Regélő, 1839. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)
1839-03-28 / 25. szám
25 Pesten csütörtökön martius 1839. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul; postán (5 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyósiratnak egyes száma, nagy képe 12 kr. p.p. ELBESZÉLÉS. Egy útonállós jelenet a’ Pyrenekben, Humbert Ágostontól. Franczia után Z —SLACHTA ETELKA. Vannak nők, kik természetüknél fogva a’ csudálatoson csüggnek. Elénk képzelő erejök gyakran ezer ábrándos tárgyat szül, és olly következéseknek, mellyek magukból erednek, szokatlan okot adván, egészen egyszerű ’s természetes tárgyakat maguk módja szerint ruháznak fel. E’ vonzódás a’ nagyításhoz a’ nő ingerlékenységéből ered-e, melly mind azt hiszi, mitől fél, mit előre lát, vagy nem inkább villáma-e az a’ tüzes és heves, élénk és benyomástele léleknek, mellyet csak a’ mivelődés kezd el egy kissé hűteni ? ’s ezért ne legyünk ellene e’ szegény mivelődésnek , mellyet annyiszor lehordanak moralistáink ’s különösen divatos komoly és mély gondolkodású regény - íróink ! Nincs-e ennek jó oldala is, ’s itt például, éppen a’ férfiak, kiket e’ kérdés olly lényegesen érdekel, nem tartoznak-e neki legnagyobb dicsérettel ’s legőszintébb hálával ? Igaz, nincs többé felbomlott hajú, rokonszenvű, ábrándos, felfoghatlan nőnk , mint egy symphonia Berlioz-tól, ellenben , hála a’hideg és prosai mivelődésnek, kárpótlásul van gazdálkodó, takarékos, honn ülő nőnk, jó család-anyánk, ki fiatal gyermekeinek ’s öreg férjének gondját viseli; keveset törődik azon, mi történik a’ felfoghatlan lelkületű nők ábrándos, ismeretlen világában , ’s nem álmodik másról, mint háza boldogságáról", a’ boldogságról , azon egyetlen képzelt tárgyról, melly után itt lenni igyekszünk. Van azonban még elég olly nő, ki minduntalan azon sorsra visszatekintve, melly neki szánva volt, nem elégszik azzal meg, mit bir; azt kívánja, mije nincs, és sóhajtozik azon agyrémek után, mellyeket ő a’ legcsábitóbb képekben képzelt magának. ’ e’ nők sajnálatra méltók, soha sem érhetvén utól e’ csillámló bolygó tüzet, melly őket szeszélyesen csalogatja magához, hogy