ama vonzó ereje hat majd reá, melly neki szinte kellemetlenebbé teszi hosszasabb időre terje­dő öszve köttetését egy szép honos asszonyi lénnyel, hogy sem egy szeretetre méltó Francziánéval, kiben a’kaczérság mestersége szinte természetté válván éltének minden pillan­­tatját újabb keccsel (Reize) tudja szépíteni.— Ekkor meg­jelen az inas, a őtet kávéra hívja.a

Next