Regélő, 1840. július-december (8. évfolyam, 53-104. szám)
1840-10-22 / 85. szám
Ez magába zárkozottan álla, maga körül egykedvűen nézve, végre fölemelé történetből szeméit, megpillantá a’kellemes leány főt a’ virágok köztt, ’s meglepetettnek látszék, hogy olly fiatal szépséget talál e’ helyen , melly csak őszeknek tetszék szállást adni. Katinka hirtelen távozék az ablaktól, ’s ismét leüle Az idegen szemei gyilok döfésként járák át keblét, ’s lélekzetét csaknem elakaszják. A’ nemsokára következett zörej hirdeté, hogy az őrizet a’ fogolylyal távozik az udvarból. Fridrik újra kezde az idegenről beszélni; sajnáló, hogy illy jeles külsejű férfi olly vétséget elkövethete, melly őt az emberi társaság legdurvább ’s legaljabbjaihoz tette hasonlóvá. Azután némi sejtéseket a’ fogoly vétségéről közle Katinkával, és széleshosszasan csevege, de Katinka elmerülve ült és szavaira nem ügyelt. Ő maga nem tudott magának számot adni, miért és mivel tön rá az idegen olly nagy benyomást. Meg vala győződve, hogy éltében most látá őt először , mégis úgy tetszik neki, mintha őt régen látta, ismerte és neki idegen jelenet nem volna. Hasztalan törekvők gondolatait tőle elfordítni, képét emlékezetéből száműzni; amazok folyvást visszatértek e’ tárgyra, emez ismét lelke előtt tünelgett. Ezen este szokásánál előbb hagyá el az asztalt, mellynél atyjával és Fridrikkel estelizett, és szobácskájába siete. Itt, hol különben nyugalmat mindig talált, most is e’ kegyes enyhítőt kérése, remélve, hogy, mint különben, a’ mákkal koszorúzott isten karján meg fog az jelenni; de hasztalan. Szemei előtt csak a’ magas karcsú idegen halvány arczával, barna fürteivel lebegett, csudálattelve mint pillantott felé az ablakon. Katinka csak késő éjjel aggasztó álmoktól nyugtalanittatva szenderült el. Több nap múlt házi foglalkodása szokott folyamában anélkül, hogy az idegent látta vagy róla valamit hallott, de egyszersmind, hogy őt elfeledhette volna. Az idegen büszke magatartását és nemes termetét akaratlanul is összehasonlitá Fridrikével ’s a’ többi férfiéval, kiket eddig látott, olly összehasonlítás, melly emezek javára természetesen ki nem üthető, ’s mellyben tán oka rejtezhetők annak, hogy Katinka némi idő óta Fridrikkel sokkal, sokkal hidegebben bánt, mint azelőtt. Egy este, éppen midőn estimáját, mellyet anyjától még gyerrmekkorában tanult’s azóta lefekvése előtt naponként imádkozni szokott , elmondva, nyugalomra lefeküdt, a’ közel börtönsorból lassú éneklést halla.