Regélő, 1833. július-szeptember (1. évfolyam, 27-52. szám)

1833-09-26 / 51. szám

a 411 óta, rám tudom miért, durczás képe egy kis búval vegyült előbbi nyájaságát véve magára. Szóllani akartam, de szi­vem el leven fogódva ajakim csak rebegtek, ’s kezemet szivemre tevén epedve tekinték fekete szemébe. Ő kezét nyujtá feleletül, ’s hogy annál fájdalmasabbá tegye az el­válás pillantatát, hogy annál inkább érezzem vesztesége­met, midőn irántam nem hideg voltát csak a’ végérában mutatja , két könycsepp gördüle­ ki szemeiből. „Ő ezt nem reménylettem!“ mondám­ elfojtott hangon, ‘s szivem hódol­va szive bánatjának, térdre borultam előtte. De a’helyett, hogy ő előtte estem volna térdre, leestem a’ magos ágy­ról az alant fekvő házaspár mellé a’ dunyha szélére. Megi­jedt az azon oldalon fekvő strázsamesterné a’ zuhanásra, ’s felugrott. Én még mindig előbbi menyemben lévén, az előttem álló fehér alakot álmom tündérképének néztem, ’s előbbi helyzetemben előtte térdepelve, heves csókokkal bo­­bitám­ el kezét a’ bámulónak. A’ halavány arcz a’ legszeb­ben viritónak, a’ színüket elvesztett kék szemek legszebb fekete szemeknek , a’ testesült alkat legkarcsúbb termei­nek, ’s az éji pongyola (negligé) legcsinosabb fehér öltö­zetnek tetszettek előttem, de boldogságom csak nehány perczig tartott. „Mas machen Sie Herr .... or?“ kérdé a’ strázsa­mesterné , ’s ugyan akkor kezdé felébredt férje­ is német káromlásait. Ekkor tűnt­­el a’ bájalak elő.' o..., ekkor lát­tam mindent a’ maga valóságában , ’s hogy rövid boldog­­ságom­ is csak álonyi volt. Engedelnet kérve kelle elbe­szélni álmomat, hogy megnyugtassam v?­haragos strázsa­­m­estert, ’s minden gyanútól megmentsem magamat. ,,Cse báj prentu domnye Zeó ? (mi baj az Istenért)“ kérdé a’ lármára felébredt oláhné a’ kuczkóból. „Nyicz, nyicz (semmi, semmi)“ mondám haragosan gyertyát kérve, hogy lássak felkapaszkodni ágyamra; ’s mig ő a’ mécset megtudta gyújtani, addig a’ strázsamester hitvesével együtt jó izún nevetett tévedésemen; de fekvő helyeiket azonnal elcserélték, hogy, ha még egyszer illyés valamit találnék álmodni, az asszony helyett a’ strázsames­ter kezét csókoljam, 's hogyha— úgymond—álmomban

Next