Regélő, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)
1839-10-20 / 84. szám
a t.6z netten sietséggel repült. Még ma reményié beérketését, ’s azért nem gondolt a’ mód nélküli oldaldöfésekke, mellyeket a’ kijárt kövezeten szünetlen kapott. Folytonosan a’ kossi egyik oldaláról a’ másikra hányatott, ’s gyakran nem fájdalmak nélkül tapasztala, hogy a’ kocsi oldalfalai keményebbek fejénél. Mindazáltal elnyoma minden fájdalom-kiáltást ; haragát csak a’ rész úti biztosok szidásában , ’s azt nem ritkán és nem igaztalanul önté ki. Végre jobbnak látszék az út, ’s Henrik e’felett kétszeresen örült; mert a’ hideg szél sötét tömegekben sűrű felhőket hajtott össze, ’s az utast, ha folyvást nem siet, még ma hideg fürdő is lepheté meg. Henrik azonban ettől menekülni látszék; mert kocsija szaporán zörgött tova, ’s már egészen közel fekvék előtte a’ barátságos falu, melly e’ részről legközelebb fekvék a’ városhoz. — ,,Természetesen a’ hotel de Baviérebe szállsz — mondá magában — ’s azután , ha még késő nem lesz, tüstént elmenendesz.“ — »Ezer ördög!« — szakitá őt félbe a’ postakocsis, mert ezen pillanatban egyet zökkent, mintha az egész kocsinak össze kellett volna töretnie; mindazáltal most az egyszer csak egy tengelynél maradt, mi által a’ kocsi egy lépést sem mehete tovább; sőt a’ postakocsis jelentése szerint vagy neki vagy a’ nagyságos urnak a’ faluba kell menni segélyért. Már egyes nagy és nehéz cseppek hullanak az égből, ’s Henrik , ki nem érzett különös kedvet itt a’ szabad mezőn átázni, inkább akart legfeljebb ezer lépést a’ faluig tenni, ’s ott a’ vendéglőben addig várakozni, mig kocsija legalább félrokkantságba ’s ez által alkalmatossá tétetik, hogy őt a’ városba vigye. A’ falut nem sokára eléré; de azért segélyt nem talált, mivel a’ városból jött számos látogató a’ vendéglőket annyira megtölte , hogy oda senki be nem mehete; de éppen olly kevéssé is jöhettek e ki azok közülök, kiket Henrik kívánt: mert a’ cselédek valamenynyin annyira el voltak foglalva, hogy egy pár kéz helyett egy tuczatnak birtokában is óhajtának lenni. Henriknek pedig kellett valakit kiküldeni, ki a’ postakocsist segélje; ’s igy a’ már lassanként erősb eső által meglehetősen átázva, a’ földes ur udvarába ment, ’s itt jó borravaló ígérettel kére a’ szolgákat a’ sógor besegélésére. Ők készeknek nyilatkoztak , de előbb a’ felügyelő engedelmét kellett kérniek, ki éppen a’ földes urnénál ’s leányainál volt. Csak hamar visszajöttek a’ megnyertt engedelemmel, ’s egyik szolga egyszersmind uraságától azon szives meghívást jelenté, minél fogva az idegen ur mulatna ott addig, míg ismét helyreállított kocsija megengedi útját tovább folytatni.