Regélő, 1833. április-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1833-05-26 / 16. szám
kalapját, midőn azonnal csendes koczogatás után a’ köz ajtón egy jól ismert szózat arra emlékeztette, hogy ígéretéről meg ne felejtkezzék. Sietett tehát azt teljesíteni. 14. „Hála Istennek, hogy valahára jön a’ báró!“—kialt feléje Soissons-né. — Itt ülünk egész estve. Végre már kibeszélvén magunkat, anyámnak komornájához folyamodtam, ki német születésű, ’s járatosabb a’ románokban, hogy sem hivatalos foglalatoságaiban; azért akár melly városba jövünk, mindenütt elsőbben is a’ költsönöző könyvtárokat szokta felkeresni. Éppen ott fekszik könyve, mellyet itt kapott; de ki adná ide kezét annak mocskos levelei forgatására, ’s ki tudná kiállani ama szenvedhetlen bűzöket, mellyeket már messzire bocsát magából?44 .,Hallottam — viszonzá a’ báró, — hogy alól a’ vendégasztal estve is számosan látogattatik. Mért nem vettek a’ dámák részt benne?44 „Mivel — felele Soissons-né — tisztelettel meg vallva , uraságod vissza jöttét várták.44 Tangern ezen igen érzékenyen ejtett szókra egyebet nem mondhatott, mint hasonló sajnálkozását ama boszontó mulatságán, melly őtet a’ legkellemetesebbtől megfosztó különben — folytató a’bajló özvegy — nem volt kedve anyámnak olly társaság felkeresésére, mellyről én neki (minthogy uraságod abban részt nem vehetett) nem a’ leg jobb képzetet adhattam. Azzal vádoltatnak földijeim, ki vált a’ fiatalok, hogy öntolongó (zudringlich) illendőséggel bírnak. De mindig jobb tulajdonság az illendőség, mint amaz ügyetlen ’s izetlen lény, mellyel a’ német országi ifjak gyakran fellépnek. Ha ama pillantások szemtelenségét, mellyet ma délben láttam, mihelyt a’ tányérról felemelém szememet, különös bókolásnak kellene tartani, úgy legalább a’ jó nevelésű asszonyi személynek ollyasrol le kelletik mondania. De kivált gyűlöletesek voltak előttem azok , kiknek kezeiken jegygyűrűt láttam. Már erre nézve is, leg alább a’ franczia miveit társaságokban megtartatik azon illendőség, hogy az igért hűségnek eme jele nem tétetik ki olly sok ember puszta tekintetének. Ha mindjárt némelly dologban nálunk nehezen bánnak is na