Regélő, 1840. július-december (8. évfolyam, 53-104. szám)
1840-11-22 / 94. szám
a 757 , Halál és pokol, ’s maga bátorkodott?4 „Igen!“ s Ezért megadózol, rágalmazó kigyó!sz. Dénesre , ezért megadózol !4 „Vagy megjutalmaztatom ; egyik a’ kettő közül bizonyos; csak az a’ kérdés, mellyikünk állja meg jobban a’ sarat.“ , Én tehát elmehetek? ’s a’ felvigyázást maga veszi át?‘ „Egy hangzik a’ parancs.“ , Jó, az ezredesnek is legyen meg akaratja; de a’ kulcsokat , a’ kulcsokat édes előlépés reményében élő Jerome uram, nem adom át! ‘ „Micsoda ? — kiábta elhalványulva a’ szabados — ’s én a’ felelőséget magamra vegyem a’ nélkül, hogy a’ börtönök tartalmáról megbizonyosodjam ? Ez valami uj módja lenne az őrködésnek. Végre a’ kalitkák már üresek, ’s holnap reggel magamat temethetném meg az elrepűlt madarak helyett ón -galuskával! Nem, őrmester úr, igy nem alkudtunk. E’ pillanatban az ezredeshez megyek jelentést teendő------“ . Egy lépést se — riadá Grandjone — az óra eltelt, én felvagyok váltva, ’s magának helyt kell állani, ha a pokol minden ördöge felszállna is rémitésére! Vagy mint szökevény akar tekintetni?! Jerome olly emésztő gyűilölség tekintetét veté az öregre, ki őt ily szépen hálóba kerité, hogy, ha a’ szemek villámok volnának, ezer halált adandót fák neki; e’ mellett azonban olly iszonyú fájdalom, olly mondhatlan vigasztalhatlanság festekezék tekintetén, hogy az őrmester akaratja ellen is szánakozni kezde rajta. , Tudja mit Jerome? — monda Grandjone — közösen fogunk őrködni, ‘s a’ börtönöket felváltva megvizsgálni; igy a’ parancsnoknak is kedve telik, ’s nekem is. A’ reggel úgy sincs már meszsze; addig üritsünk ki egy palaczk bort, ’s öblitsük-re egymás iránti neheztelésünket. A’ reggel majd megmutatja, tisztemnek megfeleltem-e vagy nem; az ezredes pedig elnézi ősz fejemnek e’ kis makacsságot. Ha ajánlatom tetszik, jöjjön velem!.4 Jerome képén egy rögtöni gondolat sugára villant át, ’s az öreg hadfit gyors léptekkel követte. A’ megbékülttek mulatozása nem igen akart vidor arezot ölteni ; mert huzamos ideig ültek egymás ellenében a’nélkül, hogy több mint egyes szókat váltottak volna; ellenben azon durvaság, melylyel egyik másiknak beszédbe eredni akarását visszautassá , a’gyanús tekintet, melly mindenik arczán mutatkozik, és a’ sötét elmélyedés, mellyet egyik ajkai, másik körme rágásával tanúsított, nyil