Regélő, 1838. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)

1838-11-08 / 89. szám

a 699 tusban, mitül meg annyi váczi és úri utsza hason vagy ragyogóbb mássában találom magamat ; sőt gyakran egyes házak udvarai is leg­­változatosk és csillogóbb bazárt tüntetnek szemembe. Ennyit Becs alakjáról, több m ásitásra kénytelhetne, és so­raimat mákonynyá varázsolná. Ebből látható: Bécs sem csudaváros ,s nem tündérlak; pedig nevével nálunk illyesmi van összeköttetve. III. Előbbi levelem Bécs külsejét vázolá ; most lakosait igyek­szem másolni. — Bécs sokban magyar német Budapestünk mássa szellemére nézve; csakhogy az ott élő német szellem nemzeti, ná­lunk pedig hívatlan; ott hrányos és nagyszerű, itt félszeg és törpe. A’ bécsi zsemlye és serrel lakozók seregében nem találok németül nem beszélőt, holott a’ kunsági buza-kenyérrel élő Pestiek köztt minden lépten akadok emberre, ki magyar szót hallván Nichts Ungrisch - t mond mosolyogva. A’ bécsi nép lelkü­lete igazán német, és német életbölcsesség­től vezérlett; a’ gőg ’s alázatosság, nyersség ’s udvariság kezet fogva jár, a’ pompa és szolgaság, lapos erszény ’s urias alak, szép és rut­in barátok. — Kételkedem, hogy e’ bölcsességgel telt mon­datokat megértsd , azért kifejtegetem. Egy faja van az embereknek, kik a’ fürge bécsi nép előtt igen tiszteletre méltók, és engedésre kénytetők. Ezek a’ hivatalbeliek, és főképp’ a’ magát mindenütt felütő hires P o­­ i c z e i (a’ magyar „rendőrség“ neve nem hangzik illy méltósággal), mással daczolva állnak szembe; nyersen czivódnak az árral ’s ollóval fegyverkezett művészek; mig ezek szavára, mint bűbájos parancsra, rohad szi­­lajságuk ’s alázatos kénytelenséggel várják a’ dörgő végzetet. Nyersek is a’ Bécsiek, ha zsebed hatalmát nem láttatva , urat akarsz majmolni; kiváltképp’ ha utszán siettökben lassúságoddal őket késlelteted, meg nem menekszel nehány oldaldöféstől, de ha er­szényt csörgetve, ’s haszonnal csalogatva járulsz hozzájok, alázato­sabb szolgát nem képzelhetsz. Együgyű magyar városkáinkban úgy hiszik, hogy alacsonyabb sorsúak, cselédek osztályához nem illik a’ pompa. Szegény balgák! jertek Bécsbe; meglátjátok, hogyan illik. — Képzelj egy karcsú , nehéz selyem, vagy más anyagú drága kelmékbe leplezett termetet piczin fekete topánba rejtezett lábacskákon lebegve, két, bámulástól finom kesztyűben őrzött kezecskét, mellyek néha a’ nap­ ernyővel is fegyverkezvek, ’s legutósó divatú kalapot, melly a’ rendezett für­töktől körüllengett arczot árnyékolja; és mind ezekhez nem ritkán a’ karon egy termetes kosarat élelem-szerekkel telve , 's igy a’ pes­

Next