Regélő, 1833. július-szeptember (1. évfolyam, 27-52. szám)
1833-09-12 / 47. szám
379 mert férje még él, ’s nincs tőle törvényesen elválasztva. Nem az emberektől reszketek, nem ezen embertelen zsarnoktól. Nem Gustav! nem Fedora! — Az Isten volt megmentője ’s oltalmazója gyermekemnek, ’s az enyém is, midőn még ártatlanok valánk. Az Istentől rettegek én! mert bűn az, hogy te, másnak hitese, idegennek adod kezedet. Mi ezen órában oda adjuk ártatlanságunkat, egyetlen fegyverünket az emberek kegyetlenségei ellen, egyetlen reményünket az égnek oltalmában. De ti úgy akarjátok, ’s én más utat nem találok. —Én soha se szünük meg rettegni.44 „Nem vagyunk-e mi ártatlanok?44 kérdé Gustáv. .,Fedora ártatlan volt, én is az voltam ; de Gustáv nem, mert ő hivta ki a’ sorsnak reményeit, ’s a’ sors a’ kihivást elfogadá. Mi ártatlanok valánk, de többé már nem vagyunk.44 „Azok akarunk maradni tovább is—felelek én anyám szavaira — én szeretem Gustávot, ’s most őt ezerszerte forróbban szeretem. Ő engem megmentett; ő az én llankámat megmenté; de Slorzberg csak férjem. Én ártatlan vagyok, ’s az akarok maradni. O Gustáv! Fedora ártatlan marad.44 Merőn ’s szótalanul tekinte reám, azután kezét nyújtva igy szól rá: „Én megesküdtem Fedora, hogy tied leszek; de arra nem, hogy téged kénszerítselek. Fedora maradjon ártatlan, ha ő ezt nevezi ártatlanságának.44 „Ez Fedora ártatlansága — mondá neki anyám — , ne okozzon földi fájdalmon kivít még más fájdalmat is az anyai szívnek! Fedora anya! Ő igy gyermekeinek javáért tiszta lélek-ismerettel könyöröghet az Istennek; a’ mit nem tehetne, ha anyai szivét bűn terhelné. Az anyai szeretet több a’ férjfiúi szeretetnél; az erkölcs és ártatlanság több mint a’ szerelem és szerencse.44 Mi egymást megöleltük, ’s Gustáv minden kívánságaival felhagyott. Titokban éltünk anyám házánál; én férj fi ruhában, te Dlanka! egy német országi atyánkfijának neve alatt, a’ legnagyobb előlátással eltitkolva személyünket. A’ jószágot, mellyen anyám lakott , nem sokkal halála előtt vette atyám; ’s igy minket senki sem ismert.44 Anyám Horzberghez utazott, hogy megtudja, nem serditi-e megszabadulásomat. A’legnagyobb kedvetlenségben.