Regélő, 1836. július-december (4. évfolyam, 53-104. szám)
1836-10-27 / 86. szám
lehet, mint monda köszönetét a’ gróf megszabaditónéjának , mint kérdezősködők Anselmo felől. Terka elbeszélé, hogy az egész tervet vőlegénye gondolá ki, ’s ha ez nem sikerülendett, még egy másikat is valának próbálandók; hogy maga Anselmo keményen megsebesítve talán sokáig de nem veszedelmesen fog még fekünni.— „De ha a’ kegyed megszabadítására munkások voltunk is — függesztő hozzá — még is ezen házurnéjának segedelme nélkül czért nem érhettünk volna. Mihelyt ez tegnap általam kegyed veszedelmérül értesitteték, nemcsak kész volt e’ helyet, mellyet előbbi gazdája épített , kegyednek átengedni, nemcsak mindent elkövetett czélunk elősegítésére , hanem saját kezeivel ékesité-föl e’ teremet virágokkal ’s mindennel, mi kegyednek kedves lehetne.41 E’ beszéd alatt, mellyet csak röviden adunk itt, Terka szokott tisztét elvégzé, t. i. a’ grófnak lábát bekötözé; egyszersmind intézt olly csendesen maradni, mint csak lehet, mert a’ ház alkalmasint szemmel tartatik, ’s még egyszer kikerestethetik. Terka a’ gróftól Anselmóhoz ment. De ha Giabellit mélyen megörvendezteté mind az , mit érette barátjainak példás hivsége és készsége tett , annál inkább örvendett azon nagy változáson, mellyet Terka magaviseletében észrevett. A’ szembetűnő ragaszkodás, elfogultság, gyenge kaczérkodás helyébe olly magaviselet lépett, melly a’ leányt tiszteletre méltóvá teszi. Szeretetteljes komolyság és keresetlen visszatartózkodás bélyegzők Terka vonásait és cselekedeteit, ’s látni lehetett, hogy ő, noha különféle tévelygések után a’ dolgok valódi állapotját felfogta , ’s magát, mint azt az illy emberek nagyobb részint tenni szokták, sebesen elhatározá kötelessége ösvényét soha többé el nem hagyni. Némelly férjük talán Giabela helyén kedvetlenül látta volna a’ leány szivének e’ változottságát; de Giabela az életnek kemény valóságát sokkal mélyebben tapasztalá már, ’s múltja legnagyobb hibájáért sokkal többet szenvedett, hogysem barátjának és élete me°-mentőjének jegyesét az eltántorodás útján örömest nézhette volna. Nyolcz nap múlt el egyformán és magánosan. Terka naponként megjelent, de a s láb leggondosabb ápolgatás mellett sem javult. Ezen egyetlen egy órára vola korlátozva Giabellinek közlekedése a’ külvilággal, ’s bár mint hivé , hogy az emberi társaságot nélkülözheti , még is érezni kezdé már annak nyomasztóságát. Kilenczedik napon a’ felnyíló ajtón egy befátyolozott alak jelent meg; de mellynek vonalait Giabelli a’ csekély világosságnál meg nem különböztethető. „Terka ma nem jövendel, ’s helyette a’fájós lábat bekötni én óhajtottam 14 — monda az idegen alak, ’s látszólagos tartózkodásaellenére sebesebben hozzá fogott annak végbevitelére, mit mondott, mintsem Giabelli azt ellenezhette volna. Egy új világ látszott a’ grófnak