Regélő, 1833. július-szeptember (1. évfolyam, 27-52. szám)

1833-09-19 / 49. szám

a 395 fele Erényfi — mult héten érkezett Pestről, hol 6 évig la­kott; négy nap múlva fogja innepelni 19 esztendei szüle­tés-napját; szép, nemes szivű, jó gazdasszony, még a’leg - csekélyebbet­ is szemmel tartja.“ — Most tehát Erényfi az elkezdett levelet hamarjában berekeszté, ’s azt az ispán­nak azon hozzá-adással át nyujtá, mondaná­ meg szóval­ is Jiegényinek, hogy Snap múlva fogná tartani lakodalmát.— ürömtől felduzzadt mellje csak hamar elhagyattatá Erény­i­vei házát, mert még azon nap testvére gyermekéhez uta­zott , kit ezen örvendetes hir egészen meglepett. — Sidi nem sok időt engedett a­ meggondolásnak, mert nemes szive Erényfi­ előadására úgy megindult, hogy tiszta kebele nem é­rzett egyebet azon kívánatnál, hogy jövendőben személyé­vel egy fér­fit boldogítson. — „Vallyon édes bácsim, mii­lyen az én jövendőbeli férjem ?“ — ezen kérdést még­ is meg­tette a’ leány. De ezt csudálni nem lehet, mert, hogy mint leány, ’s azon körülmény végett, hogy Regényit soha se látá, ennek némi rajzát tudni kívánta, — igen természe­tes. ..Jegyesed nemes szivű, kedves Lidim; ez belső ké­­pének rajza, külsejét pedig annak idején meg fogod is­­­merni, vala Erényfi felelete. — Regényi lakjában­ is a’ ravasz ispán eljövetele óta minden vigabban ment, mert a’féltékeny vőlegény, ki egyedül barátjának minduntalan­ kéréseire csak engedékenységből ’s majd nem kénszerités­­ből hajlott, — figyelmét jelenleg egészen arra terjeszté­ ki, hogy egész házi állapotját jövendő nője csinosan ’s tisztán talalja. Hogy pedig lakodalmi vendégeit jól tartsa, a’ vá­rosból szakácsokat hozatott, nem különben uj Magyarok­ból álló muzsikai társaságot­ is, melly körül belől hires vala, ’s a’ magyar nótákban, kivált a’ társaság fője Pur­­csi, különösen kitüntette magát. — Regényi már most min­dennel kész volt, ’s egyedül türelmetlenségét kellett elhá­­lasztania , melly ismeretlen nőjének látni vágyában gyö­­kereztetett, kinek képét éjjel nappal kü­lönbféle rajzolatok­ban festé felhevült ábrándja, ’s óráról órára kezdé érezni azon édes vonzalom kellemét, melly neki csak egy hét előtt­ is a’ szépek iránt idegen valt. Egyébként csudálatos volt előtte, hogy barátja­­neki e’ fontos tárgyban olly ho­mályos izenetet küldött ’s kétszer­ is kérdezősködött az is­

Next