Regélő, 1835. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1835-03-26 / 25. szám
as. REGÉLŐIPIILOTllBlitt csötörtökön martius 26-án 1835. Megjelelt társával együtt hetenként hétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi dijja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán ti ft. pengőben . Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLÉS. Egy farsangi tréfa. Egy népes városban nagy megelégedésben ismertem Pór nevű Kalmárt, kinek óhajtott sikerrel folyt kereskedése szép nyereséget hozott be. De mivel semmi állandót a’ hold alatt nem találni, Pór is csak eme tapasztaláson épült valóságot vala kénytelen elismerni. Bécsből jött egyik kalmár-társa uj boltot nyitott, mellyben czifrább portékák, olcsóbb áron találtattak, és igy Szalmási ur boltjába siettek mindenek. — Pór ur fel alá sétált üres boltjában, és egész napon egy fillért se vehetett be. A’ naponként terjedő cholera már eme városhoz is közelitett, és a’ boszúság lángolván Per ur keblében, elhatározta magát, hogy ezen rész körülményeiben e’ nyavalya segélje elő megcsökkent kereskedését. Ennél fogva egy koporsóraktárt állitott fel házánál. Még az is vett ekkor magának előre koporsót, kinek még most is szükségesebb az kenyér, és most lisztjét tartja benne. — Igen jó kelete lévén egy napon a’ koporsóknak, Pór úr is elment a’ kávéházba, és itt nehány üveg tokaival iparkodott magának kedvet szerezni; de a’ bor szesze a’ felső emeletben zavart okozván, Pór urnak lábai is annyira elnehezedtek, hogy alig bírták őt el, midőn haza felé czammogna. — Otthon nem meré magát nője előtt bemutatni, ki a’ kormányt igen helyesen tudá kezeiben forgatni. Nem is zörgetett tehát ajtaján, hanem észrevehetlenül beosont a’ pajtába, hol a koporsók rendbe valónak rakva. Itt bevonta magát az egyikbe, lassan magára húzván födelét; és midőn őt az álom édes szendergéssel ringató karjaiban, örvendett eme gondolatján, melly őt illy fölséges nyugalom helyére vezeté. — Azonban alig aludt el, midőn fél óra múlva jön két ember a’ kalmárlegénynyel, kik felteszik a’ Pór úrral terhelt koporsót egy száglára, és nyögve viszik több utszákon keresztül egyenesen Szalmási házába, hol azt az udvarba letevén elmennek, és az ajtókat bezárván magok is álomnak eresztik szemeiket. Pór úr azonban a’ koporsóban felébred, és ama gondolat, hogy ágyában mégis jobban fog nyugodni, mint a’ koporsóban, felemelteti vele a’ koporsó tetejét, és a’setétben felkelvén mámoros fővel egy ajtóra talál. Bemegy a’ szobába.