Regélő, 1836. július-december (4. évfolyam, 53-104. szám)
1836-09-18 / 75. szám
a’ halál országában. De ne tulajdonítsd ezt uj hivatalomból származott feszességnek; mert bennem soha sem talál pártolóra ezen latin közmondás: „honores mutant mores.44 — Szent előttem a’ barátság köteléke, ’s igen is érzem, hogy az igaz barát földi létünk jótevő napfénye. — Gyakran emlegetem most is juratus-kori vidor szeszélyedet barátim körében, ’s ha társaságunk komor alakot ölt magára, csak tégedet sohajtlak. — De ismer is már nevedről ’s humorodrul mindenki, noha személyedtől jó darab föld választ el minket. — A’ gond, a’ szerte szóródott gond, helyre illy körülménybe ; mert, barátom ! ha az ember neszni készül, nem egy tárgy körül forog akkor elméje! De minekutána már ezen is túl estem, reményiem, gyakrabban veendünk egymástól tudósítást. — Drága Kálmánom! végy már magadnak valahára időt, ’s rándulj szerető Miksád körébe, — hogy így gyakran említett barátimnak bemutathatván, éldelhessíik a’ szentebb ösztönnek boldogító perczeit — ’s a’ t. hív barátod LIGETI MIKSA S. k. Különös meghagyásból U. I. — Nem, Szendei Mathilde, kivel a’ v.i vendégfogadóban már mint jegyesemmel találkozál, köszöntet , ’s erősen fejedre parancsolja, hogy az „emlékkönyvnek44 jó gondját viseljed. „Hogy hogy! hát kedvesed már nő? — lásd Kálmán! igy csalódik az ember44 felkiálték résztvevőleg, ’s a’ levélkét visszanyujtám. ,Es szivének nyugalmát csalódása örökre porba tiporja!4 sohajta — ’s megölelvén engem, a’ gőzösre lépett. Tehát igaz az, mit a’ kesergő Himfy egyik dalában mond: A’ szív ’s lélek szabadsága Éltünk legfőbb boldogsága : Mihelyt fogva e’ kettő, Boldog óra több nem jő, igy tűnődém magamban, ’s még nehány perczig szemlélvén a’habokkal küzdő gépelyt, haza ballagok.* a * Éppen a’ vas-fördőbe készültem, midőn a’ levél-hordozó szobámba bekoczogtatott. Örömmel telt keblem, midőn a’ levelet kezembe vevém, mert Kálmán kéziratára azonnal rá ismervén, őt életben lenni tudtam, — de midőn a' fekete pecsétre pillanték, elborzadt egész valóm, és ezen gondolat villant keresztül agyamon: „hát ha e’ levéllel előre jelenti erőszakos halálát.’. Végre habozás köztt feltörtem azt, mellyben többek között ezen érdekes sorok állának: „Szeretett svárolyom! Midőn a’ Dalsors üldözése előtt bujdosva keresnék menedéket, véletlenül mennyemet lelem fel. __ A]