Regélő, 1836. július-december (4. évfolyam, 53-104. szám)
1836-08-07 / 63. szám
Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi dijja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul , postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 krfp.p. 63. Pesten vasárnap augustus 7- 1 .36. ELBESZÉLÉS. Egy nyolczvan éves asszonyság vallomásai. ('Folytatás.J Minden elmondaték nekem, mit ész és jóság mondhatott; de megvallom, hogy csak egy godolatra valék képes, t. i. hogy a’gróf egy egész évig hallgatott. Eltüntem-e emlékezetéből ? soha sem szeretett engem ? — mert nem hitethetém el magammal, hogy az ember szeretni megszűnhet a’ nélkül, hogy szerelme tárgyát tetemesen meg ne bántsa. De hogyan sejthettem volna felejtést, midőn a’szerelmet csak magam után voltam megítélni képes? ki fiatal tapasztalatlan leány voltam, ’s az érzésből magamnak hitet alkottam! Ereim ezen iszonyú előcsalódást el nem viselhetők ; büszkeségem nem volt megsértve, nem, de szivem megtörött. Anyám sírni hagyott, gyengédségének jeleivel illetett, mellyek iránt annál fogékonyabb voltam , mivel reám nézve egészen új nyelv vala ez. Engedett időt másnap estig, hogy magamat atyám akaratja elfogadhatására elkészíthessem , ’s megölelt azon nyilatkozással, hogy nyugalma és szerencséje ezen életben egyedül engedelmességemtől függne. Szobámba mentem olly zavarral ’s fájdalommal, mellyek hinnem hagyák, hogy illy erős szenvedés betegséget fogna kifejteni bennem, melly az engedélytől legalább hosszabb ideig fogna visszatartani. Voltak pillanatok, mellyekben úgy tetszett, mintha azzal, mi tőlem kivántatok, egy pillanatig sem kellene ellenkeznem: de voltak ismét ollyak, mellyekben kötelességemnek éreztem ezen engedélyt magamtól eltávoztatni, ’s azon esküt megtartani, mellyet noha csak egyedül esküdtem, de azért nem volt kevesebbé szent előttem, mivel csak azután esküvőm, miután szüleim akaratját ismertem. De ekkor tökéletem csak hamar elenyészett a’ megcsalódott szerelem és erő szégyene elől, melylyel fegyverkeznem kellendett, ha atyám előtt szivemet ki akartam tárni. Természetiül szelíd és szemérmetes voltam, ’s caracterem győzött; kényeim lecsillapiták kínos állapotomat, ’s