Regélő, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)
1839-09-12 / 73. szám
a 579 ha ez után én Linka havas karjai köztt pihenhetek, megengedem Károlynak , hogy Fannival, a’ könnyelmű bohóczczal, üdvözülhessen,és savatlan elménetségeiket egymásnak fűszerezzék. Ha haha!” „Szerelmes kis bohó, ha ha ha!“ — neveté utána Laroche. „„Szép! valóban szép! gyönyörű rokon — példásan hű barát, jeles társaság! 4444 — ismétlé viszatértében Károly. A’ víg dús éj után nyugalomvágy lepte meg a’fáradt tagokat. VI. Kellemes idő volt. A’ merő napsugárokat gyéren átvonuló fellegek ’s a’ sétatér hatalmas hárslombjai megtörék. A’fürdővendégek mohón használtak minden perczet, melly mulatságra alálkozott. — A’ gyönyörű csoportozatok Raphael ecsetje alá adtak képeket. Károly andalgva lépdelt előre. — ,Mi édes, mi szép a’ boldog szerelem — mondá — a’ méz epe mellette; a’ rózsában mi virít, azt csak egy boldogított szerelmes tudja. Van-e ennél édesebb bájolóbb álom? — Mi vágygyal szomjazzuk őt; szivünk remeg, ajkaink égnek, gyermeki örömet érzünk; midőn a’ forrásnál véljük magunkat, olly elégittetlenül iszunk, mintha egész boldogságunk e’ forrásból merittetnék ; ’s midőn felegyenesedünk, ismét szomjúzzuk. — ’s hogy szomjuzunk, talán jó; talán ,a’ jó alkotónak műve. — Úgy van! — mert ez örökös édes vágy, mellynek „reménye4 keresztnevet adtunk, ’s a’ mellé csatolt csalódás legszebb ajándéka a’ teremtőnek. Közepette gondolatainak , mint bűnjeleit érzé magát megragadtatni. ,Jó, hogy jössz — kiáltó Endre — két tanúra, reád ’s arra ott fenn az égben , van szükségem , hogy nyugalmam csendes , hogy boldogságom rendithetlen legyen. — Halljad. — Ma megszállt minket a’ viszálkodás lelke; az én csendes vidám Fannini borús, elégületlen. .Nyilatkozásra kerültünk.4 „Mikor viszi ön boldog grófnőjét haza ?44 .Grófnőmet ?4 „Igen! Laroche grófnőt! vagy csodálta ön, hogy ’titkait tudjuk. Hinni mertük volna, hogy bizalmával elsők közé méltat, azonban csalatkoztunk, ’s az újságot idegen ajkakból kellett hallanunk.44 .Nagyságtok e t hallották ? szabad-e tudni, kitől ?4 .,A’ herczegtől.44 . A’ herczeg vagy tréfált, vagy hazudott, vagy ámittatott. Az egyenes út közelebbi lesz a’ valóhoz , ’s azt én el fogom találni. Illy tréfa herczegtől is ízetlen, ’s ez esetben szánakozásom, megvetésem bünteti. Llly hazugság sértés, ’s a’ sértés elégtételt kiván.