Regélő, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)

1837-05-28 / 43. szám

,A’mit mondtam, megmondtam! — felelé eltökélett hangon a’ka­lifa — ’s imént adott szavamat éppen most nincs kedvem­ visszaven­ni!­ — Most a'* császár parancsold, hogy azonnal elejébe jöjjön Balsora. Ezen ártatlan még álmodni sem tudá, mit a’ császár felöle határozott; de midőn atyja szájából hallá, milly magos polczra szán­dékozik őt felemelni császárja, azonnal elveszté eszméletét, ‘s lero­gyott a’ padlatra, és jég­ hideg verejtéktől borítva, elállt lélekzettel mozdulatlan feküdt. Heinin súlyosan érezvén leányának fájdalmas helyzetében halálos kínjait, ’s keserű könyeket hullatván, csengve kérte császárát, hagyná még leányát rövid időre az atyai házban, hogy őt e’ váratlan magos kegyelemre elkészíthesse. Szegény Balsorát csak azon kinos gondolat is eléggé marczong­­lá, hogy keblének híven szeretett barátját örökre elvesztendi, ’s az életénél kedvesb Abdásétul végképp válnia kell. E’ gondolat sokkal ke­serűbb volt lelkének magánál a’ hideg halálnál! — Illy vég nélküli szomo­rú bánatjában kétségbe esés örvénye előtt lebegett, ’s a’ kinek folyamá­ban nem sokára megkapd a’ forró lázt, melly annyira elkinzá, hogy szem­látomást napról napra sirhoz közeledni látszatott. — Heliin látta, hogy kedves leányát sem a’ nyaralátul , sem pedig haláltul semmi esetre megszabaditni előbb nem lehet, mi előtt a’ császár akaratját illeg nem semmisíti (mert azon borzasztó gondolattól meg kellett menteni leá­nyát , melly őt halálra kinzá) — azért eltökélé magát, hogy szere­tett leányát szintett halállal mind a’ császártól, mind magától a’ va­lódi haláltól megszabadítsa. Közlé leányával szándékát , ’s bátorító őt, hogy mit sem féljen. Ez atyjának bölcs belátására hagya ma­gát. — Az atya valamelly italt készített, mellyel meg kelle leányá­nak innia. Ennek munkálata által az életnek el kellett szunnyadni, ’s nehány perez lefolyta után halál­szin terült­ el arczán, ’s Balsora ha­lotti ágyán feküdt. Tudósittatok a’ császár Balsora elhunytéról ; ’s minthogy már nőül választa és kinevezte őt , meghagya Hetimnek, hogy a’ fekete udvarnak sírboltjába temesse a’ kedves elvesztettet. — Ő pedig a’ bánat könyét törté­ le e’ veszteség nagyságán! Ildim ezen parancs­ adás után mindjárt az elhaltat a’ kirendelt sírboltba viteti; ’s azon szin alatt, hogy ott a’ bevett szokás szerint azt be fogja balzsamozni , és nehány napig elvesztett gyermekének vesztén támadott méltó fájdalmait keseregve kisírni , úgy intézi a’ dolgot , hogy a’ megkivántatott ideig a’ sírboltban csak maga le­hessen. Szintén e’ napon később a’ császári család tagjaiból még egy holt­test hozatik oda, és ez­­ Abdala volt.a

Next