Regélő, 1840. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)

1840-03-26 / 25. szám

197 nyol követség nincs ; hanem , ha vannak küldendő levelei , tehát a’ szabott árért felvesszük.4 —Hát még mit! miért a 15 levél ? a’levelek ostoba dolgok; a’ gyógyszerészek írnak leveleket. Madrid február 39-kén. ’S igy már spanyol honban volnánk. Olly sebesen jöttünk hogy alig tudtam magamhoz jönni. A’ spanyol követek ma jelenték­be magukat nálam , ’s azonnal kocsira ültem velek. Nekem szokatlan volt e’ rendkívüli gyorsság. — Olly sebesen utaztunk, hogy fél óra alatt elértük a’ spanyol határokat. Nem híjába vannak most egész Európában vasutak, és a’ gőzönyök bámulatos sebességgel haladnak. Különös föld ez a’ spanyol ország! Midőn az első szobába ér­tünk , egy csoport embert láttam borotváltt fejjel. De mindjárt el­találtam , hogy ezek vagy grandok, vagy testőrök. A’ status­ can­­cellariusnak magaviselete , ki kezemnél fogva vezetett, igen különös­nek tetszett. Egy kis szobába taszított ’s mondá­r­a itt ülj , és ha még tovább is Ferdinand királynak akarsz hivattatni, majd kiűzöm fe­jedből a’ mámort.44 — De én jól tudván, hogy ez csak próba , nyo­mosan oda mondám neki véleményemet, mire ő botjával kétszer hátamra vágott olly erősen, hogy csaknem fennhangon kiáltottam. De visszatartóztattam magamat , mert megemlékeztem , hogy lovagszokás, magas helyzet elfoglalásánál ütlegeket kapni, és ép­pen spanyol országban e’ lovagszokás még most is gyakor­latban van. Mihelyt egyedül voltam , a’ statu­s-f­oglalatossá­­goknak adtam magamat. Felfedeztem , hogy China és spanyol ország ugyan azon egy föld; csak tudatlanságból tartatnak különböző tar­tományoknak. Én tanácslom mindenkinek szorgalommal papirosra írni e’szót „Spanyolország 44 és — tüstént China lesz belőle. Azon eset, mellynek holnap kellene történni, rendkívül meg­ijesztett. Holnap t. i. hét órakor történik, hogy a’ föld holdra ül. Én az ország házába siettem a’ rendőrségnek parancsokat osztani, hogy, ha lehet, akadályozzák e’szerencsétlenséget. A’ borotvált Gran­­dok, kik közül egy csapatot találtam a’ szájában, igen okos embe­rek lehetnek; mert alig mondám nekik: „uraim, mentsük­ meg a’ holdat, a’ fold reá akar ülni !44 — mindjárt siettek mindnyájan, legfelsőbb kivánatomat teljesitni, és sokan akartak a’falon felmászni, hogy a’ holdhoz juthassanak. Hanem ezen pillanatban jött a’ fő can­cellarius. A’ mint meglátták, mindnyája szétfutott. Csak én, mint király, maradtam. De a’ cancellarius legnagyobb bámultomra bottal ütött, és szobámba kergetett. Illy erejek van spanyol országban a' népszokásoknak.

Next