Regélő, 1833. október-december (1. évfolyam, 53-78. szám)
1833-10-27 / 60. szám
előtt fél térdre hajolt. — Margit magáról megfelejtkezve tartoztatni akarja őt — „vitéz64 felkiált, ’s jobbját nyújtván utánna hajlik. Csak hirtelen ötlés hozá őt maga vissza tartására; közbe szólít azonban a’ franczia dáma, ki Margitot zavarodásban látá: „Legyen minden megbocsátva és felejtve64 .Ez után engedelmet adának Montferratnak a’ felkelésre, mi alatt Margit hátrább lépvén állva maradt. Montferrat, ki a’ harcz tüzétől hevülve vala, egy lépéssel közelítvén Margithoz szóllá: „Szelíd lelke, melly hamar rabjává teve, kegyes császárné, engedje azon szerencsét, hogy ruháját csókolhassam.66 Margit kezét nyujtá a’ csókolásra , mire Montferrat oda lép, szemök összetalálkozik , és Margit arczára a’ hajnal pirulata szállott. Montferrat kegyelmet kért máskori udvarlásának engedésére, ’s a’ kegyelem-kérés igennel viszonoztaték, midőn a’ császárné barátnéjával kevéssé zavart és sebeske lépéssel eltávozék, ’s a’ vezért helyben hagyá. Montferrat, a’ keresztesek fővezére, hogy méltó legyen a’ legszebb fejedelem asszonyra (mint egy jelen tanú mondja) , csak trónus híjával volt; de azt vitézsége nem sokára neki megszerzé. Ekkor a’ hős elsietett két vezértársaihoz, kik az egész várost csendbe hozván nem sok napi tanácskozások után abban egyeztek meg, hogy az egész keleti birodalmat egymás között felosszák. Az osztály nem sokára megtörtént. Montferrat kimondá szándékát vezértársainak , hogy ő egy királysággal megelégedvén Margitot nyerhesse házastársul. Ezt a’ többi vezérek nem ellenzék, és Dandolo a’ görög birodalom déli részét, Montferrat pedig a’ Bosphorustól egész Thessalonikáig nyert földet királyi czimmel tartá meg. Keleti császárt is választottak és Beaudouin lett az, kinek hódulás fejében legelső volt Montferrat, hogy kezet csókolt, egyszersmind pedig a’ birodalom egyéb részét is ő nyeré. Senki boldogabb és dicsőbb király nem vala akkor Montferratnál, mert azon hatalmas érzés, mellyel Margitért lángolt, szivének olly boldogságot engede fejditni, miilyent egy hű és kegyes mátka nyújt, és azon ringató menyei gerjedelmet, melly keblünket a házasságra lépéskor eltölti. Nem mint király, mint bóduló, tisztelő — kinek boldog vagy boldogtalansága Margit ajkai által úgy kor-