Regélő, 1836. január-június (4. évfolyam, 1-52. szám)
1836-02-14 / 13. szám
99 emelkednek, a halmokon zergék és vad kecskék tanyáznak, és a' szép szemű gazella fejre, könnyű lábaival sziklákra ugrálva. Ellenségül pedig kiűzök rejtezkednek és siráló hiénák, napról napra fogyók azonban, mert a’ Druzok fegyverei bátrak és hatalmasok. A czedrus erdőben Iparukhoz közel a’ Leitani szélén egy csoport fegyveres ember tanyáz. Magosan lobog előttek több helyen a’ tűz, melly körül lőtt vadak hevernek, őzek , zergék gazellák és néhány sertés, mellynek ételét Mohamed vallása tiltja. Vannak, kik vadnyúzással foglalkoznak, kik ágas karókat vernek a’ földbe, a’ nyúzott vadakat nyársra húzzák, ’s vidám parázs fölött forgatják. Mások oldalvást rabjaikban gyönyörködnek és a’ zsákmányokban, mellyeket a’ siki lakosoktól raboltak el. Mindenki örül; mindenik kapott elég zsákmányt és elég rabszolgálót rabszolgákkal együtt, — és a’ fájdalomnak is örülnie kell, midőn bátorságban lehet borozni, ’s a’ vadsütés elkergetés által félbe nem szakasztható. Csak Hakimsa nem osztozik a’ köz örömben. Távul ül ő a’ bizektul egyik czedrus alatt, ’s haragszik a’ sorsra, melly alattvalóit mind szerencsével áldá meg, róla pedig elfelejtkezett. Komor gondolatok mennek fején keresztül, ’s boszonkodék a’ vigadókra is, kik a' krancsókat vitézül keringteték egymás között ’s bámulandó gyorsasággal üritgeték. Már a’ vadak sülve voltak, a’ nap jó magosra emelkedők és Hakimsa még sem vegyült az örömbe. „Barátim — igy szólít egyik vitéz — vezérünket föl kell derítenünk, kerüljön bár akármibe. Ép kincsemet ’s rablásyimat mind fölteszem reá. Nem Drűz, ki hasonlóan nem tesz!44 És magasan harsogtatok mind : „Nem Drűz, ki hasonlóan nem tesz!44 — Öszvegyűl tettek tehát a’ legszebb rableányok, és a’ zsákmányok legjelesb darabjai halomra rakattak. Elment pedig három a’ vitézek közül, a legjelesb fiák, Hakimsa nagyon kedveltjei, folyó nyelvűek és ékes szállásúak. Ezek egész tisztelettel járultak a’ komolyságba merült vezér elébe, ’s igy szóllottak hozzá: „Néped, legkedvesebb Hakimsa, nagyon csorbának érzi örömét, ha te nem v igadsz vele. Azért egész bizodalommal jövünk mi, az egész sereg nevében, ’s kérünk , hagyj föl magánkodásoddal; végy részt vigadalmunkban , diszesited lakománkat, ’s tedd ízletessé a’ bort körünkben , azt legalább megizlelve. Mindenek előtt pedig zsákmányunk kincsébül, a’ rablányokbul, válaszd ki tetszésed szerint a’ legszebbeket és fogadd el hiveidtül ajándék gyanánt!44 .Fiak, nemde olly szegény jön Hakimsa, hogy ajándékokra szorult már? Igen, elmegyek, megnézem az ajándékokat, de el nem veszem. Nincs közt te ollyan, melly engem gazdaggá tenne! —Mondó, ment, és megizlelé a’ sülteket, ivott a’borbul, de a’rablányokat