Regélő, 1837. július-december (5. évfolyam, 53-104. szám)
1837-10-19 / 84. szám
sou-t!“ — Szavát is tartá, ’s Madelon egy sou-t kapott, ki most igazán tiszta szívből imádkozá le ég áldását az adónéra, ’s könyus szemekkel nézvén utána, mintegy lelkesedve fogadá-fel , hogy e’ sou-t keresztleánya javára elteendi. Ki eltudja képzelni, hogy koldusnénak minő kincs egy sou, lehet fogalma Madelon hasonlíthatlan nagylelkűsége ’s gyöngédsége felől. Ezután egy virágárusáéhoz ment, ’s kérdé: „mellyik bokrétának ára egy sou?“ Ez egy ibolya-nyalábra mutatott. ,Inkább szerettem volna egy rózsát!4 „Hogy is ne? — minden szál rózsa 4 sou.44 .Boldogságos anyám ! hol vennék én szegény asszony négy sou-t? Aztán ezen ibolya alig van két szál! Tudja mit Baudoin asszony, ajándékozza nekem e’ bokrétát ?* „Ne lássa csak az ember! Már mire neked aggélek a’ bokréta? Tán menyekzőre készülsz?44 .Azt nem, hanem valakinek virággal akarok tisztelkedni , bár reggelimet kelljen is rá költeni. Rózsát nem vehetek, adjon hát Baudoin asszony, mit egy sou-ért adhat !4 — sohajtá Madelon, ’s négy kardot (fillért) vont elő. ,,Tartsd meg pénzedet, anyó! végy egy rózsát, ’s imádkozz érttem egy miatyánkot.44 ,0 szívesen, húszat is 4 — kiált örömittasan a’ koldusnő, ’s a’ kis leány után biczegett. ,Im egy rózsa, kis babácskám ! ugye, megcsókolsz érette ?4 „Megcsókolni? — mond a’ kis leány mosolygva, ’s a’ rózsa után nyúlt. — Megcsókolni? — Nem, azt nem! de te teheted!4* — Alig lebbentek ki e’ szók, örömében magán kívül nyomá fonnyadt ajkait az agg Madelon Josephina rózsa-hab szájára, így köttetett a’ koldusnő ’s keresztleánya között ismeretség, melly napról napra növekedék, ’s a’ kis leány annyira megszokó agg barátnéjával reggelenként találkozni, hogy, más nap, ha esetleg néha Madelon elmaradt, annak okáról tudakozódott. — Ámbár rövid ideig tartanak a’ beszélgetések, lassanként még is kitanult Madelon anyó sok apró körülményt , melly gyöngédségét még főbb polczra emelé, így tudá-meg Josephinától, hogy nénje (mint Roussel Ilonát nevezé) nem engedi őt iskolába járni, hanem házhoz járat tankörtét, ki számvetésre, irás ’s olvasásra tanitja. Többi közti szomszédnéról is ten említést, kihez nénje küldi, ha városba vagy templomba megy, — ’s a’ gyermeknek szavaiból átlátá, hogy Roussel Ilona csendes magába, vonult életet él. ,Nem megy veled néha nénédjsétálni ?4* kérdé egykor a’ koldusnő. „Ő nem!4 — volt a’ felelet.”