Regélő, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)

1841-03-28 / 25. szám

lakott szobák ujjai nyíltak, és mi ritkaság volt, utána ment éji vándorlásában egy nyúlánk, erősen beburkoltt alak. Midőn a’ pa­lota déli végén fekvő szabad térre ért (infánsnő kertjének hivatott e’ szabad tér), csendesen megállt. Az infánsnő kertjét izmos kő­­falak védték a’ vad hegyi szelek ellen, azért itt finóm növények is virágozhattak a' melegben. A’ szabad tér éppen mellette feküdt az infánsnő szobáinak. Itt csak az ő hölgyei laktak; itt voltak a’ nagy tévés teremek is, mellyekbe a'fejedelemnő tartózkodni szo­kott, és innen nem messze vala az imádságház is, melly titkos ösz­­szejöveteleknek volt tanúja. Ezen szabad tér legmagánosabb hely volt az egész Alcazarban, és gyakran napok multak­ el, hogy egy ember sem mulatott a’ szelid növények köztt. ,Magunk vagyunk , édes lelkem! itt senki sem hallhat minket; senki sem háboríthat!4 — monda Alonzo félhangosan, és egy csó­kot nyomott homlokára az őt követő leánynak, ’s nyugtalanul vonta­ szét a’ fekete fátyolt, melly annak arczát eltakarta. Ekkor világos jön a’ szabad tér kapujánál; gyertya lobogott­­föl, és egy hang kiálta: „ki az, ki jár itt?44 . Bizonyosan az Alcaldék őrcsapatja — mond Alonzo habozva — pedig már éjfél elmúlt: elmennek ők, ne félj kedves leányka!” Ekkor a’ hang fölkiáltott hangosan és sürgetve: „az infansné kertjében egy férfi van !44 — Erre több lovag futott elő, kezeikben mezítelen fegyverekkel. , A’ nagymester alattvalói! — kiálta Don Alonzo — elvesztünk!­ Kirántá ő is kardját, de minden ellentállás késő volt; egy harczbárd ütése földre tem­té őt; a’ nagymester utasítása szerint elhurczolták magukkal, nem törődvén azzal, ki még vele vala. Mind­ez néhány perez munkája volt, és lobogó fáklyák világánál történt minden rendetlenségével az éji vállalkozásnak. Az udvaron volt őr — első megrohanáskor lárma­ jelt adott, ’s a’ palotában volt ka­tonák fegyvert ragadtak, de senki sem tudta, tulajdonképp’ honnét származik az éji nyugalom megzavarása. Sokan azt gyantták, hogy ellenség van az Alcazar kapui előtt. A’ lárma Donna Isabellát is fölrémité álmából; a’ főudvarmes­­terné a’ herczeg-asszony háló teremébe lépett két hölgygyel, tu­dósítást adandó , mit jelent e’ zendülés az Alcazarban. — ,­o­­s Donna Anna — kérdé­s mi baj ! Bátyám Don Henriquez akarja talán várunkat ostromolni ?4 „Nyugodjék­ meg fönséged— viszontá hidegen D. Anna — csak egy állárma volt, melly mindnyájunkat fölrémitett.44 . Hogy’ ? hát m­i történt ?”

Next