Regélő, 1833. október-december (1. évfolyam, 53-78. szám)
1833-10-10 / 55. szám
mondom, igen, én szeretek egy angyalt, ki előttem áll itt, ’s viszont szerelméért esdeklem“ monda Gyerő. — „Viszonérzelemről ábrándozik az úr ? — felele Luiza — igazán sajnálom, ha csak úgy ismerte Luizát, ki minden illy érzelgősen nevet, ’s megveti azt, ki ilyenekről ,férfi létére is flmodozik. Ezen érzés bennem nincs meg, ’s szánom azt, kibe a’végzés ezt belé öntötte.44 Ezzel Luiza komolyan végig nézvén Gyerőt szobájába ment.—„Mi volt ez? nagy ég! hogy szenveded meg egy érzéketlentől még munkádat is biráltatni; ő add meg néki méltó érdemét. Átok feküdjék rajtad Luiza; fellobbant érzésed tárgy nélkül vezessen az életbe; szerelmed mindenki nevesse, ’s ne találj soha megfelelő rokon szivet; átok , nagy átok nyomja szerelmedet, mig végre sírkövedben megakadsz , ’s halálodkor is részvétének vigasztaljanak !“ felkiálta Gyerő. Minden férfiban van egy kényes húr, az önérzet húrja, melly ha érintetik , bár kedves tárgy legyen is annak oka, kevélység viszhangját adja, így volt ez Gyerőnél is. — Roszosan tért vissza lakába Gyerő, de mégis nyugodalommal , mellyet fellobbant önérzete eszközölt. Ettől fogva kemény elhatározát volt nála, hogy figyelmét komolyabb dologra vonja, mire nézve feltette magában, hogy a’ külföldet járja be, és sok részben elmaradt hazáját gyűjtött tapasztalásából gazdagitsa. Szülőji nagyon bámultak elhatározásán ; a’ mindig szelidebb gondolkozásé és finomabb idegzetű anya féltette egyetlen fiját; de a’ hazája hiányát ismerő,’s nem minden kis veszélytől félő derék férfi, Kérei Béla, nyugodtan ’s örömmel szemlélé fiijának büszkeségtől fellobbant indulatját, ’s nem ada neki megtagadó választ. Kérei Gyerő a’ gazdag , és nemes gondolkozásé Bélának egyetlen szülöttje volt; a’gondos szülők semmit se mulasztottak el gyermekük jó nevelésére. Fáradságuk kívánt haszonnal is volt tetézve; Gyerő mindenben megfelelt az atyai várakozásnak: szép tudomány magamutogatás nélkül, jámbor erkölcs, jóra kész szív, emberekért forrón lángoló kebel, hazája boldogságáért hevülő érzelem bélyegzők őt. Szülői birtokával Lengeiék határos szomszédok voltak, s a két ház kölcsönös barátságban élt.