Regélő, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)

1839-09-12 / 73. szám

a 579 ha ez után én Linka havas karjai köztt pihenhetek, megengedem Károlynak , hogy Fannival, a’ könnyelmű bohóczczal, üdvözülhes­­sen,és savat­lan elménetségeiket egymásnak fűszerezzék. Ha haha!” „Szerelmes kis bohó, ha ha ha!“ — neveté utána Laroche. „„Szép! valóban szép! gyönyörű rokon — példásan hű barát, jeles társaság! 4444 — ism­étlé viszatértében Károly. A’ víg dús éj után nyugalomvágy lepte­ meg a’fáradt tagokat. VI. Kellemes idő volt. A’ merő napsugárokat gyéren átvonuló fel­­legek ’s a’ sétatér hatalmas hárslombjai megtörék. A’­­fürdőven­­dégek mohón használtak minden perczet, melly mulatságra alálko­­zott. — A’ gyönyörű csoportozatok Raphael ecsetje alá adtak képeket. Károly andalgva lépdelt előre. — ,Mi édes, mi szép a’ boldog szerelem — mondá — a’ méz epe mellette; a’ rózsában mi virít, azt csak egy boldogított szerelmes tudja. Van-e ennél édesebb bájolóbb álom? — Mi vágygyal szomjazzuk őt; szivünk remeg, ajkaink égnek, gyermeki örömet érzünk; midőn a’ forrásnál vél­jük magunkat, olly elégittetlenül iszunk, mintha egész boldogsá­gunk e’ forrásból merittetnék ; ’s midőn felegyenesedünk, ismét szomjúzzuk. — ’s hogy szomju­zunk, talán jó; talán ,a’ jó alko­tónak műve. — Úgy van! — mert ez örökös édes vágy, melly­­nek „reménye4 keresztnevet adtunk, ’s a’ mellé csatolt csalódás legszebb ajándéka a’ teremtőnek.­ Közepette gondolatainak , mint bűnjeleit érzé magát megra­gadtatni. ,Jó, hogy jössz — kiáltó Endre — két tanúra, reád ’s arra ott fenn az égben , van szükségem , hogy nyugalmam csendes , hogy boldogságom rendithetlen legyen. — Halljad. — Ma megszállt minket a’ viszálkodás lelke; az én csendes vidám Fannini borús, elégü­letlen. .Nyilatkozásra kerültünk.4 „Mikor viszi ön boldog grófnőjét haza ?44 .Grófnőmet ?4 „Igen! Laroche grófnőt! vagy csodálta ön, hogy ’titkait tud­juk. Hinni mertük volna, hogy bizalmával elsők közé méltat, azon­ban csalatkoztunk, ’s az újságot idegen ajkakból kellett hallanunk.44 .Nagyságtok e­­ t hallották ? szabad-e tudni, kitől ?4 .,A’ herczegtől.44 . A’ herczeg vagy tréfált, vagy hazudott, vagy ámittatott. Az egyenes út közelebbi lesz a’ valóhoz , ’s azt én el fogom találni. Illy tréfa herczegtől is ízetlen, ’s ez esetben szánakozásom, meg­vetésem bünteti. Llly hazugság sértés, ’s a’ sértés elégtételt kiván.

Next