Regélő, 1834. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1834-04-20 / 32. szám
258 nák el tőle, mert azt monda, hogy arra soha ülni nem fog, ha maga mellett egészen ellankadt asszonyokat gyalogolni látna. Ezen derék tiszt, kinek emberiségét ’s vitézségét későbben a’ király is megjutalmazá , olly figyelmet’s részvételt mutatott ezen szerencsétlen familia iránt, melly nélkül a’ gyengéd asszonyok talán soha sem állhatták volna ki e’ vándorlás viszontagságait. Julius 11-kén reggeli öt óra tájban ismét a’tenger partjára értek, mellyet a’ szamarak meglátván a’ rajtok illőkkel együtt valamennyin a’ tengernek iramlottak, hogy a’ hosszú út mély homokjában megfáradt testüket a’ vízben felfrisitsék, és így gazdájik is fürdeni kénytelenittettek, a’ mi nem volt minden veszedelem nélkül. Azonban senkinek sem esett baja, ’s miután a’ szamarakat ismét kituszkolhatták a’ vízből, kaczagással folytaták útjokat. Tiz óra tájban egy hajót láttak a’tengeren. Azonnal fehér kendőt kötöttek egy puska csúcsára , ’s midőn azt ide ’s tova kanyargatnák , örömökre láttak, hogy a’hajón levők észre vették. Mihelyt a’ hajó kevéssé a’ parthoz közelített, a' szerecsen kalauzok azonnal tengerbe ugráltak, hogy ahhoz ússzanak. Fél óra múlva vissza felé úsztak, ’s három hordócskát hajtottak magok előtt. Estiau urnák egy levelet hoztak Parnajon úrtól , Argus brigghajó kapitányától, ki a’tutaj felkeresésére küldetett, ’s neki meghagyatott, hogy a’ netalán előtalált többi hajótörést szenvedőknek némelly eleséggel szolgáljon. A’ három hordóban kétsült, kevés bor, pálinka, és egy hollandi sajt volt. !Milly szerencsés találkozás, milly boldogitó jelenet vala ez! Azonnal osztozkodtak; mindenikre egy kétsült, kis darab sajt, pohár bor, ’s mintegy fél pohár pálinka jutott. Szelencze helyett parton talált csiga-héjakat használtak. Leirhatlan, milly jól esett nekik ezen vendégség; mert az által ők, kik a’ függőlegesen rajok sütő nap sugarai ellen magokat nem védhették , hosszas szükség-szenvedés ’s annyi jéle ínség által ellankasztva régóta minden szeszes ital nélkül éltek, most mintegy újra születtek, ’s a’ létezet, melly valamennyinek már terhére kezde lenni, ismét kívánatos szerencse gyanánt tűnt fel előttek. Minden homlokráncz eloszlott; a’ nembarátok is testvéri módon borultak egymás nyakába; a’ gyermekek most mosolyogtak legelőször a’ hajótörés óta, szóval kiki uj erővel, uj örömmel látszatott lelkesítve lenni.