Regélő, 1840. július-december (8. évfolyam, 53-104. szám)
1840-11-26 / 95. szám
93. Pesten csütörtökön november £©ken 1840. Megjelelt társával egitt hetenként Kfts.er vasárnap és tsötörtökön. Fél évi ilirja helyben képekkel 5 ft. baritéktalanul; postáni ft. pengőben, tlinlapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p ELBESZÉLÉS. Tizennyolcz év — fehér* haj. (Beszélyke.) Két évi távollét után ismét láttam őt a’ színházban. Szépsége volt-e, mi minden szemet feléje vonszott ? — Egész földszin tekintete páholyán látszék függni; egyedül én nem mertem fölpillantani. Csak lassanként vettem erre bátorságot; szemem hamar feltalálta őt, de olly hamar, ’s olly irtózva vissza is rezzentem. Most jön előttem világos a’ megjelenése okozta zaj ; testemen lázas borzongás futott végig; térdeim inogtak. „Szegény, szerencsétlen Henriette!“ — sohajtam és görcsösen ajkaimat haraptam. Egyik szomszédom ruhámnál fogva megrántott , látja ön ama hölgyet ott a’ páholyban — suga fülembe — nem feltetsző-e, midőn oly fiatal személy egészen megőszül?4 — ,„’S milly villogó fekete szemei vannak444 — jegyzé meg egy másik. — t , Kár, valóban kár!” — „„Ha romantikus volna köztünk — szólít közbe egy harmadik — mi szép tárgyat találna ez idétlen szüleményben egy balladához, á la Heine, mellynek olvasásánál nem tudja az ember, sírjon - e, vagy nevessen. Tüzes szemek és ősz haj , vágy és élet-elteltség, szép képe literaturánknak!““ — Nem szántam volna e’ szemtelent meggyilkolni. Végre föllebbent a’függöny. Ki mondja meg, mi történt a’színpadon ? Részemről nem tudom. A’ tömeg kaczagott, nekem pedig a’ gyötrelem sziklája feküdt mellemen. Kirohanni szerettem volna, de valami ellenállhatlan erő azon helyhez lánczolt, hol áldozatom volt; homlokomon hideg verejték gyöngyözött alá, de én maradtam. — Felvonás köztli szünet jön;szomszédim újból kezdék mulatozásukat, ’s a’ beszéd tárgya ismét a’ fehér hajú leány lett. , Fogadni mernék — monda egyik — hogy e’ szegény kisaszszony valamelly éji sétáján rémet látott. Olvasta-e ön a’ prevorsti látnoknőt? Higyye el ön nekem, hogy ezen Kerner—4 — ,„költő és — szász ! — vága közbe a másik; — sem rémek, sem látnok.