Regélő, 1836. január-június (4. évfolyam, 1-52. szám)

1836-02-21 / 15. szám

Nain felé. — ,Én akarom őt­ megtörni, király! — ’s ha őt vagy fejét Triód be nem hozom, ő viendi az enyimet Szelaheddinhez.4 Lousignani Guido pedig igy felelt reá: „Vitézségednek több tanúit adod már, Ortok! Ha te föl nem tartod marok csapatoddal az ellenséget, linsonnál ezreink vesznek­ el, mig igy csak száz és nehány izlete halált. Menj, és menjen Montferrat veled; vegyetek két ezre­det magatokkal, és Isten ’s Megváltó áldása rajtatok!4 Montferrat kezet nyujta titoknak, ’s a’ két ezred hamar indu­lóban lett. Vain és Summug között találkoztak az ellenséggel. Mind­járt viaskodni kezdettek. Az Arabok szörnyű rohanással jöttek elej­­bek; de fegyvereik megtöredeztek a’ keresztények pánczélain. Hátra vettettek, ’s két óra múlva Summ­nghoz szorittattak. Itt egyoldalúkat Tiberias javára, másikat a’ Jordánra támasztva, megállapodtak. Uj lön­et’ vita és heves. Az Arabok beszoríttattak a’ tóba, ’s közö­lök nem kevés fúlt­ meg. A’ Jordan több holt testet visz már a’ holt tenger felé, mellynek keserű habjait még halak sem állhat­­ják­ ki. V­égveszély fenyegeti Krisztus ellenségét, ’s Rajmund kétségbe kezde esni. „Győzelem vagy halál !44 igy kiált-föl a’ Mahomedhez pártolt. „Arabok, győzelmeitekre emlékeztetlek a’ khalifák és zuhanok ide­jében a’ világ mind három részén keresztül! Most kezdenétek­ el gyávák lenni ? most, mikor a’ nyugotiak előzéséről van a’ szó ; mikor bajtársaitok a’ Táborhegy túlrészén diadalt aratnak? Arabok, néz­zetek reám­, és hőseimre, ’s kövessetek, győzni vagy halni !44 Sisakát, mélyen eresztve­­ le tört elő kis csapatával, nyomaiban Arabok tolakodva előre, kiknek nagy része a’ napi munka terhét lehősité a’ vizekben. Pusztító angyalnak vélték a’ keresztények, ’s vérrel festett ösvényen hátráltak. „Mahometh vezérkedik­ a’ Szaraczenokkal! — igy kiáltanak­­fel: — Menjünk! elhagya minket az Isten !44 És hamar messze termettek a’ Jordantól, talán meg sem állandók, ha Ortok velök együtt szaladt volna. De ez hátrálásra nem volt bírható. Helyet engede Tekbun ’s Rajmundnak az előrehaladásra, de előbb oldalvást, majd hátul támadá-meg őket. Észrevette ezt Montferrat, ’s nagy nehezen megállító csapatait. — Hosszú vonalban mérkőzött a’ két ellenség egymással. Minden vitézségét elővette a’ spanyol hős Montferrat, megállíta az előre tolakodókat, sőt némileg vissza is nyomá őket. Sokan feküd­tek már a’földön mindenik ablakul, mikor eljött ideje, hogy ő is lefekegyjék. Raj­mund vala fekteté­ le halottas ágyába. Mikor pedig ír’ vezér hibázott, a’ többiek megszaladtak, ’s Kain mellett állának, hol a­ v­iadal kezdődik.

Next