Regélő, 1839. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)
1839-05-30 / 43. szám
339 Miollano bajtársod kiadá lelkét; mert vétkezett, egy leány hajfodrai közti bizonyos brillantokra ismervén, mellyek az előtt egy velenczei nemesnek tulajdona valának. Te megtaláltad testét; tudni fogod hát némileg, milly hatást szül a’ büntetés, mellyet szenvede. Valóban ő az alkalmazott kinhelynek dicséretére vált; orditása keresztül ható, küzdése a’ fájdalommal jeles volt; mert herkulesi ereje csak lassan lassan hanyatlott. Magam is jelen valék a’ működésnél, melly testét majdnem porrá változtató.Életemben nem volt nagyobb gyönyöröm. Mit vélsz tehát, nem akarnád barátodat utánozni E’ beszéd közben Speranza, mint félig alvó, állott a’ gróf előtt: de midőn a’ kérlelhetlen Morentali e’ pokoli szavaknak utósait kimondó, szélütött gyanánt rogyott a’ földre, Morentali nevetett. „Nem érdemel fáradságot mostani állapotjában kinoztatni e’ tökfejet. Vigyétek a’sebészhez, hogy őt képessé tegye még az éjjel másodszor is ide hozatásra ! Mig ez megtörténik, pillantsunk keresztül a’ grófnak életpályáján. Kis korától fogva a’ társaság hivatalainak legalsóbb fokaitól a’ legmagasabbakra emelkedett. Homályos hírek keringenek e’ felől, de Morentali, egyike a’ Tizek tanácsának, rettegtetéssel tudott hallgatásra kényszeríteni. Egy szép és fő nemű velenczei nővel volt s hites életben, ki nekim és leány iker-testvéreket szült. A’ fiú nehány év után a’ Morentali-palotának erkélyéről vízbe zuhant dajkája kezeiből, ki az általaszó sajkákon mélázott szemeivel. E’ fölött kétségbe esve ’s a’ grófnak kérlelhetlen keménységétől félve a’ gyermek után rohant. — Érettebb korba léptekor vonakodék Morentali hittel lekötni magát; részesülvén még is a’ születés és gazdagság minden jogában, gyanút gerjeszte gyakor sétáival a’ városnak távolabbi részeiben, egyéb czélok tüzettetvén ki azoknak , mint mozgás vagy alamizsna - osztogatás. Kevés idő előtt egy barna szemű leány halaiban, ki szent József utszában lakott, különös idomú drága ékszer figyelmét ébreszte. A’ leány legkevesebbé sem látszott azt az emberek kandiságától elvonni akarni; ’s egy estve, midőn Adria vizein sétahajózást tön, egyik sarkának fiatal kormányosa nem tartózkodhaték igy kiáltaniföl: „Mennynek szentjei esküdni mernek lelkem üdvére, hogy e’ fejdisz éppen az“.... — Egy jó barátnak evező lapát által föltört tenyere nyomult a’ gondatlannak ajkára, akadályzandó a’ fölkiáltás bevégezttetését. Még azon estve a’ Tízek tanácsának börtönébe vettetett Micilano. Kihallgattatok az őt keményen faggató Morentali által, de