Regélő, 1839. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)

1839-05-30 / 43. szám

339 Miollano bajtársod kiadá lelkét; mert vétkezett, egy leány hajfodrai közti bizonyos brillantokra ismervén, mellyek az előtt egy velen­­czei nemesnek tulajdona valának. Te megtaláltad testét; tudni fo­god hát némileg, milly hatást szül a’ büntetés, mellyet szenvede. Valóban ő az alkalmazott kinhelynek dicséretére vált; orditása ke­resztül ható, küzdése a’ fájdalommal jeles volt; mert herkulesi ereje csak lassan lassan hanyatlott. Magam is jelen valék a’ működés­nél, melly testét majdnem porrá változtató.Életemben nem volt nagyobb gyönyöröm. Mit vélsz tehát, nem akarnád barátodat utánozni E’ beszéd közben Speranza, mint félig alvó, állott a’ gróf előtt: de midőn a’ kérlelhetlen Morentali e’ pokoli szavaknak utó­sait kimondó, szélütött gyanánt rogyott a’ földre, Morentali nevetett. „Nem érdemel fáradságot mostani állapotjában kinoztatni e’ tökfejet. Vigyétek a’sebészhez, hogy őt képessé tegye még az éjjel másodszor is ide hozatásra !­ Mig ez megtörténik, pillantsunk keresztül a’ grófnak életpá­lyáján. Kis korától fogva a’ társaság hivatalainak legalsóbb fokaitól a’ legmagasabbakra emelkedett. Homályos hírek keringenek e’ felől, de Morentali, egyike a’ Tizek tanácsának, rettegtetéssel tudott hallgatásra kényszeríteni. Egy szép és fő nemű velenczei nővel volt s hites életben, ki neki­­m és leány iker-testvéreket szült. A’ fiú ne­hány év után a’ Morentali-palotának erkélyéről vízbe zuhant daj­kája kezeiből, ki az általaszó sajkákon mélázott szemeivel. E’ fölött kétségbe esve ’s a’ grófnak kérlelhetlen keménységétől félve a’ gyermek után rohant. — Érettebb korba léptekor vonakodék Mo­rentali hittel lekötni magát; részesülvén még is a’ születés és gaz­dagság minden jogában, gyanút gerjeszte gyakor sétáival a’ város­nak távolabbi részeiben, egyéb czélok tüzettetvén­ ki azoknak , mint mozgás vagy alamizsna - osztogatás. Kevés idő előtt egy barna szemű leány halaiban, ki szent Jó­zsef utszában lakott, különös idomú drága ékszer figyelmét ébreszte. A’ leány legkevesebbé sem látszott azt az emberek kandiságától el­vonni akarni; ’s egy estve, midőn Adria vizein sétahajózást tön, egyik sarkának fiatal kormányosa nem tartózkodhaték igy kiáltani­­föl: „Mennynek szentjei­ esküdni mernek lelkem üdvére, hogy e’ fejdisz éppen az“.... — Egy jó barátnak evező lapát által föltört tenyere nyomult a’ gondatlannak ajkára, akadályzandó a’ fölkiáltás bevégezttetését. Még azon estve a’ Tízek tanácsának börtönébe vettetett Mici­­lano. Kihallgattatok az őt keményen faggató Morentali által, de

Next