Regélő, 1838. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)
1838-07-08 / 54. szám
nak leánya, kinek hűlt tetemei a’ g. n. c. egyház szertartása szerint július 4-kén vitettek a’ váczi út melletti temetőbe. Szülein kívül még az elszenderültnek testvérei, Erzsébet, György, Athanáz,s Konstantin gyászolják halálát. TERMÉSZETI TÖRTÉNET S TUDOMÁNY. Szemrontó üveg gömbök. Henke orvosi folyóiratában egy orvostanár azt jegyzi meg, hogy a’szem homályossága és hályog, mellyben leginkább szabók, vargák ’s a’t. szenvednek, egyedül az üveg- vagy fénygömböktöl származik , mellyeket e’ kézművesek éji munkáiknál gyertya elébe függesztenek. E’ gömböknek szemsértő fénye kártékonyan hat a’ szemre, és a’ már gyenge látléts,erre folytonos használással , különösen a’ több színű kelméből dolgozó szabóknál, örökös homályt is vonhat. E’ gömbnek hatása a’ szemre hasonló ahhoz, melly erősen napvilágitotta tárgyra nézésből származik, p. o. ha huzamosb ideig olly asztalon írunk, mellyen a’ napsugarai megtörnek. Ehhez még az is járul, hogy a’ szem akaratlanul a’ fényben úszó gömbre esik, melly azon hatást teszi, mellyet a’ napvilágitotta tárgyak nézése, mit a’napba tekintés szül. Zene hatása a’ kígyókra. — Spry orvos következet ir „Modern India-jában“. Mig a’ dum-dum-i (Calcuttától 5 mértföldnyire fekvő katonai állomás) katona-kórházban tartózkodtam, volt alkalmam látni, mint végzik azon emberek veszélyes munkájukat, kik kígyó - fogással foglalkoznak. Megvallom, hogy az ő ügyességekről regélt csudákat nem hittem, és kijátszatásomat gátló rendszabásokat kiadni nem mulasztom el. Egy napon bizonyos kigyófogót egy bozóttal és burjánnal fedett nagy , kiszáradt ingovány (maré) közelébe vittem. Kísérőm bizonyos danát, vagy inkább egyhangú dongást kezde, mi közben lassan előbbre haladott. Én mindenütt nyomában valék, hogy egy mozdulata se reppenjen el szemeim előtt észrevétlenül. Alig haladtunk nehány lépést a’ bozót köztt, a’ kigyó kényszeritö egy bokorba nyúlt, de majdan visszahuzá kezét, ’s dongását tovább folytatta. Majd ismét a’ bokorba nyúlt, és onnan egy nagy kígyót vont elő, mellyet messze lökvén magától, vele majd arczomat érte. Most felém fordult kísérőm és kért, hagynám magára, hogy azon hatásnak, mellyet danája az állatra tesz, tanúja lehessek. És valóban, midőn ismét elkezdett donogni, az állat mintegy megbűvölve, olly mozdulatokat tön fejével, melly elárulá, hogy a’ hangokat hallja. Ezután prédánkat vizsgáltuk meg. Ez csörgő kigyó volt, mellynek méregzacskói tökéletes épségben valának. — E’merények azonban nem veszély nélküliek. — Nemrégiben két kigyó-fogat, kik nevendékeiket akarták gyakorolni, tetemesen megmartak a’ kígyók. Egyike e’ szerencsétleneknek még azon este, másik egy pár órával későbben halt meg. Ismeretlen emlős állat. Az „Echo du monde savant“ ez évi folyamatának 21-dik számában ezt olvassuk: Verdunben, a’ van Grave csúcsán egy állatot találtak, melly leírás szerint tengeri borjúhoz hasonlít; feje vízben, többi része a’ homokon volt. Színe feketés barna; első lábai körmösek , ’s teste mintegy 6 hüvelynyi farkban végződik. Szemei ököréhez ’s feje szelindekéhez hasonló. Bizonyos Garous ur , ki sajkájával éppen közelében volt , elfogta; elfogásakor azonban ellenszegült, és csak sok fáradság után lehetett rajta erőt venni.