Regélő, 1838. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)
1838-07-01 / 52. szám
Lakosa általjában véve mind magyar, ’s tiszta szóejtéssel (dialeetus) beszélő. Vannak ugyan e’ század elején bevándorlótt némelly tót családok, ’s most is gyakran telepednek meg különféle jövevények, kik mindnyájan, a’ nagy számra szaporodott zsidóságot sem vevén ki, hamarsággal úgy annyira megmagyarosodnak, hogy beszédjekből idegen származásuk észre sem vehető. A’ népesedés, mondom, mindegyre terjed; ’s ámbár részint több vidékről ’s pusztáról családostul itt letelepedett, szolgálat-tinta, vagy nyugalomra vágyó cselédembereknek jó nevelés hiánya miatti vad életmódja, részint pedig a’ Dunán fel ’s alá hajókázó néppeli ártalmas szövetkezés, a’ tiszta erkölcsiségnek szényt nem szenvedő tükrét némileg homályositja, a’ már meghonosodottak még is jámbor erkölcsűek ’s munkások. A’ napszámmal kenyerét kereső zsellér nyáron kaszálás, gyűjtés, aratás, szőlő ’s más kézi munkákkal, télen pedig fa- ’s nádvágással keresi élelmét. A’ telkes jobbágy szorgalmas mezei ’s marhatenyésztő gazda; némellyik hajóvontatással foglalkozik, ’s az ollyan jól is bírja magát. Többek nehány év óta birkát tartanak, kiknek kívánatos, hogy gyakori vizöntések miatti vigyáztalan legeltetés következtéből mételybetegségi kárt ne valljanak! Találkoznak még is , mint (úgy tartom) mindenhol, henyék is. Egy része ezeknek múlt év tavaszán. Pest vármegyébe a’ peszéri pusztára költözött családostul, ott vélt perui aranybányákat feltalálandó, de mivel dologtalannak ingyen mit ott sem adnak, egyik ’s másik lassanként már viszavonódik. A’ nép nagyobb része r. catholicus és helvét vallást követő, egykét n. e. göröghitű ’s ágostai valláson levő családdal. A’ Moyses törvényén levők száma az apostaghi nagy égés óta igen megnevelkedett. Valamint tehát vallásukra, származásukra, ’s nevelésükre nézve erkölcsi tekintetben különbözők, úgy viseletűkben is, vala mint az itten közlött rajz mutatja. Télen a’ nőnem posztó reklit, meleg szoknyát, két szélbe vart sötét va°y világoskék kötényt; a’ férfiak szűrt, bundát, ünnepnapokon sötétkék vagy fekete posztóruhát viselnek; ugyan ezek nyáron félszázig érő bő gatyában, egy iingben, sötétkék mellényben, panyókásan fél vállra vetett posztó mantliban és sarkantyús csizmában ,a’ hajadonok rövid ujjú, duzzadtan pattogósra keményített gyolcsingben, törökvörös pruszlékban, tarka vegyületű szoknyában, kék harisnyában, ’s piros szalaggal redőzött czipőben; — a’ menyecskék szint’ így ünnepelnek, azon megjegyzéssel azonban, hogy kontyukat vagy egy éppen divatos tarka, vagy pedig fehér kendővel, sá-