Regélő, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1837-04-20 / 32. szám
33. Pfm ipK'! tóáifla10 PeSÍCIl csötörtökön április S©— ISSIT# Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csötörtökön. Félévi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán ti ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. A’ koponya. (Folytatás.) Bal kezére bocsájtva gond teljes fejét Rózsa a’ koponya mellett ült; lelke a’ harezmezőn izzadó jegyeinek körében lebegett, midőn az agg Zákány illy szavak között hozzá bebotorkált: „Örvendj, ah örvend jó Rózsám! a’ hazánk egén elterült vész már kevesbbé kezd félelmes lenni, ’s élékenyebb reményem, hogy babérral koszorítva térnek keblünkre kedveseink!44 .,Honnét ’s min alapul — szóll hirtelen atyja szavába esve a’ némileg felvidult Rózsa — atyámnak illy kecsegtető reménye ?44 „A Rózsa — folytatja Zákány vidám arczczal — mindig tudtam én, hogy a’ Magyar, midőn hazáját vész fenyegeti, öszve szokott tartani , ’s egyesült erővel harczol, mindenét áldozva ősi alkotmányának sértetlenségéért. — A’ múlt évi zavarokra, egyenetlenségek és öszveszövetkezésekre visszagondolásaim mindig borúba burkolták nyílt reményeimet; tarték , hogy a’ visszavonás magva a’ csirából kikelvén boszúsan fog némellyeket visszatartani a’ hon védelmezésétől: — de legyen örök hála hazám Istenének! — a’ bús ború lelkemből elszéledt, mert Zápolya János is segéd sereget vezet a’ király zászlója alá.44 „Az erdélyi vajda?44 — kérdi Rózsa — „Ő — ő édes leányom — folytatá Zákány — fél órája, hogy a’ szilléri téren negyven ezer fegyveressel letelepedett ’s azonnal követül kiddé Bácsy Györgyöt a’ királyhoz, hogy az ő megérkezte előtt a’ Törökkel meg ne ütközzék. — így édes Rózsám! erős alapon épült reményem; mert ha a’ hazai táborhoz csatlandja magát az ügyes vajdát kisérő sereg, akkor veszni kell a’ haza és hit ellenségének — ’s újólag dicsően fog fényleni a’ honnak most borult ege !44 Rózsa öröm-könynyel áztatá atyjának kezét ezen örvendetes hir közléséért. — Szinte erősebben kezdé hinni, hogy Eleket nem fogja