Regélő, 1837. július-december (5. évfolyam, 53-104. szám)

1837-10-19 / 84. szám

sou-t!“ — Szavát is tartá, ’s Madelon egy sou-t kapott, ki most igazán tiszta szívből imádkozá­ le ég áldását az adónéra, ’s könyus szemekkel nézvén utána, mintegy lelkesedve fogadá-fel , hogy e’ sou-t keresztleánya javára elteendi. Ki eltudja képzelni, hogy kol­­dusnénak minő kincs egy sou, lehet fogalma Madelon hasonlíthat­lan nagylelkűsége ’s gyöngédsége felől. Ezután egy virágárusáéhoz ment, ’s kérdé: „mellyik bokrétának ára egy sou?“ Ez egy ibolya-nyaláb­ra mutatott. ,Inkább szerettem volna egy rózsát!4 „Hogy is ne? — minden szál rózsa 4 sou.44 .Boldogságos anyám ! hol vennék én szegény asszony négy sou-t? Aztán ezen ibolya alig van két szál! Tudja mit Baudoin asszony, ajándékozza nekem e’ bokrétát ?* „Ne lássa csak az ember! Már mire neked agg­­élek a’ bokré­ta? Tán menyekzőre készülsz?44 .Azt nem, hanem valakinek virággal akarok tisztelkedni , bár reggelimet kelljen is rá költeni. Rózsát nem vehetek, adjon hát Bau­doin asszony, mit egy sou-ért adhat !4 — sohajtá Madelon, ’s négy k­ardot (fillért) vont elő. ,,Tartsd­ meg pénzedet, anyó! végy egy rózsát, ’s imádkozz érttem egy m­iatyánkot.44 ,0 szívesen, húszat is 4 — kiált öröm­ittasan a’ koldusnő, ’s a’ kis leány után biczegett. ,Im egy rózsa, kis babácskám ! ugy­e, megcsókolsz érette ?4 „Megcsókolni? — mond a’ kis leány mosolygva, ’s a’ rózsa után nyúlt. — Megcsókolni? — Nem, azt nem! de te teheted!4* — Alig lebbentek­ ki e’ szók, örömében magán kívül nyomá fonnyadt ajkait az agg Madelon Josephina rózsa-hab­ szájára, így köttetett a’ koldusnő ’s keresztleánya között ismeretség, melly napról napra növekedék, ’s a’ kis leány annyira megszokó agg barátnéjával reggelenként találkozni, hogy, más nap, ha esetleg néha Madelon elmaradt, annak okáról tudakozódott. — Ámbár rövid ideig tartanak a’ beszélgetések, lassanként még is kitanult Madelon anyó sok apró körülményt , melly gyöngédségét még főbb polczra emelé, így tudá-meg Josephinától, hogy nénje (mint Roussel Ilonát nevezé) nem engedi őt iskolába járni, hanem házhoz járat tankö­rtét, ki számvetésre, irás ’s olvasásra tanitja. Többi közti szomszéd­­néról is ten említést, kihez nénje küldi, ha városba vagy templomba megy, — ’s a’ gyermeknek szavaiból átlátá, hogy Roussel Ilona csendes magába, vonult életet él. ,Nem megy veled néha nénédjsétálni ?4* kérdé egykor a’ koldusnő. „Ő nem!4 — volt a’ felelet.”

Next