Regélő, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-02-25 / 16. szám
beteg jön ’s meghalt, és nekem könnyebbülést adott. Egy ideig szabadon lélekzem ’s második házasságra léptem. De régi érzelmim ismét visszatértek, ’s az élet napról napra terhesbbé jön. Különös , hogy a’ régi történetek mindig élénkebbek lesznek! — de igy van ez. A’ cameni est ’s az öreg Hellenden halott - kamrája mindig szemem előtt lebegnek!“ ,,Thorton! most mindent tud. Akarja-e a’végrendelményt úgy készitni, mint mondám? Fél milliót bírok; ez azoknak örököseié, kiknek az eredetileg rendelteték.“ Most egy beszélgetés következek, mellyben megmutatni törekvőm, hogy bár a’ nagy vagyon semmi esetre nem szállhatott reá, az még is, ha az általa elbeszéltt esemény nem történik, soha sem szállandhat azokra, kiket örökösül rendelt. De az elv illőségét, az azon család sarjainak, kik elejétől fogva ezek birtokában voltak, leendő visszaadatását tárgyazót, helyeslém. Moreton urat azonban rá vevém, gyermekei ’s nejének, ki hozzá azon feltét alatt ment, hogy azokról gondoskodhassak, illetőségét kikötni. Ezen alapon a’ végrendelmény még ez estén fel ’s jogszeréivé téve volt. Késő jön. — ,Moreton Walter! — székek felállva ’s búcsút véve e’ tárgyról hallgassunk mindig, ’s ha ismét összejövünk, ez esti foglalatosság sohase emlittessék. „Thornton! — felelt ő — mi többé soha sem jövünk össze!“ .Vannak gyógymódok barátom — mondám , tehetek-e mást? mint az előttem levő szerencsétlent barátomnak nevezni ? — vannak gyógymódok az öntudat vádolása ellen! Használja ezeket! Ha a’ lélek a’ vallás vigaszai által könnyebbülést nyer, a’ testi egésség is helyre áll. Ön legjobb éveiben van, ’s biztosan reményiem, egymást szerencsés körülmények közti látandjuk viszont. Az öntudatot nem azért nyertük Moreton, hogy megöljön, hanem hogy megjobbitson!” Moreton gyengén mosolygott. — „Igen Thornton! vannak gyógymódok; ismerem őket, ’s nem fogom elmulasztani azoknak használatát. — Jó éjszakát!“ A’ fogadóba vissza ’s majd ágyba mentem, mint könnyen lehet gondolni, e’ felfedezés felett gondolkozandó. Ama gondolatok darab ideig álmatlanná tettek, végre elszenderedtem. Álmaim nyugtalanok voltak, ’s mindnyája Moreton Waltert tárgyazá. Majd folyamban úszni, nagy parton állva ujjával egy éppen elmerülő emberfőre mutatni, majd az öreg Bellenden ágya mellett ülni ’s a’ gyógyszeres edényeket vizsgálgatni, lábujjhegyen az ajtóhoz menni ’s hallgatódzni láttam őt; majd a’ múlt esti jelenet újult meg, a’ mint elbeszélését hallgató ott ültem. Ekkor kezében ismét gyógy-