Regélő, 1834.július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)
1834-07-10 / 55. szám
mmu m &86» csötörtökön julius 10-én 1834. IVlegjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csötörtökon. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul ; postán 6 ft. pengőben. Képek nélkül egy ezüst forinttal olcsóbb. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóírásnak egyes száma 24 kr; egyes kép 12 kr. pp. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLLÉS. A’ megbúvott kisasszony. ('Végzet.J 9. A mint igy sorba szemléltük a’ kérteket, rá jöttünk egyre, melly fekete lepellel volt fedve. Ennek látásával az idegen csudásan illetődött meg, mert csillogó kedvvel telének bezárkózó szemei, 's a’ mit közönségesen csak a’ szunnyadás szokott elközleni, feje bágyadtan melljére roskadt. Nehány perczek múlva valódi bágyadt szemekkel pillantott rám, fohászkodott, ’s férjfias zokogó hangon szoltá hozzám: ,,A’ meddig csak a’ nap sugara hathat, jó Fortunátom, nincs az égnek szerencsétlenebb teremtménye annál, kit ezen leplezett festmény ábrázol.— Vagy tárja ki most szívét kegyed, hogy a legkegyetlenebb fájdalmat beszivhassa, vagy pánczélozza fel keblét az észak fagyával, mellyet a’ napsugara felolvasztani képtelen, noha még jobb az indulatot könnyek árjában elfojtani, mintsem azt az örök szívségben elfogyasztani.“ Most a’ képről levonta a’ fekete leplet, é s én olly leányarczot, látok , miilyen csak a' boldog s/../.é lehetett földi vándorlásakor. — Sokáig kellett bámulva álliom előtte, ismét és megint csak a’ szép képet néztem , és szemim az azon nyugvó édes legeltetésen nem fáradának ki ; úgy érzettem magamat, mintha azon nyájas vonásokat a’ holt festésről szivembe kellett volna fogadnom. — Végre még is erőt vevén magamon, szemimet elvontam a’gyönyörű képről , ’s gondolkozva fel ’s alá sétáltam a’ szobában. — A’ mint pillanatom egy nagy velenczei tükörbe akadt , melly a’ fényes fehér falon függött, úgy tetszett, mintha azon szép kisasszonyt hátam megött állva láttam volna. — Sebesen’s öröm-ijedten fordulok meg, de senkit se láttam az idege-