Regélő, 1838. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)
1838-11-22 / 93. szám
Het jelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. baritéktalanul, postán is ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. 93 PcStCIl csütörtökön november S5A— 1&3S. ELBESZÉLÉS. V i 1 h c 1 itt i n a. C Y'ge') A' császár örömest hallgatá Vilhelminának gyermeki csevegését, ’s gyöngéden simogató kis kezeit, mellyeket a’ magáéiban tarta, úgy látszék neki, hogy ezen elfogultlan lélekben, mint tiszta tükörben, önmagát, dicsősége viszfényét ’s nemzetek csudálása által dicsőített képét látja. Rögtön újabb fölleg vonult el homlokán; saspillanatot, melly szivekbe hatni látszék, szegezett a’ fiatal németnőre ’s parancshangon kerdé ,’S anyja egyedül bocsátá önt ide ?” — „Anyám ? — szollá ő szomorúan, fejét rázva — ah! anyám nekem nincs !44 — A’ császár szemei ismét megszelídültek. — ,Arva tehát — folytató — é s kik azon asszonyok, kiket ma reggel önnel látok — ,Dajkám, ’s emnéném (Milchschwester). Ostrommal fenyegetvén a’ francziák Bécset, a’nyugintézet minden növendékét el küldék szüleikhez; ’s én, kinek atyám a’ hadseregnél volt, ’s rokonim Bécsben nem valónak, azt kértem, vitessenek dajkámhoz, remélvén, hogy e’ magányos helyen nagyobb biztosságban leendek, mint magában a’ városban. Szegény dajkám mint örült, midőn ma egy ur eljővén alálkozik, hogy fölségedhez vezetem!. — Menj leányom — monda — lásd a’ francziák nagy császárát ; ez szerencsédre válhat!“ — A' császár újra mosolygott; de ismét durva hangon , melylyel szokás szerint megindulását , minek nem szívesen akart engedni , palástoló , mondó ,ön csodálatig jól beszél francziául — ausztriai nőnek senki nem tartaná.* — „Én, Sire, nem vagyok ausztriai nő — válaszolt Vilhelmina élénken; — anyám elzasszi születésű vola, atyám pedig prágai.“ — ,Ugye? e’ szerint én félig alattvalóm, következőleg oltalmam alatt van. Ez okból — komolyan téve hozzá Napoleon — ön tovább itt nem maradand !‘ — Meghúzván a‘ csengetyűszalagot, Constant, az első komornok jelent meg. — ,Fogass egy kocsiba, ’s készülj Z. kisasszonyt elkísérni egy derék tiszt leányának tartozó tisztelettel! — Constant tisztes meghajlással távozok , hogy teljesítse a’ kapott parancsot. — Ekkor Vilhelminához