Regélő, 1835. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)
1835-08-02 / 62. szám
Normann general néni veté meg sátoromat , ’s abban osztozott velem. Ezt új inasom készíté, egy fiatal Olasz, ki az építéstudományt érté; nem csuda tehát, ha sátorom alkalmas és csinos elintézése által kitünőbb lett a többinél. Junius 24-kén egy kiállhatlan rekkenő nap estjén az egész égi boltozat sötétségbe borult. Ennek előzője egy közelgető fergeteg volt , mellyet süvöltés, zugás, bömbölés hirdetett, melly az egy órányira levő tenger felől tódult felénk. A’ távulás láthatáron nem villámok , hanem úgy szóllván tüzes üszgök hullottak, ’s tompa dörgések hengeredtek utánok. A’ körülöttünk feküdt levegő fullasztásig forró jön, ’s már hét órakor magunk körül semmit se láthattunk , hacsak villámok nem vonaglottak, mellyek most perczről perezre az egész vidéket kékes tűzhullámokkal világiták. A’ tenger zajgása már is egy óráig tartott, ’s a’ villámok mindig szaporábbak lettek, a’ dörgés mindig hangosabb jön; midőn észrevettük, hogy nehéz, sürü égi háborús fellegek ereszkedének völgyünk fölé, mellyek annyira nyomák a’ levegőt, hogy csak nagy nehezen és szorongatás köztt vehetőnk lélekzetet. Kiki aggodalmas várakozással tűnődött; Normann engemet arra beszélt, hogy vele együtt az árokba feküdjem , és igy a’ veszélyt, mellet a’ fergeteg magával hozandana , mintegy elaludtam. Reá állék a’ próbára ; leheveredénk a’ téldre, a’ gróf zsabrákjába (csatár), én köpönyegembe burkolva , ’s beszélgetőnk még egy ideig. Mintegy tiz óra tájban süvöltő forgó szél támadt, melly perczről perezre dühösebb ’szajosabb lett. Szinte értettük, mikép szaggatáki körülöttünk a’ fákat töveikből; nagy recscsenve dűltek öszve fölöttünk a’ sátorok. A’ sok fa és rőzsék úgy befedtek, hogy alólok alig tudánk kivánszorogni. A’ Kombatiban öszve dűlt házak ropogása még inkább nevelé aggodalmunkat. Az egész vidék szakadatlan villámtűzben lángolt; több erős menykőcsapás következett, ’s ezt ismét egy renditő megrázkódtatás követé; ekkor egy terhes felhő megszakadt, ’s olly iszonyúan önté magából a’ vizet völgyünkbe, hogy ez öt perczenet alatt egy nagy tóvá változók. A’ hozzánk közel csörgedező patak sebes folyammá duzzadott, melly mindent, ’s málhánknak (bagage) nagy részét is örvényeibe ragadván, magával elsodra. Azon árok, mellyben én a’gróffal feküdtem, már rég óta zajgó patak ágya jön, és azzal fenyegetett, hogy minket is magával ragad; a’ reánk szakadt fa és rozsé pedig olly keverékben ’s mennyiségben fekvők fölöttünk, hogy minden igyekezetünk alólok kimenekedni sikeretlen maradt, így tehát két órai fürdőben kellett heverésznünk, s már a’hidegrázó testünket, midőn a’zápor szűnni kezdett. Végre egy órakor a’ levegő meglehetősen megcsendesedé