Regélő, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)

1841-01-14 / 4. szám

a 27 ,,’S most őre" ! közelebb a’ tárgyhoz!44 — monda Emmi. „.Lajos úr — kezdé gyenge reszketeg hangon a’ koldus — go­nosz kezd lenni; foglalatosságát, kötelességét hanyagolja; napon­­nan kávéházakban, ésenten játszó és egyéb rész házakban késéig. — Halkay úr vissza- vagy is elutasítást határzott, mi alkalmasint ma estvére történik, mivel most tudja­ meg, hogy Lajos urfi min­denét eladta.444 „Eladta?44 — sikolta a’ szegény leány. „,Igen is, hogy legyen mit egyetlen kártyalapon ma estvé­re sárba vágni, vagy a’ vigyorgó pinczér-hölgyecske szeme közé szórni.444 „Szegény Lajos! — ’s ki mondta mind ezt ?44 .„A’ ki soha sem hazudik !444 Emmi mélyen pirult­ el, és szemeit lesü­té. ..,A’ kinek szaváról becsületessége kezeskedik; ki szavát so­ha meg nem törte; ki csak az erényt és Szalah Emmi kisasszonyt szereti.444 „Elég öreg, elég! — nyögé a’ pirult lányka — hiszek !44 .a’S neve — Sár­ói Endre.444 N­L A’ dunautsza egyik pingai épülete előtt egyszerűen öltözött nő állt; arczán kétség, habozás ült; indulatai lélekküzdésre mutattak. ,Istenem — sohajtá — nehány év előtt azt, mit most tenni aka­rok , szemtelenségnek , tolakodásnak nevezem, de a’ szükség a’ nézeteket más idomba öltözteti; — és vallyon hibás vagyok-e én?­ — nem üldözöm-e az alkalmat csak legkevesbet is megérdemleni ? ’s tehetek-e róla, hogy keresményem élelmemre sem elég ? — És Emmi, a’ kedves leányka nem vérig tű­zi-e gyenge ujjait, hogy éret­tem valamit tegyen. Istenem , Istenem !4 ’S a’ nő a’ magas lépcsőkön fel felé haladt. ,Honi bátyám?4 — kérdé egy cselédtől. „Talán!44 ,s­ogy’ értsem ezt ?4 ,,A’ mint tetszik! — az uraságok szeszélyesek; — azonban üljön­ le ön, majd bejelentem.44 A’ cseléd egy szalon nemű teremből mellék cabinetbe lépett; a’ szoba fényes, puha pompás szőnyegek, drága tükrök, jeles arca- és tájfestmények disziték; — egy öreg ur, háló köntösben, halmozott papírok köztt üté­ fel fejét a’ közelgő neszre. „Honn van nagysád mindenkinek ?44 — kérdé a’ cseléd.

Next