Regélő, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1837-05-28 / 43. szám
,A’mit mondtam, megmondtam! — felelé eltökélett hangon a’kalifa — ’s imént adott szavamat éppen most nincs kedvem visszavenni! — Most a'* császár parancsold, hogy azonnal elejébe jöjjön Balsora. Ezen ártatlan még álmodni sem tudá, mit a’ császár felöle határozott; de midőn atyja szájából hallá, milly magos polczra szándékozik őt felemelni császárja, azonnal elveszté eszméletét, ‘s lerogyott a’ padlatra, és jég hideg verejtéktől borítva, elállt lélekzettel mozdulatlan feküdt. Heinin súlyosan érezvén leányának fájdalmas helyzetében halálos kínjait, ’s keserű könyeket hullatván, csengve kérte császárát, hagyná még leányát rövid időre az atyai házban, hogy őt e’ váratlan magos kegyelemre elkészíthesse. Szegény Balsorát csak azon kinos gondolat is eléggé marczonglá, hogy keblének híven szeretett barátját örökre elvesztendi, ’s az életénél kedvesb Abdásétul végképp válnia kell. E’ gondolat sokkal keserűbb volt lelkének magánál a’ hideg halálnál! — Illy vég nélküli szomorú bánatjában kétségbe esés örvénye előtt lebegett, ’s a’ kinek folyamában nem sokára megkapd a’ forró lázt, melly annyira elkinzá, hogy szemlátomást napról napra sirhoz közeledni látszatott. — Heliin látta, hogy kedves leányát sem a’ nyaralátul , sem pedig haláltul semmi esetre megszabaditni előbb nem lehet, mi előtt a’ császár akaratját illeg nem semmisíti (mert azon borzasztó gondolattól meg kellett menteni leányát , melly őt halálra kinzá) — azért eltökélé magát, hogy szeretett leányát szintett halállal mind a’ császártól, mind magától a’ valódi haláltól megszabadítsa. Közlé leányával szándékát , ’s bátorító őt, hogy mit sem féljen. Ez atyjának bölcs belátására hagya magát. — Az atya valamelly italt készített, mellyel meg kelle leányának innia. Ennek munkálata által az életnek el kellett szunnyadni, ’s nehány perez lefolyta után halálszin terült el arczán, ’s Balsora halotti ágyán feküdt. Tudósittatok a’ császár Balsora elhunytéról ; ’s minthogy már nőül választa és kinevezte őt , meghagya Hetimnek, hogy a’ fekete udvarnak sírboltjába temesse a’ kedves elvesztettet. — Ő pedig a’ bánat könyét törté le e’ veszteség nagyságán! Ildim ezen parancs adás után mindjárt az elhaltat a’ kirendelt sírboltba viteti; ’s azon szin alatt, hogy ott a’ bevett szokás szerint azt be fogja balzsamozni , és nehány napig elvesztett gyermekének vesztén támadott méltó fájdalmait keseregve kisírni , úgy intézi a’ dolgot , hogy a’ megkivántatott ideig a’ sírboltban csak maga lehessen. Szintén e’ napon később a’ császári család tagjaiból még egy holttest hozatik oda, és ez Abdala volt.a