Regélő, 1836. július-december (4. évfolyam, 53-104. szám)
1836-10-23 / 85. szám
675 mélye veszedelméről gondolkodni. —„Messze van még az első lakás ? kérdi a’ hegyi lakót — hol lehetne ezen barátságtalan hegységben éji szállást kapni, föltevén, ha olly egyet el is fogadnék?“ — „Lehet bizony — felele a‘ kérdezett; — de némám ezen után; hanem, ha ide oldalvást befordul az ember, alig tesz egy pár száz lépést, ott egy tágas juhászkunyhó áll, erős födéllel, ’s egy két zsúp szalmát is lehetne tán ágyul kapni. Én részemről oda megyek, ’s ha az urak akarják, az utat megmutatom.“ — A’ generál egy pár perczig gondolatokba merült; ő a’ fogolyt olly örömest látta volna egészen hatalmában, ’s az csak ezen tartomány határain kívül lehetett; de kísérőinek mozgása, valamint a’ fergetegé, füleibe hatott, szeme az elterjedő setétségbe merült, ’s csendesen követé a’ parasztnak biztos lépteit, mellyek után csak hamar elérék a’ kívánt lakot. Midőn az első szükségek kielégítettek, ’s a’ nélkülözhető ruhák tűz fölé aggattattak, csak hamar észrevevék, hogy az óvó fedelen kivül itt nem sok kényelemre számolhatnak. Giabelli a’ napi történetek által elbágyasztva ’s örülve, hogy az alvás ürügye alatt csendet és magányosságot nyerhet, egy szegletbe vonult; kisérőjei az ellenkező részre telepedének; a’ generál pedig ágyat nem kaphatva a’ tűz mellett viraszta. A’ körülfekvők mély lélekzete már jelenteni kezdé azoknak elaludtát. Ekkor a’ gróf kezét megfogva ’s gyengén szorítva érzé, s mielőtt az azt tevőhez fordulhatna, e’ halk hangok súgattak fülébe. ..ha a’ gróf holnap egy mezei lakhoz közeledik , melly mögött a’ hegyhosszanta kerek látszik , ’s hol éppen a’ ház mellett egy nagy szökőkút csörgedez egy nagy platanus árnyai alatt, kivánkozzék-le Valamelly ürügy alatt öszvérérül, ’s legyen készen minden segedelmet használni, melly kegyednek mutatkozni fog.“ Giabelli még egy pár perczig hallgatott, hogy többet is megérthessen; de minden eltűnt, ’s midőn megfordulván szomszédait mind mély álomban hortyogni hallá, nem tudta, álmodott-e, vagy valót hallott. Azonban lassan magához tért; a’ gondolat, hogy jóakaró lelkek tartják őt szemmel, reményt adott neki, ’s egy óra múlhatott, midőn egyszerre lódobogás riasztá fel gondolkodásából. A’ generál fölugrott, ’s az ablakot kinyitó, az eső szünedezett, de egyes szélrohanások mutaták , hogy a’ vihar még nem csendesedett. „Egy hirnök érkezett levéllel, melly hegyedhez szóll“ — mond a’ házi gazda egy levelet nyújtva a’ generálnak. — „Hozzám? — viszontá ez csudálkozva — hogyan találhatott reám e’ szagolyban ?“ — „Éppen a’hegységbe indultam el — mond a’ szózat kívülről—hogy nagyságodat fölkeressem, midőn egy pórral találkozom, nem messze e’ háztól, ki mondá, hogy ő nagyságodat a förgeteg elől ide vezette.“ — E’ közben a’generál a’ levelet felbontó, a’ tűz fényénél el