Regélő, 1838. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)

1838-07-08 / 54. szám

nak leánya, kinek hűlt tetemei a’ g. n. c. egyház szertartása szerint július 4-kén vitettek a’ váczi út melletti temetőbe. Szülein kívül még az elszende­­rültnek testvérei, Erzsébet, György, Athanáz,­­s Konstantin gyászolják halálát. TERMÉSZETI TÖRTÉNET S TUDOMÁNY. Szem­rontó üveg gömbök. Henke orvosi folyóiratában egy orvos­­tanár azt jegyzi­ meg, hogy a’szem homályossága és hályog, mellyben leg­inkább szabók, vargák ’s a’t. szenvednek, egyedül az üveg- vagy fénygömbök­­töl származik , mellyeket e’ kézművesek éji munkáiknál gyertya elébe függesz­tenek. E’ gömböknek szemsértő fénye kártékonyan hat a’ szemre, és a’ már gyenge látléts­,erre folytonos használással , különösen a’ több színű kelméből dolgozó szabóknál, örökös homályt is vonhat. E’ gömbnek hatása a’ szemre hasonló ahhoz, melly erősen napvilágitotta tárgyra nézésből származik, p. o. ha huzamosb ideig olly asztalon írunk, mellyen a’ napsugarai megtörnek. Eh­hez még az is járul, hogy a’ szem akaratlanul a’ fényben úszó gömbre esik, melly azon hatást teszi, mellyet a’ napvilágitotta tárgyak nézése, mit a’napba tekintés szül. Zene hatása a’ kígyókra. — Spry orvos következet ir „Mo­dern India-jában“. Mig a’ dum-dum-i (Calcuttától 5 mértföldnyire fekvő ka­tonai állomás) katona-kórházban tartózkodtam, volt alkalmam látni, mint vég­zik azon emberek veszélyes munkájukat, kik kígyó - fogással foglalkoznak. Megvallom, hogy az ő ügyességekről regélt csudákat nem hittem, és kiját­­szatásomat gátló rendszabásokat kiadni nem mulasztom­ el. Egy napon bizo­nyos kigyófogót egy bozóttal és burjánnal fedett nagy , kiszáradt ingovány (maré) közelébe vittem. Kísérőm bizonyos danát, vagy inkább egyhangú don­­gást kezde, mi közben lassan előbbre haladott. Én mindenütt nyomában valék, hogy egy mozdulata se reppenjen­ el szemeim előtt észrevétlenül. Alig halad­tunk nehány lépést a’ bozót köztt, a’ kigyó­ kényszeritö egy bokorba nyúlt, de majdan visszahuzá kezét, ’s dongását tovább folytatta. Majd ismét a’ bokorba nyúlt, és onnan egy nagy kígyót vont elő, mellyet messze lökvén magától, vele majd arczomat érte. Most felém fordult kísérőm és kért, hagynám ma­gára, hogy azon hatásnak, mellyet danája az állatra tesz, tanúja lehessek. És valóban, midőn ismét elkezdett donogni, az állat mintegy megbűvölve, olly mozdulatokat tön fejével, melly elárulá, hogy a’ hangokat hallja. Ezután pré­dánkat vizsgáltuk­ meg. Ez csörgő kigyó volt, mellynek méregzacskói töké­letes épségben valának. — E’merények azonban nem veszély nélküliek. — Nem­régiben két kigyó-fogat, kik nevendékeiket akarták gyakorolni, tetemesen m­egmar­tak a’ kígyók. Egyike e’ szerencsétleneknek még azon este, másik egy pár órával későbben halt meg. Ismeretlen emlős állat. Az „Echo du monde savant“ ez évi fo­lyamatának 21-dik számában ezt olvassuk: Verdunben, a’ van Grave csú­csán egy állatot találtak, melly leírás szerint tengeri borjúhoz hasonlít; feje vízben, többi része a’ homokon volt. Színe feketés barna; első lábai körmö­­sek , ’s teste mintegy 6 hüvelynyi farkban végződik. Szemei ököréhez ’s feje szelindekéhez hasonló. Bizonyos Garous ur , ki sajkájával éppen közelében volt , elfogta; elfogásakor azonban ellenszegült, és csak sok fáradság után le­hetett rajta erőt venni.

Next