Regélő, 1839. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)
1839-05-26 / 42. szám
„Börtön ! — halál! — lehet.... de a gondolatok díjmentesek. Ív büszke Morentali, kinek leánya Lorenzo arája, köszönje nekem, hogy titkát megőrzöm. Szent Markra! — kedvem volna őt irántami tartozásairól fölvilágitni. De tán majd hálából olly lakot adna nekem, miilyent szegény Micilano kapott? — Valóban, a’ kilátás nem kecsegtető; de mit tegyek ? — Egy fő úr, közel hozzám , egy nőt látogat, szemre , hogy alamizsnálkodjék ; mert láttam, mint nyomott pénzt távoztakor kezeibe, de elejti álarczát, ’s én Morentali grófot ismerém meg. Ha tehát“.... .Ha —? mit? barátom— közbe szóll egy alakos, ki a’ sajkába ült —... mégis mindenek előtt, melly urat szolgálsz?: „Idegen vagy — felel az ifjú sajkás — ha a’ regolai herczeg jegyét meg nem ismered rajtam.“ .Valóban idegen vagyok , ’s akarom , hogy a’ fő utszákon vigyél , és a’ legszebb házak birtokosait megnevezzed; p. o. kié ez?4 .,E’ palota keleti sztylben, a’ számtalan faragványok, és arabeskokkal, Morentali grófé.44 ,E’ nevet már hallám. Mit mondanak ezen úrról ?4 „Nem szegény sajkást illet illy nagy úrról véleményét kimondani.“ ,Bahh! mi közöm nekem a’ grófhoz, ’s elsőségéhez ? Én csak kíváncsiságomat akarom csillapitni, ’s e’ csekély szolgálatot megtagadhatnád tőlem?4 „Ha meg volnék győződve hallgatásodról“... .Elhiheted, hogy jövő héten már az egész történetet elfelejtettem. De vedd előbb hallgatásom zálogát.4 „Köszönöm uram! — mondá a’ sajkás, zsebébe tevén az idegen által nyújtott aranydarabot — mit én a’ grófról tudok, csak az , hogy ő büszke, ’s kegyetlennek tartatik. Dús ő, és hatalmas, de társaim egyikének szomorú halálával bebizonyitá, milly kérlelhetlen. E’ boldogtalan a’ tizek tanácsának börtönében meghalt, pedig semmi súlyosat nem vétkezett.“ ,Hogy tudják ezt ?‘ — kérdi az idegen. „Atyám és én a’ szegénynek béna és elsült testét a’ csatornából fogtuk ki.44 .Van-e bizonyságtok ez eseményre ? Illyésminek csak még sem kellene gyakran történni.4 „Bizonyságunk nincs; mert a’ testet hamar vissza vetettük a’ vízbe, félelemből, nehogy bajba keveredjünk.“ ,Jól van barátom! — Mondd meg, van neje a’ grófnak?”